Uniós elvárás a káros környezeti kibocsátások csökkentése. Az UBM olyannyira magáévá tett ezt a gondolkodást, hogy nemcsak a saját folyamataiban, de a beszerzéseiben is érvényesíti. Ennek következtébe már most ismerik, hogy egy kiló takarmány előállításával mekkora környezeti lábnyomot hagynak maguk után. A cél az lenne, hogy sok vállalat kövesse őket ebben. Baranyay Henrik az UBM K+F termékmenedzsere mutatta be az eddig elért eredményeiket.
Honnan és mikor jött az ötlet, hogy a környezeti terhelés kérdését ilyen kiemelten kezeljék?
Nem tudjuk magunkat kivonni a világban és az EU-ban történő folyamatok alól. Az unióban hosszú távú stratégiát fogadtak el ezzel kapcsolatban, és erre próbáltunk időben felkészülni és reagálni. A Párizsi Megállapodás rendeleti úton jogi kötelezettséggé teszi az EU azon klímacéljának elérését, hogy 2030-ig legalább 55%-kal csökkentse az uniós kibocsátásokat.
Hogy lehet ezt elképzelni, mit jelent a gyakorlatban egy ilyen mértékű változás?
Nem könnyű, problémaként rögtön felmerülhet, hogy mit tekintünk referenciának. Mi azzal kezdtük a munkát, hogy felmértük az 5-10 évvel ezelőtti tevékenységünket. Megvizsgáltuk az akkori receptúráinkat, az alapanyagbázisunkat, egy független szervezet, a Global Feed LCA (Life Cycle Assessment Institute GFLI) adatbázisának segítségével, akik azzal foglalkoznak, hogy a világ minden pontjáról elérhető alapanyagát és takarmánykiegészítőjét felmérik környezetterhelési szempontból. A lista még nem teljes és nem elég részletes, de kiindulásnak megfelelő volt.
Tudna példát mondani arra, hogy melyek a különösen nagy környezeti terhelést jelentő tételek?
A környezeti hatásokat 19, úgynevezett impakt kategóriára bontják, amibe beletartozik – többek között – az üvegházhatású gázok kibocsátása, a vízfelhasználás, a savasodás, az eutrofizáció és a földhasználat változásának kérdése is. A takarmányipart 19 dedikált, úgynevezett környezeti impakt faktor érinti. A mi szempontunkból a legkényesebb kérdés a földhasználat, hiszen a nagy mennyiségű gabona termeléséhez viszonylag sok termőföldet kell lekötni, és ehhez társulnak olyan tevékenységek is, amik a talajt erre alkalmassá teszik. Gondoljunk, például, Dél-Amerikára, ahol a szójatermesztéshez erdőket kell kiirtani, tehát fontos kérdés, hogy egységnyi szója megtermeléséhez mennyi erdőt kell kiirtani.
Milyen további kérdések merülnek fel?
Hogy mennyi műtrágyát kell kihordani és a műtrágyagyártáshoz kapcsolódóan milyen káros anyagok keletkeznek? Vagy mennyi öntözővízre van szükség? Ezek alapján minden tevékenységhez kapcsolódik egy károsanyag-kibocsátási érték, egy átlag. Jelen állapotban minden egyes országhoz és termékhez egy értéket rendeltek. A jövőben várhatóan egy országon belül is lehet majd differenciálni, hiszen vannak különbségek. Léteznek olyan különleges agrikultúrák, amelyek nem igényelnek sok vizet vagy nem igényelnek annyi műtrágyát, vagy éppen egy gazda szerves trágyát használ, másfajta talajelőkészítéssel dolgozik… ezek alapján valószínűleg finomodni fognak az adatok.
Egyébként a szója, de általában a fehérjehordozók is, környezetterhelési szempontból kiemelt figyelmet érdemelnek, mert a takarmánygyártás esetében a kibocsátás 75-80%-áért ezek a felelősek.
