Magyarországon 2004/2005 tele óta állandósulni látszik néhány fehér gólya áttelelése. Ezek a madarak az akár Dél-Afrikáig is elvonuló fajtársaikkal szemben az itthon maradás mellett döntöttek. Amennyiben sikerül túlélniük a tél viszontagságait, a következő télen is jó eséllyel maradhatnak helyben, mivel ekkor már komolyabb rutinnal és kidolgozott túlélési stratégiával rendelkeznek. Rendkívül fontos megérteni, hogy a fehér gólyák áttelelési próbálkozása egy természetes alkalmazkodási folyamat része.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület írta meg, hogy az áttelelés jelensége a földtörténeti közelmúltban, mintegy 10 ezer éve, a legutóbbi jégkorszakot követően, a mostaninál jóval nagyobb nagyságrendben, fajok százait érintve már lezajlott. A jég visszahúzódásával hatalmas belakható élettér szabadult fel Európában, ahova elsősorban Afrikából költöztek be a madarak. Ennek folyamata, működési mechanizmusa a madarak között meglévő viselkedési eltérésekre épül. 100 azonos fajhoz tartozó madáregyed többsége átlagos viselkedésű, néhány egyed viszont kockáztató. Utóbbiak később vonulnak el ősszel, tavasszal korábban érkeznek, vagy átteleléssel próbálkoznak. Amennyiben a környezeti viszonyok nem változnak lényegesen (akár több tízezer éven keresztül sem), akkor ezek a próbálkozó egyedek a nem túlélhető viszontagságok miatt elpusztulnak, így szaporodni sem tudnak.
Viszont akkor, ha változik a környezet, például mint napjainkban a klíma, akkor a kockáztató egyedek életben maradnak, szaporodni is tudnak, így viselkedési sajátosságaikat át tudják örökíteni az utódaikba. Minél nagyobb mértékű és gyorsabb a változás, annál több ilyen próbálkozó marad életben. Így a fiókáiknak köszönhetően az immáron sikeres viselkedési stratégia gyorsan, akár évtizedek alatt jelentős mértékben feldúsulhat az állományban.
Tudni kell azt is, hogy a kockázatot vállaló egyedek sem végletesen kiszolgáltatottak a környezeti hatásoknak. Mivel röpképes állatokról van szó, elviselhetetlenné váló időjárási hatások esetén az életrevaló madarak akár egyetlen nap alatt is ezer kilométerrel délebbre húzódhatnak.
Nem kell emberi segítség az áttelelő fehér gólyák számára
Mindezek ismeretében könnyen belátható, hogy a felesleges vagy túlzó mértékű emberi beavatkozás maximum rövid távon, egy-két téli szezonban szavatolhatja az egyd túlélését. Ha a faj magától még nem képes alkalmazkodni az átalakulóban lévő környezeti hatásokhoz (mert a változás még nem kellő mértékű), akkor a mesterséges takarmányozás az emberi segítségtől teszi függővé az egyedek túlélését. Ez pedig éppen a fajok védelme és hosszú távú túlélése érdekében elkerülendő helyzet
Azt, hogy az áttelelő fehér gólyák nem szorulnak a segítségünkre, jelzi, hogy a 2004-2017 közötti időszakban csak egy áttelelő fehér gólya elhullására derül fény Magyarországon. Ráadásul ez a madár sem zsákmányhiány miatti éhezésben pusztult el, hanem az emészthetetlen szőr és csont köpetelésének elmaradása miatti emésztőrendszeri gyulladásban és vérzésben.
Miért maradnak itthon és miként maradnak életben?
A gólyák rendkívül gazdag tápláléklistával rendelkező madarak. Nyáron elsősorban rovarokkal táplálkoznak, de gyakorlatilag bármit, amit le tudnak nyelni: kisrágcsálókat, gyíkokat, békákat, kígyókat, halakat is megfognak. A faj éppen azért vonuló, mert a fő táplálékbázisát jelentő rovarok télen nem hozzáférhetőek. A fehér gólyák hosszú távú – a Szaharától délre – vonuló madárként akár Dél-Afrikáig is elrepülnek, ami oda-vissza több mint 20 ezer kilométeres veszélyekkel teli utat jelent minden évben. Így néhány példány az áttelelés megkockáztatása mellett dönt.
