A műtrágyagyártás leállt, a gázárak az egekben. Aszály tombol, így a termésátlagok is gyengék lettek idén. A kimerült talajoknak jelentős tápanyagpótlásra lenne szükségük csak éppen nincs honnan és miből. Nagyon nehéz szezon előtt áll a hazai agrárium. Vázsonyi László, a VulcanAgro Kft. fejlesztőmérnöke foglalta össze az előttünk álló időszak lehetséges forgatókönyveit.
Az elmúlt hetekben a média sokat foglalkozott az energiaárak növekedésével. Milyen hatása lesz ennek a mezőgazdasára?
Az iparban és mezőgazdaságban is meg fognak jelenni a megnövekedett energiaárak és rezsiköltségek, ám erre a szereplők a folyamataik átalakításával nem tudnak olyan gyorsan reagálni, mint a lakosság a takarékoskodással. Már kezd körvonalazódni, hogy a hét-tízszeres gázár tönkre teheti a hazai agráriumot. A műtrágyagyártás leállt és az újra indulás is bizonytalan. A gabonaszáritók is nehezen vagy egyáltalán nem kapnak gázt, és mindazok az iparágak, ahol gázt használnak vagy azon alapszik, az most hátrányt szenved. Kérdés, hogy hogyan lesz a következő hónapokban az ipar és a mezőgazdaság számára elegendő gáz, ha most még a lakosság számára is kevés a meglévő mennyiség. Ennek következtében nagyon nagy cégek működése lehetetlenülhet el. Egyrész ilyen magas árakat alig lehet kigazdálkodni és kifizetni, másrészt, még ha ki is fizetné valaki, kérdés, hogy hozzájut-e a gázhoz.
Minden a műtrágya további drágulása felé mutat.
A szokásosnál sokkal kevesebb műtrágya lesz elérhető, mert a Közép-Kelet európai piacokon a jellemzően, 50-70%-ban import komplex műtrágya még többé-kevésbé fog érkezni, de a nitrogénműtrágya esetében merőben más a helyzet.
A komplex műtrágyák tekintetében további kisméretű áremelkedés várható és a kínálat sem lesz olyan, mint a korábbi években. A nitrogén műtrágyák esetében a helyzet sokkal rosszabb. Az értékesítés 90-95%-a néhány, például a péti, duslo-i, kutinai, stb. gyárból származik, és ezt a mennyiséget unión kívüli import nem tudja kiváltani. Viszont sem fizikailag, sem pénzügyileg nincsenek olyan tőkeerős importőrök, akik többszázezer tonnát a jelenlegi áron megfinanszíroznák. Ezért lesznek olyan termékek, amelyek szinte elérhetetlenek lesznek, mint például a folyékony műtrágya (UAN), amely esetében nagyon nehéz megoldani a szállítást. Ennél a terméknél nagyon előre kellene gondolkodni, tartályuszályokról gondoskodni a szállításhoz. Tehát arra kell felkészülni, hogy a komplexek műtrágyákat még valahogy be lehet majd szerezni, de a nitrogén fej-, alaptrágyáknál legyen az szilárd vagy folyékony, súlyos gondok lesznek. Az árakról nem is beszélve.
Mit lehet ilyen helyzetben tenni, Önöknek mi a stratégiájuk?
Amit lehet, oldunk. Olyan üzemek segítségét vesszük igénybe, amelyek korábban szilárd műtrágyából folyékony terméket tudtak előállítani. És szükség lesz azokra a tőkeerős nagykereskedőkre, amelyek készletet tudnak felhalmozni karbamidból, ammónium-nitrátból, -szulfátból vagy -foszfátból, amikből aztán gyártás elindulhat. Mindegyik üzemünket, amig bírjuk energiával folyékony műtrágya gyártására állítjuk át, valamint minden üzemünkben, ahol csak lehet napkollektorokat szerelünk fel, hogy megújuló villamosenergiát használjanak. Ma egy felelős magyar vállalkozás, ami nem akar ügyfelet veszteni és el akarja látni a piacot, ennyit tud tenni. Mindent annak rendelünk alá, hogy a továbbiakban is magas hatóanyag tartalmú végtermékek készülhessenek.
