A bélfertőzés a globális sertéságazat egyik slegnagyobb problémája, amit gyakran bakteriális kórokozók okoznak. A növendék sertésekben a Lawsonia intracellularis az egyik legfontosabb és legnagyobb kihívást jelentő kórokozó. Egy négyrészes cikksorozat – amely a baktérium ökológiájától és elterjedtségétől az ellene való védekezésig ível – első eleme a mostani írás, a betegség meghatározására és terjedésére fókuszál.
Még a magas szintű biológiai biztonsággal és helyes állománygazdálkodási gyakorlatokkal rendelkező gazdaságokban is kihívást jelent a baktériumok és vírusok folyamatos távoltartása. Számos különböző kórokozóról ismert, hogy sertésekben bélfertőzést okozhat.
A tenyészsertésekben a kutatások kimutatták, hogy a sertések bélsármintáiban talált baktériumok alapján a L. intracellularis gyakran felülmúlja a többi kórokozót. Ezért az L. intracellularis elleni küzdelem prioritás a sertések jólétének és termelékenységének helyreállítása érdekében.
A baktérium és a betegség
A L. intracellularis a néhai Dr. Gordon Lawsonról kapta a nevét, aki az Egyesült Királyságban, az Edinburgh-i Egyetemen eredetileg kimutatta és jellemezte a baktériumot. Ez az obligát, intracelluláris, gram-negatív baktérium természetes módon fertőzi a sertések és lovak, de kisebb állatok, például rágcsálók bélrendszerének sejtbélését is.
Ez utóbbi azt jelenti, hogy a sertéstelepeken a kártevő állatok is rezervoárt jelenthetnek. A sertések szájon át fertőződnek a szennyezett ürülékkel.
A bélsejtek fertőzése az úgynevezett proliferatív enteropátiát (PE) okozza. Ezt a proliferatív és vérzéses elváltozások jellemzik, valamint a bélfal (főként) ileum, de a bél egyéb részeinek megvastagodása is. Ez viszont gyakran hasmenéshez vezet, és az állatok teljesítményének csökkenésével jár. A gyakorlatban a tünetegyüttest többnyire „ileitis”-nek nevezik.
Különböző formák és súlyosság
A sertéseknél a betegség 3 klinikailag különböző formája fordulhat elő.
– Az akut forma étvágytalansággal, véres hasmenéssel (fekete/tarry színű), súlyvesztéssel, időnként hányással és hirtelen elhullással jár. Ez az akut forma általában fiatal, felnőtt, négy és 12 hónapos kor közötti tenyészállatoknál figyelhető meg.
– A betegség krónikus formáját a laza vagy vizes hasmenés, változó étvágytalanság és az evés ellenére sem tapasztalható súlygyarapodás jellemzi. Erre a formára leginkább a hat és 20 hetes kor közötti sertések érzékenyek.
– A betegség harmadik (szubklinikai) formája a leghosszadalmasabb, ezért súlyos, hosszan tartó károsodással jár. Az ileitis ezen enyhébb változatának nincsenek klinikai tünetei, például hasmenés, ami megnehezíti a diagnózist a gazdák és az állatorvosok számára.
A betegség szubklinikai formája azonban általában jelentős hatással van a növekedésre, a takarmányhasznosítási hatékonyságra, az egyneműségre és az egészségre, és ennek következtében hatalmas gazdasági veszteségeket okoz.
A bélrendszer egészségére gyakorolt hatás
Amint a L. intracellularis megfertőzi a bélhámsejteket, az éretlen sejtek hiperpláziája, valamint a bélnyálkahártya duzzanata és megvastagodása figyelhető meg. Ez viszont a bélműködés károsodásához, így a tápanyagok csökkent emészthetőségéhez és felszívódásához, valamint a víz és az elektrolitok csökkent felszívódásához vezet (ami a hasmenés kialakulását segíti elő).
A fertőzés a nyálkahártya és a bél integritásának megbomlásához is vezet, ami viszont utat nyithat más bélrendszeri kórokozók, például a Salmonella, a Brachyspira és az Escherichia coli számára, ez súlyos és összetett társfertőzéshez vezet.