Ezt több körülmény teszi reálisan túlélhetővé számukra:
- táplálkozási stratégiájuk rugalmas, alkalmazkodik az éppen rendelkezésre álló zsákmányállatokhoz;
- az agrárterületeken, szántókon, gyepeken, árokpartokon élő kisrágcsálók (pockok, egerek) nem alszanak téli álmot, így télen – hacsak nincs vastag hótakaró – is táplálékbázist jelentenek;
- a fehér gólyák dögöt is esznek – például a kombájnok mögött lépkedve összeszedik az elkaszált kisebb állatok tetemeit –, ezért a hulladéklerakók télen terített asztalt kínálnak számukra;
- végül, de nem utolsó sorban a generációk óta a lakott területeken fészkelő gólyák gyorsan rájönnek arra, hogy ha télen itthon maradnak, akkor az emberek etetéssel segítik őket.
Így az itthon maradó fehér gólyák alkalmazkodóképességüknek, az emberek segítségének és némi szerencsének köszönhetően reális eséllyel élik túl a telet. Az elmúlt évek megfigyelési adatai, különösen “Fülöp”, a Spanyolországból Magyarországra települt fehér gólya példája is azt mutatja, hogy ha egy madár túlélte az első áttelelést, akkor az így szerzett rutinjának, helyismeretének köszönhetően jó eséllyel dönt a következő ősszel is a maradás mellett.
Miként ellenőrizhető a gólyák fizikai állapota?
A téli tarlókon, a belterületi füves területeken vagy akár parkolóban, járda mellett, udvarban sétálgató gólyák egészségi állapotáról a legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség, illetve a röpképtelenség ad. A tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában álldogáló madárról már ránézésre tudni lehet, hogy röpképes, egészséges. Ha napokon keresztül olyan helyen látunk gólyát földön ülni, ahol nincs számára táplálék, akkor a madár egészségi állapota úgy ellenőrizhető, ha lassan felé sétálunk – amennyiben felrepül, akkor minden rendben van. Fontos, hogy az áttelelő gólyákat [és más madarakat] csak valóban szükséges esetben ellenőrizzünk így, mert a felrepülés nagyon energiaigényes. Ha azonban a gólya csak néhány métert képes megtenni, vagy csak ugrálva próbál menekülni, láthatóan furcsa, “rossz” mozgású, akkor vagy sérült, vagy az éhezés miatt legyengült. Ilyenkor be kell avatkozni, amihez segítséget lehet kérni.
Kinek kell szólni problémás madár esetén?
Magyarországon a madármentés feladatát elsősorban az állatkertek látják el. A legyengült telelő gólyák mentőhelyre szállításához országosan egyedül a nemzeti parki őrszolgálat rendelkezik emberekkel és járművekkel, ezért baj esetén a területileg illetékes nemzeti park igazgatósághoz fordulhatunk. A területi illetékességről a nemzeti park-igazgatóságok portálján lehet tájékozódni.
Elsősegély jellegű etetés, ha baj van
Egészséges madár esetében etetésre nincs szükség. Sérült vagy legyengült, de még röpképes, ezért nem befogható madár esetén az alábbi élelemmel lehet segíteni:
- 3-5 példány 10 centiméternél nem szélesebb keszeg, a magas hátú vagy ennél nagyobb halak darabolva;
- egy nagy marék 10–15 centiméter hosszú, két ujjnyi vastag nyers marhahús darabok; kacsa-, liba-, pulyka-, tyúkszív és zúza; apró, hosszúkás darabokra vágott csirke farhát (nyers disznóhús a féregfertőzés veszélye miatt sem állatnak, sem embernek nem adható!);
- tenyészetből származó egér (5-15 példány), süldő patkány (1-3 példány), naposcsibe és naposkacsa (5-15 példány) tetemek.