Az elemzés, illetve értékelés végén a 19 impakt faktort átváltják egy szén-dioxid ekvivalenciára, mivel mindegyik tételnek, például, a metánnak, a vízhasználatnak megvan a maga átváltási értéke, hogy milyen átlagos szén-dioxid-kibocsátással jár. Tehát egy darab szám jelenik meg, a mi esetünkben az, hogy egy kilogramm takarmány előállítása hány kiló szén-dioxid-kibocsátással jár. Ehhez természetesen hozzá kell számolnunk a mi saját üzemeink energiafelhasználásából származó és a különböző logisztikai tevékenységeinknek a szén-dioxid-kibocsátását is. Mi az UBM-nél most ott tartunk, hogy bármelyik kész takarmányunk esetében ismerjük az egy kilóra vonatkoztatott, szén-dioxid ekvivalenciára számított kibocsátási értéket.
Mi az UBM célja?
A 2030. évi 55%-os cél minden iparágra vonatkozik, beleértve az agráriumot is, tehát összkibocsátásban mi is ezt céloztuk meg. Ettől függetlenül léteznek uniós szektorspecifikus kibocsátási vállalások is. Ilyen például az ammónia és a különböző nitrogén-oxidok kibocsátásáról szóló megállapodás, így Magyarországnak 2030-ra jelentős mértékben, mintegy 30%-kal csökkentenie kell az ammóniakibocsátást, ami szorosan összefügg és egyenesen arányos az állatlétszámmal. A mi elsődleges célunk az, hogy úgy érjük el a 30%-ot, hogy az állatszámra ne legyen negatív hatással.
Hogyan nézett ki a receptoptimalizálás a gyakorlatban?
Minden globális vagy uniós vállalás valamilyen bázishoz kötődik, például, az ammóniakibocsátás a 2014-es szinthez. Ezt a bázist néztük meg mi is. Az akkori receptúrázási programból előhívott receptúrákat az alapanyagokkal betöltöttük egy szoftverbe, ami kiszámolta az akkori környezetterhelési értéket. Ez lett a nulla állapotot, a mi bázisunk, és ehhez viszonyítva teszünk vállalásokat az ötéves és tízéves kibocsátási szintjeinkre.
Mi várható a jövőben, hova lehet ezt továbbfejleszteni?
Ma még a folyamat elejénél tartunk. A cél az, hogy az élelmiszertermelés teljes folyamata monitorozható legyen, a növénytermesztéstől kezdve, a takarmánygyártáson és állattartáson át, egészen az élelmiszer boltokban történő megjelenéséig. A jövőben talán egy kiló kenyér vagy hús mellé az is odakerül, hogy az előállítása mekkora környezeti lábnyomot hagyott maga után, mekkora széndioxid-kibocsátással járt.
Mennyire jellemző ez a hozzáállás a hazai vagy akár az európai takarmánygyártókra?
Itthon bizonyosan, de még Európában is az úttörők közé számítunk, benne vagyunk az első 3-5 cégben, még nagyvállalati szinten is.
Vannak olyan cégek, akik csak azokat a faktorokat követik nyomon, amire hatással bírnak. Például, hogy milyen energiaforrásból állítják elő a gőzt a takarmánygyártáshoz. A mi vállalásunk bátrabb, nemcsak a saját tevékenységünket figyeljük, hanem már eleve úgy választjuk ki az alapanyag-garnitúráinkat és beszállítóinkat, hogy megfeleljenek a környezetvédelmi elvárásainknak.
Bizonyos szempontból ide kapcsolódik a 30. Alföldi Állattenyésztés és Mezőgazda Napokon kapott nagydíjuk. Mit érdemes erről tudni?
A nagy tejtermelésű tehenek takarmányozásában fontos az állatok megfelelő szintű energiaellátása. Ezt a takarmányipar különféle pálmazsírokkal oldotta meg a múltban, amit mi egy komplex takarmányozási megoldással váltottunk ki. Az egész lényege, egy általunk gyártott, főként magyar szójababból készített termék, amely nemcsak, hogy kiváltja a pálmaolajat a takarmányban, általa egészségesebb lesz az állat, és így egészségesebb végterméket, tejet kapunk.
(x)
