A végkielégítés kötelezően jár, vagy adható, tehát a munkáltató dönti el, hogy adja-e, vagy sem? A munkavállalókat és a munkaadókat is foglalkoztatja a téma. A törvény tételesen nevesíti az eseteket, amelyekben megilleti a végkielégítés a munkavállalót. Az nem a munkáltató szabad döntésén múlik. A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a törvényben meghatározott, legalább 3 éves tartamban fennálljon.
Az Adózóna írt cikket a végkielégítés témájáról, ezt az anyagot szemléztük. A példájuk szerint egy munkavállaló 17 évet dogozott a munkáltatónál. Amikor nyugdíjba megy, kaphat-e végkielégítést? Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt az olvasói kérdésre.
A törvény tételesen nevesíti az eseteket, mikor illeti meg a végkielégítés a munkavállalót, ez nem a munkáltató szabad döntésén múlik. Kivétel, amikor nem jogosult rá a munkavállaló, mivel ennek ellenére adható.
- a munkáltató felmondása esetén, ha annak indoka a munkáltató működésével vagy a munkavállaló egészségi okkal összefüggő képességével függ össze;
- a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén;
- ha a munkaviszony oly módon szűnik meg, hogy az új munkáltató nem tartozik a Munka Törvénykönyve hatálya alá;
- ha az azonnali hatályú felmondásának indoka a munkáltató lényeges kötelezettségszegése, vagy a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartása (fentebb hivatkozott azonnali hatályú felmondás).
Az alapfeltétel és a kivételek
A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a törvényben meghatározott (legalább 3 éves) tartamban fennálljon. Az a fő szabály, hogy a végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább 30 napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg.
Kivételt képeznek a következő esetek:
- a szülési szabadság,
- a szülői szabadság,
- a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság és
- a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartama.
Azaz, ha a munkavállaló a fenti eseteken kívül volt fizetés nélküli szabadságon (pl. utazás, családi okok), annak tartama nem fog beleszámítani a végkielégítésbe.
Ez vonatkozik a végkielégítésre, ha nyugdíjas kapná
Amennyiben a munkavállaló a felmondás közlésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, nem jár részére végkielégítés. Ugyanakkor, nincs törvényi akadálya annak, hogy kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása végkielégítés fizetését írja elő a munkavállaló részére olyan esetekben, melyekre törvény egyébként nem kötelezi. Munkaszerződés a végkielégítés szabályaitól a munkavállaló javára, kollektív szerződés a javára és hátrányára is eltérhet.
A nyugdíjas munkavállalóknak két csoportja van. Az egyik esetén a jogosultsági feltételek bekövetkezése alapozza meg a nyugdíjasnak minősülést, a másik esetben pedig valamilyen nyugellátás tényleges igénybevétele.
Nyugdíjas munkavállalónak minősül, aki
- az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság);
- az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül;
- a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül;
- egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül;
- öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül;
- növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.
Önmagában az, hogy nyugellátást vesz majd igénybe a munkavállaló, nem szünteti meg a munkaviszonyt, ennek érdekében a felek intézkedhetnek (a munkáltató indokolás mellett, míg nem nyugdíjas a dolgozó, azt követően pedig már nem kell indokolnia), de nincs ilyen kötelezettségük sem – írták.
