Minden zöldségtermesztő hatékony és gazdaságos kertészetről álmodik, ezért viszont egyre többet kell tenni. Azok a zöldségek, amelyek régen gond nélkül teremtek öntözés nélkül, mára szinte kizárólag nedvesség utánpótlással érlelhetők be. Az öntözés azonban nem mindenkinek megoldható anyagi okokból, ám akad ennél rosszabb is. Vannak, akik öntöznek, de rosszul, így az öntözésre fordított pénzt kidobják az ablakon.
Görögdinnye, borsó és saláta. Csak néhány példa azok közül, amik még évekkel ezelőtt gond nélkül termeszthetők voltak Magyarország éghajlatán. Mára azonban a klímaváltozás megtette a hatását, nem maradt olyan zöldségünk, amely jövedelmezően teremne öntözés nélkül.
A víz azért is fontos szereplő a növények életében, mert a fejlődésükhöz szükséges tápanyagokat csak vízben oldott formában képesek felvenni, valamint testük 80-94%-át víz alkotja. A tápanyagfelvételen túl a víz a növények testhőmérsékletére is komoly hatással van, a felvett víz 90-95 százaléka ugyanis a transpirációra – párologtatásra – fordítódik.
Az, hogy melyik növénynek mennyi öntözésre van szüksége, sok mindentől függ. Függ a talajadottságoktól, a termőterület klímájától, mikroklímájától (csapadékmennyiség, napfénytartam, szél erőssége, stb.), valamint magától a növény fajtájától, a levélfelülettől és a termés mennyiségétől.
Általánosságban elmondható, hogy az intenzíven termesztett hibridek jóval vízigényesebbek, mint őseik. Sőt, már a rövidebb vízhiányt is rosszabbul viselik, mint a nem hibrid fajták. Paprikák esetében a fűszerpaprika például kevesebb vizet igényel, mint a fehér termésű paprikafajták.
Az sem mindegy az öntözés tervezésekor, hogy a termesztett zöldségnövény melyik fenológiai fázisában van éppen. Általában hajtásnövekedéskor, virágzáskor, terméskötődéskor és éréskor a legnagyobb a növények vízigénye, de ez fajonként és fajtánként is változhat.
Hüvelyesek esetében például a virágzás és a terméskötődés számít kritikus időszaknak, ekkor van a legnagyobb mennyiségű vízre szüksége a növényeknek. A hónapos retek a terméskezdemény kialakulásakor igényli a legtöbb vizet, a paradicsom és a paprika virágzáskor és terméskötődéskor a legszomjasabb, míg a hagymafélék a hagymafejek növekedésekor kérik a legtöbb vizet.
Látható, hogy az egyes növényfajták más és más időpontban igénylik a vizet és ez a legnagyobb probléma hazánkban: a lehulló 5-600 mm csapadék ugyan elegendő lenne a legtöbb termesztett zöldségnövény számára, ha jó időpontban hullana le. Mivel azonban jellemzően ez tenyészidőn kívül történik, mesterségesen kell beavatkozni a víz-utánpótlásba.
Sőt, egyes növények fejlődésében a vízszükséglet mellett a páratartalom is fontos szerepet játszik. A paradicsom és a fehér paprika esetében nem véletlenül „költöztek be” a növények üvegházakba és fóliasátrakba. Nekik a nyári melegben akár 85 %-os páratartalomra is szükségük van, de szabadföldi körülmények között az ehhez kellő technológiával (mikroszórófejek, esőztető berendezések) nem rendelkeznek a gazdálkodók. Az említett termesztő berendezésekben viszont egyszerűen fenn lehet tartani a szükséges páratartalmat is. A jövőben várhatóan még több zöldségnövény termesztése kerül zárt terekbe.
Végül egy fontos dolog. Sokan nem veszik figyelembe az öntözés megtervezésekor, hogy a termesztett zöldségféle milyen mélyre juttatja a gyökerét. Ez azonban fontos, mivel lényegében ettől is függ, hogy mennyi vizet kell kijuttatni a talajra. Egy sekélyen gyökerező növénynek kevesebb vízmennyiség is elég, míg egy mélyebben (50-70 cm) gyökerező növény termőterületét rendesen el kell áztatni ahhoz, hogy a gyökerek hozzájuthassanak a vízhez. A tankönyvek szerint ugyanis 1 négyzetméterre kijuttatott 1 liter víz 1-2 cm mélységben áztatja át a talajt.
