A ‘80-as, ‘90-es években 60–70 ezer hektáron termesztettek burgonyát Szlovákiában, de mára 6–8 ezer hektárra csökkent ez a terület. A korai krumpli aránya a mindenkori vetésterület 10–15 százalékára zsugorodott, bár a pontos vetésterület évente változik. Mint ahogy a klíma is; a valamikori hegyvidéki szövetkezetekből eltűnt a burgonya, ma már a Liptói-medencében sem ritka a kukoricatábla.
A klímaváltozásból nemcsak az aszályos időszakra panaszkodnak, hanem a hőingadozásra is, amit nehezen visel a burgonya. Szlovákia egésze küzd ezekkel, már hegyvidéki területen sem lehet öntözés nélkül burgonyát termeszteni. Az ottani talaj sekély, köves, ahogy egykor mondták: csak káposzta, rozs és burgonya termesztésére alkalmas.
Az egykori – szocialista államrendbeli – szövetkezetek megszűntek, és ma már munkaerőt sem igazán találni a termesztéshez. A burgonyát nem sorolták az érzékeny növények közé, nem kap külön nemzeti támogatást. Így nem csoda, hogy 2020-ban az ország burgonyaszükségletének 44 százalékát importból kellett megoldani.
Csak öntözött területen termesztik – máshogy már nem is lehetne
A magyarmezogazdasag.hu munkatársai egy Komárom melletti kis faluban, Izsán jártak, a Bokros-pusztán, ahol Sámson Ferenc és családja országos szinten is komoly burgonyatermesztővé nőtte ki magát. A család 400 hektáron gazdálkodik, ennek a negyedébe ültetnek burgonyát. A burgonyát csak öntözött területen termesztik, máshogy már nem is lehetne.
Sámson Ferenc a szövetkezetben volt állattenyésztő. Bár zootechnikus, de szívesen és sikeresen kalandozik a gépek világában: szinte minden megvásárolt eszközt átalakított a saját szükségletei szerint.
A gazdálkodást 1995-ben kezdték a „nagyon semmiből” – veszi át a szót Enikő, Sámson Ferenc lánya. A falu szélén kitisztítottak egy illegális szemétlerakatot, amit ennek fejében telephelynek használhattak. Egy rossz traktorral kezdtek, amit Sámson Ferenc újított fel.
Gazdaságuk elindítása egybeesett a szövetkezet mélyrepülésével, így rögtön 110 hektárral tudtak belevágni a gazdálkodásba. Sámson Ferenc a magángazdálkodás mellett döntött.
Háromszoros bérleti díjat kaptak a nyakukba
A szövetkezet 10 eurós hektáronkénti bérleti díjai helyett nekik 30 eurós bérleti díjjal kellett kezdeniük, ami mára 100–150 euróra nőtt.
Rögtön elkezdtek burgonyával foglalkozni. Eleinte 10–20 hektáron termesztették, és kezdetben szinte kézzel és egy lengyel szedőgéppel dolgoztak. Majd elkezdtek fejlődni, amit az üzletláncok megjelenése felgyorsított. Húsz év technológiai lemaradását kellett behozniuk.
Megnőttek a tisztítással és csomagolással szemben támasztott igények, mivel versenytársaik, az osztrákok és németek már 20 éve úgy működtek. 2003–2004-ben nagyon gyorsan kellett kialakítaniuk a csomagoló- és tisztítósort, hogy nagy mennyiséget tudjanak szállítani. Jelenleg húsz családot tartanak el, mert ahhoz, hogy zsákba kerüljön a burgonya, még mindig 14 emberre van szükség. De hol van ez a szocializmus túlfoglalkoztatásától!
A 6,7–6,8 tonnás hektáronkénti hozamot nem tartják rossznak, de megemlítik, hogy náluk a búza mindig a jól táplált és a talajt fellazító burgonya után következik.
Ez akár 1–2 tonna többletet is jelent hektáronként. Ezt követi a szója, az árpa a napraforgó, illetve termelnek 15 hektáron sárgarépát, amit egy fagyasztó feldolgozóba szállítanak.