A bélmikrobiótára gyakorolt hatás
A kiegyensúlyozott és változatos mikrobiom fontos az állategészség és teljesítmény javításának szempontjából. Ha azonban az egészséges mikrobióta megzavarodik (más néven diszbiózis), az enterális kórokozók fellángolhatnak, fertőzést és a bél integritásának károsodását okozhatják. A L. intracellularis esetében ennek a baktériumnak más anaerob szervezetekre van szüksége a fertőzés kialakításához.
Ugyanakkor a L. intracellularis fertőzés megváltoztathatja a sertések vékony- és vastagbél mikrobiomjának mikrobiális szerkezetét és összetételét, diszbiózist okozva és növelve a más kórokozókkal való társfertőződés kockázatát. A sertések bélmikrobiótájának módosítása (a diverzitás növelése és a mikrobiótának a hasznos baktériumok irányába történő elmozdítása) probiotikus takarmány-adalékanyagok használatával bizonyítottan a L. intracellularis székletből történő kiválasztásának csökkenését eredményezi a fertőzött sertésekben. Ez a probiotikumok szerepét sugallja a sertések ileitisének szabályozásában.
Széles körben elterjedt
A L. intracellularis mindenütt jelen van. A kutatások kimutatták, hogy a kórokozó kimutatási aránya a nyugat-európai gazdaságokban több mint 90%, az orosz gazdaságokban 88,5%, az amerikai gazdaságokban 77-90%, Kínában és Brazíliában pedig mindig jelen van a vizsgált sertéstelepeken.
Bár a vizsgálatokban szereplő magas számok egy része azzal magyarázható, hogy olyan gazdaságokat vontak be, amelyekben korábban hasmenéses megbetegedések fordultak elő, a százalékos arányok várhatóan nagyon magasak és ezért aggasztóak.
Az aktív fertőzés főként a növendékvágási szakaszban fordul elő, amint azt több nyugat-európai, brazil és amerikai tanulmány is mutatja. Ebben a korcsoportban mérték a baktérium kimutatásának vagy a szerokonverziónak a legmagasabb előfordulását.
A klinikai ileitist nem mindig észlelik minden gazdaságban. Például az állatorvosok és a gazdák körében végzett kérdőíves felmérések azt mutatják, hogy az ileitis klinikai formáját a brit sertéstelepek 56%-ában és az amerikai gazdaságok 32,8%-ában észlelték.
Sertésenkénti gazdasági költségek
Az ileitisnek az állatok fontos teljesítményparamétereire gyakorolt hatása jelentősen nefolyásolja a gazdaság gazdaságosságát. Egy sor angliai eset-kontroll vizsgálatban a fertőzött sertések súlygyarapodásában a kontrollsertésekhez képest akár 31%-os különbségekről számoltak be.
Ezen túlmenően a fertőzött sertések a súlygyarapodás kilogrammonként akár 33%-kal több takarmányt is fogyaszthatnak, mint a kontrollsertések.
Más hasonló tanulmányok a napi súlygyarapodás 3-19%-os csökkenéséről számoltak be, a betegség súlyosságától függően, és a takarmányhatékonyság akár 7%-os csökkenéséről.
Akut esetekben a sertések elhullási aránya 1,3 és 6,7% között lehet. A termeléskiesés költségein kívül a kezelés és a megelőzés költségei is felmerülnek. Amerikai kutatások szerint az ileitis teljes gazdasági költsége sertésenként 2-3 dollárra tehető enyhe és szubklinikai esetekben, súlyos esetekben pedig sertésenként akár 15 dollárra is.
Következtetés
A L. intracellularis által okozott ileitis fontos betegség a globális sertéságazatban. A betegség negatívan befolyásolja a bélrendszer egészségét, megváltoztatja a bélműködést, megzavarja a nyálkahártya és a bél integritását, és végül mikrobiom-diszbiózishoz vezet, ami egészség- és teljesítményveszteséget okoz.
Az ileitis szubklinikai formája gyakran észrevétlen marad a gazdálkodó és az állatorvos számára. Mégis, a gazdasági hatás óriási lehet, különösen a növendék sertéseknél, a csökkent súlygyarapodás, a takarmányhasznosítás csökkenése és a vágási súlyváltozások miatt.
Az elmúlt két évtizedben a betegség megfékezésére többféle védekezési intézkedést, többek között antibiotikumokat és vakcinázást alkalmaztak. Ezt a témát e cikksorozat következő részeiben még részletesebben kifejtik a szerzők.
(Forrás: pigprogress.net)
