A magyartarka a 19. század második felében váltotta fel a szürkemarhát. A magyar mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztés alappillérének számított sokáig a magyartarka, napjaink egyre népszerűbb szarvasmarhája viszont a kárpáti borzderes fajta. Miután az előbbi meghozta a kívánt eredményeket, megindult a tenyésztése és egyeduralkodóvá vált a magyar gazdaságban körülbelül 100 évig. A borzderest is kiszorította.
Az Agrárágazat cikke a két típust összehasonlítva keresett párhuzamot az állattenyésztés szerkezetének változásaival. A magyartarka a 19. század második felében váltotta fel a szürkemarhát. Az akkori emberek nyitottabbá váltak új ízek, ételek megismerésére és az étrendjükbe való beépítésébe. Azért vált szükségessé az új utak keresése, mert a tejfogyasztás iránti igény megemelkedett, az ipari forradalomnak köszönhetően pedig a gépek fokozatosan kiszorították az állati vonóerőt. Az őshonos fajta nem adott elég tejet, a ridegen tartás miatt nem tudták megszelídíteni, időszerű volt hát a csere.
A fajta kialakulása
A svájci szimentálit keresztezték a szürkemarhával, amelynek eredménye a magyartarka. A szakemberek célja egy olyan kettős hasznosítású, tejtermelő- és hústermelő képességgel rendelkező állat volt, amely alkalmazkodik hazánk időjárásához, szelíd és megfelel a korszak elvárásainak, illetve a vérvonalában található magyar ős.
Külsejét tekintve a svájcira hasonlít, az egyedek színe a világossárgától a sötétvörös skálán mozoghat, fehér foltokkal díszítve. 18-22 év a hasznos élettartama, a tehenek súlya 600-700, a bikáké 800-1300 kilogramm is lehet. Marmagassága eléri a 135-140 centimétert. Naponta 12-16 liter tejet ad, fehérjetartalma 3,45, zsírtartalma 3,96. Mindkettő magas százalék, megközelíti a svájci fajtakör értékeit – írták.
Miután a „pirostarka” meghozta a kívánt eredményeket, megindult a tenyésztése és egyeduralkodóvá vált a magyar gazdaságban körülbelül 100 évig. A borzderest is kiszorítva ezzel, mert ez a fajtakör is jelen volt hazánkban, csak nem örvendett nagy népszerűségnek – fogalmaztak.
A KSH adataiból látható a szarvasmarha állomány számának alakulása egészen 1851 és 2022 közötti intervallumban. Néhány fontos szám: 1851-ben 1 589 ezerről indult, 1895-re 2 062 ezerre nőtt, 1984-ig folyamatosan 1900- és 2 100 ezer körül mozgott, nagy törést csak a két világháború hozott. Akkor felére apadt a létszám, a helyreállítást követően azonban visszarendeződött. 1993-ra a kétmilliós állomány a felére csökkent, ennek az egyik oka a termelőszövetkezetek felbomlásában keresendő, a háztáji felszámolásában, a másik pedig a gépesítés további nagyarányú fejlődésében. A csökkenés egészen 2011-ig tartott (ekkor 697 ezer volt), innentől kezdve folyamatos az emelkedés, 2022-ben 885 ezer példányt jegyeztek fel.
Az emelkedés oka a családi gazdálkodások számának növekedése, illetve ezzel párhuzamosan az, hogy megnőtt a kereslet a házi készítésű termékek iránt (sajt, joghurt, túró, tejföl). A gondot az jelentette, hogy sok helyen felszámolták a háztájit, a gazdasági épületekkel együtt. Vannak természetesen nagyüzemek, de a falvakban más lehetőségeket kellett keresni, lehetőleg kisebb termetű állatot, hogy könnyebben megoldható legyen az elhelyezésük – írták.
Naponta 6-12 liter, sajtkészítésre kiválóan alkalmas tejet ad a kárpáti borzderes
Nagy segítséget jelentett a Polyán Egyesület munkája 2008-ban, ekkor 9 kárpáti borzderes szarvasmarhát vittek a Zemplénbe, majd még 100 egyedet. Megalakult a Kárpáti Borzderes Egyesület is, amelyet az Agrárminisztérium elismert, és jóváhagyta a fajtarekonstrukciós programját. Azóta nagyon népszerű itthon ez a fajta.
Miért van ez?
Mert viszonylag kistestű: 95-135 centiméter a marmagassága, szarvalt, a szarva is kisméretű, finom csontozattal és szilárd lábszerkezettel rendelkezik, Naponta 6-12 liter tejet ad, ez mennyiségileg kevés, de sajtkészítésre kiválóan alkalmas. A szervezete ellenálló, jól tűri a hideget-meleget. hasznos élettartama 20 év körül van. A borjúk súlya gyorsan gyarapszik, vágási célból is tenyésztik. A tehenek 350 kilogrammot, a bikák 600 kilogrammot nyomnak. Még megemlíthető az is, hogy könnyen szelídíthető a ridegen tartás ellenére és még igavonásra is képes. Hármas hasznosítású marha, az európai fajtákon belül ez ritkaságnak számít, bár hazánkban nincs szükség igavonó erejére. A barna és a szürke szín keveredése adja a borzderes színét, ami nyáron kicsit világosabb, télen pedig sötétebbre változik.
A magyartarkát tavasztól őszig legeltetik, a kárpáti borzderes egész évben kihajtható. Takarmányolásuk hasonló, a méretük és a tejmennyiségük között van nagyobb különbség, de ennek az az előnye, hogy a családi tartásnál nem marad meg a tej, nem kell foglalkozni a leadással, a tejtermékek elkészíthetőek belőle, felhasználva az egészet. Még az igavonási különbséget érdemes kiemelni: a magyartarka erre nem megfelelő, a kárpáti borzderes igen.
Ha valaki tenyésztésbe szeretne kezdeni, mindenekelőtt számba kell vennie a lehetőségeit és azt, hogy nagyüzemi szinten szeretné űzni, vagy családi, háztáji jelleggel. A két fajtát nem versenyeztetni kell egymással, hanem erényeik figyelembevétele után belátni azt, hogy a magyartarka nagyüzemi-, a kárpáti borzderes pedig családi tenyésztésre alkalmas, már csak a mérete miatt is – írta a szakcikk.