A kiszámíthatatlan növény
A burgonya nagyon hektikus eredményeket tud produkálni. Van, hogy nagyon jó gazdasági eredményt hoz, utána viszont akár több évig veszteséget produkál. Például a 2019-es év kitűnő lett, ami annak volt köszönhető, hogy Európában hiány alakult ki burgonyából. Németországban és Csehországban sem volt nagy termés, tehát Szlovákiában viszonylag felmentek az árak.
Nem kell – nincs ára
Sajnos az idei év is úgy kezdődik, mint a 2020-as – nem kell, ezért nincs ára a krumplinak.
Erre még az időjárás is rátett egy lapáttal, mert a hideg májust követő hirtelen felmelegedés sokkolta a növényeket. A burgonya 28 fok felett amúgy is leáll, nem képez gumót és nem növekszik.
A burgonyatermesztés gazdaságosságának kiélezettségét a burgonyatermesztés specifikus voltával is magyarázzák. Túl sok egyedi gépre van szükség hozzá, vagyis igen nagy a beruházási igénye. A búza stabilan megadja a pár száz euró nyereséget hektáronként. A burgonyánál ugyanez több ezer euróra is felugorhat – viszont ott az a de…
Beruházni, beruházni, beruházni
Márpedig ahhoz, hogy a burgonyát meg tudják termelni és mosva-csomagolva szállíthassák az üzletláncoknak, több mint 2 millió eurót kellett beruházniuk – úgy, hogy a tisztító-csomagoló sor gépeinek a felét otthon alakították ki vagy át.
Például a klasszikus rázó osztályozó agyontörte a burgonyát, ezért átépítették gumihengeresre. És nemcsak a mechanikáját, hanem az elektronikáját is.
Büszkén mutatják a gazdaság legutóbbi szerzeményét, egy robotkart, ami a zsákokat raklapra pakolja. Természetesen ezt is átalakították, hogy ládákat is tudjanak pakolni vele, azonkívül a zsákokat fóliával is bevonja.
Amikor tudtak, pályáztak, de a pályázatokhoz önerő is kell, és a burgonya hozama nem kiszámítható. 2007-ben uniós támogatás segítségével alakítottak klimatizált raktárrá egy istállót, illetve fogadótartályokkal és szállítószalagokkal szerelték fel. A magyar állam által elindított Baross Program keretében szintén sikeresen pályáztak, abból a csomagolósor mérőegységéhez kaptak támogatást.
A Baross Programból kapott támogatás segítségével szereztek be dízeles mobilszivattyúkat, amelyekkel óránként 500 köbméter vizet tudnak kijuttatni egy közeli csatornából. Eredményeiken meglátszik az öntözés: a korai burgonyát 200 mázsa/hektár körül kezdik el szedni, az összátlag pedig 350–380 mázsa körül alakul.
Eladni művészet – itt is
Az értékesítésről Sámson Enikő elmondta, hogy az évek során megváltozott a vevőkörük. Húsz éve még mintegy száz piacos kisvállalkozó vásárlójuk volt, most már egy sincs, csak az üzletláncok. Öt további termelővel szövetkezetbe tömörültek, hogy szállítsanak nekik.
Úgy látják, hogy csökkent egyrészt a fogyasztás, kevesebbet főznek otthon az emberek, másrészt ma már nem spájzolnak be burgonyából.
Sámsonék mintegy 20–30 hektár burgonyát tudnak koraiként értékesíteni, csakhogy – mint elmondták – a korai és a kései ára közötti különbség mára eltűnt. A ‘90-es években is 6 koronát és most is 20 centet kapnak a késeiért. Az árkülönbség csak a termelői piacon maradt meg. Javarészt amúgy is eltűntek a burgonyát kisebb területen termesztők. Akadnak ilyenek, de ők leginkább ritkaságszámba menő kivételek, piacosok stb.
Legnagyobb konkurenseiknek nem a szlovákiai termelőket tartják, hanem a külföldi behozatalt. Tavaly például a Németországból beszállított krumpli verte le az árakat Szlovákiában. A német gazdák megkapták érte a 26 eurócentet – náluk mégis 8 centért kínálták.
