Júliusban és augusztusban a Kukoricázz velünk! termelési versenyünkben részt vevő gazdáinkkal találkoztunk, ahol a kukoricatermesztés technológiájáról is beszélgettünk velük. Azt tapasztaltuk, hogy minden gazdálkodónál más taktika válik be; legyen szó fajtaválasztásról, vetésidőről, FAO-számról – a talajtípustól és helyszíntől is függően, persze.
A gazdálkodás és így a kukorica termesztése sem egyszerűen sablonok alapján működik; a gazdálkodónak pontosan ismernie kell nem csak a saját területét – annak fekvését, talajtípusát, széljárást, mikroklimatikus viszonyokat, stb. – hanem azt is, hogy a területe milyen növényfajnak és fajtának lesz optimális. Ennek eldöntése meglehetősen nehéz feladat, hiszen a lehetőségeinek egy részét ugyan ki tudja számítani a gazdálkodó, de bizonyos abiotikus tényezőkre, mint például a csapadékviszonyokra vagy a nyári UV-sugárzásra nincsen ráhatása, a biotikus tényezőkről (károsítók) nem is beszélve.
A fajtaválasztás a növénytermesztés egyik legfontosabb eleme. A fajtatulajdonosok sok információt átadnak a saját genetikájukról, de azt a gazdálkodónak kell kitapasztalnia, hogy az adott fajta az ő területén hogyan fog viselkedni, milyen tulajdonságai kerülnek előtérbe.
A kukorica virágzása, és így a beporzás sikeressége, végső soron pedig a termés mennyiségének alakulása kulcskérdés. A kukorica megtermékenyülése több dolog függvénye. Evidensnek gondolhatjuk, hogy a kukorica virágzása és így a termékenyülés is szinte magától végbemegy, és mint gazdálkodóknak, ezzel nincsen feladatunk. Azonban a gyakorlat sokszor mást mutat.
A kukorica szélporozta növényünk, hím- és nővirágzattal egyaránt rendelkezik, a beporzás során a címerről a pollen a ragacsos bibeszálakra kerül. A kukorica idegenbeporzású növény, bár önbeporzásra is lehet esélye. A kukorica pollenje viszonylag nagyobb mérettartományba esik a pollenek között, ami miatt a címerről való lehullás után gyors süllyedésnek indul a légmozgás függvényében. A pollen életképességét a környezeti tényezők erőteljesen befolyásolják, a hűvösebb időben tovább életben maradnak.
A virágzás – fajtától függően – elhúzódó folyamat, akár egy hétig is tarthat. A címervirágzat pollenképzése rendkívül energiaigényes folyamat, a kukorica virágzáskor igényli – vizsgálatok szerint is – a legtöbb vizet. Ezért a nemesítési gyakorlat sokszor a kisebb címervirágzatot adó genetikák felé mutat. Viszont a virágzáskori abiotikus és biotikus tényezők kardinálisak a termékenyülés és a termés kialakulásának szempontjából, ezért is jöhet a gondolat a gazdálkodói oldalról, hogy nem egy genetikát használ egy táblán belül, hanem két különbözőt, hiszen így nagyobb a lehetőség mind az idegen megporzásra, mind a virágzás és így a pollenszórás megvalósulásának biztosítására.
A gyakorlatban egyelőre még kevés példát látunk két genotípus egy táblában történő vetésére, de az abiotikus hatások szélsőségeinek kiküszöbölésére akár ez is megoldást jelenthet.
