Az oroszlánok fogságban is jól szaporíthatók, ezért is mondható az, hogy Dél-Afrikában igen jó üzlet oroszlántenyésztéssel foglalkozni. Viszont a XX. század második felében már problémás volt az állatok tartása, ugyanis annyira jól szaporodtak, hogy az állatkertekben és cirkuszokban született példányok elhelyezése gondokkal járt. Az utóbbi időben viszont már nem feltétlenül van szükség arra, hogy a kontinensünkön is fellelhető legyen az állat, hiszen egyre többen tehetik meg azt, hogy szafarikra utaznak ki Afrikába, ahol a természetes élőhelyén tekinthetik meg az állatot.
A példányszám mérséklése érdekében rendszerint alkalmaznak a nőstények esetében fogamzásgátló implantátumot, amely hatásos is, illetve ezelőtt is próbálkoztak már az oroszlánkölykök fogantatásának megelőzésével egy elég kézenfekvő módon. Kiherélték a hímeket. Ez viszont a későbbiekben kiderült, hogy nem a legjobb módszer, ugyanis amellett, hogy az állatok ellustultak, külsőre is megváltoztak, és a fenséges megjelenésüket kiegészítő sörényük is elveszett a herélés által – írja a Magyar Mezőgazdaság.
Az elmúlt évtizedekben azonban már nem feltétlenül van szükség arra, hogy minden kontinensre telepítsék a fajt, és olyan helyekre is szállítsanak az állatból, ahol alapvetően nem lenne őshonos. Ugyanis egyre több ember engedheti meg azt, hogy Afrikába utazva természetes élőhelyén figyelje meg az állatot vadászszafari, vagy fotószafari keretein belül. Ennek következménye viszont az lett, hogy oroszlánhiány alakult ki, és néhány alfaj teljesen el is tűnt, ezért azokra a helyekre is kellett telepíteni az oroszlánokból, ahonnan korábban kipusztításra kerültek.
Főképp Dél-Afrikában erősödött meg a turizmus, ahol erre szakosodott nagybirtokokat alakítottak ki, és ezeken a területeken leginkább csak fotó-, vagy csak vadászszafarik kerülnek rendezésre. Azok a nagybirtokok, ahol főként fotószafarikat szerveznek, általában intenzív vadtenyésztés is jellemző, így többek között a patás állatokat is szaporítják. Az oroszlánokat sokszor kifutókban tartják, és értékesebbnek tartják a fekete sörényű példányokat, ezért a kilövésük is drágább, mint a barna sörényűeké. Ezeken a tenyésztő telepeken leginkább lóhúst kapnak az állatok, ugyanis azon a területen ennek a beszerzése a legolcsóbb.
Az állatok lelövésekor annak gereznája a vadászoké, a többi részét pedig különbözőképpen dolgozzák fel, majd Kínába exportálják, ahol a tigrisek fogyasztása népszerű. Az oroszlánok testfelépítése nyúzottan pedig annyira hasonlít a tigrisekéhez, a tigrishús pótlására is kerülnek forgalomba.