Lesz-e áremelkedés is?
A további éremelés elkerülhetetlen. Ezeknek a beruházásoknak nagyon jelentős a tőkeigénye, ami előbb-utóbb beépül a termékbe. Meglátásom szerint az inputanyagpiac szeptember-októberben további 20-30%-os ár növekedés előtt áll. És ebbe még nem kalkuláltam bele, hogy az alapanyagok, például a karbamid ára drágul-e addigra, hogyan a forint-dollár keresztárfolyama még tovább gyengül-e. Az a termelő, akinek a fejében összeáll egy vetésterv, egy technológia, annak nem érdemes arra várni, hogy az inputanyagok olcsóbbak lesznek
Még kevesebb műtrágyát fognak a gazdák használni?
Rákényszerülnek. Magyarországon jellemzően évente 1-1,4 millió tonna műtrágyára van kereslet. Sajnos jelenleg nincs ekkora gyártási kapacitás, mert állnak a gyárak. Hozzávetőlegesen 100-200 ezer tonna legyártott készletet tartok elképzelhetőnek. Vagyis hiába iratkozik fel egy gazda 3-5 kamionnyi mennyiségre a kereskedőjénél, abból egy felet vagy egyet fog megkapni. Azt is el tudom képzelni, hogy jelentős nitrogénpótlás nélkül indul a termelés, pedig gyengék a termésátlagok és ki vannak merülve a talajok. Egyébként pedig szilárd műtrágyáról a folyékonyra kellene áttérni. Olyan időszak jön, amikor a drága, a hiánycikk, az abszolút elérhetetlen kifejezésekkel kell majd szembesülni.
Mi lehet a megoldás?
Előre kell gondolkodni, döntést hozni, és amíg vannak készletek, időben megfinanszírozni a beszerzést. Jobb, ha a termelők rendelkeznek némi készlettel a saját tárolójukban, amivel tudnak majd termelni, mint álmokat szövögetni arra gondolván, hogy a kormány majd ezt is megoldja. Nem tudja megoldani. Gyárat ilyen rövid idő alatt nem tud építeni és olcsó gázt sem tud szerezni.
Ráadásul azt sem tudhatjuk, milyen tél lesz. A lakosság ellátása lesz a prioritás. Utána jönnek azok az üzemek, amelyek létfontosságú termékeket gyártanak, és a sor legvégén áll a műtrágya és termésnövelő gyártása. Ahhoz, hogy erre is jusson gáz, ahhoz a gáztározóknak 100%-on kellene lenniük és a gázszállításnak sokkal megbízhatóbbnak lennie.
A lehetséges megoldásokra visszatérve, bármi, ami a piacon most elérhető, azt meg kell venni. Egy magyar termelő nem a szomszédjával versenyez. Ugyanazt az ipari gabonát állítja elő, mint a cseh, a lengyel vagy a német társa. Ott, ahol előre terveznek, több a csapadék, akár 6-7 tonnás búzát is be lehet takarítani. Ekkora volumen mellett, ha a tonnánkénti ára be is esik, mondjuk 100 ezer Ft alá, még akkor is nyereséges lesz. A magyar termelő pedig, aki majd 2-3 tonnát realizál, veszteséget fog termelni. És nincs komoly tőketartalék az agráriumban, hogy ezt túl lehessen élni.
Pláne az idei szezon után.
És a tavalyi sem volt a legjobb év, így egy-két növény idei veszteséges termesztése gazdaságokat tehet tönkre. Ha tápanyag nélkül nekiállunk ezeken az intenzív gazdálkodástól kimerült talajokon termelni, az a rulettezéshez hasonló hazardírozás. Átgondolt előre tervezésre van szükség, a növények pedig nagyobb odafigyelést és több törődést igényelnek.
Ilyen nehéz körülmények között mi nem a teljes megoldást kínáljuk, hanem annak csak egy szeletét. Ez pedig a talajok javításán és a folyékony műtrágyák, fejtrágyák és lombtrágyák használatán alapul. Változtatni kell a technológián, a döntéseket korábban meghozni és a biztonságra törekedni. Ebben próbálunk mindenkinek a partnere maradni.
(x)
