Örök vita övezi a herélés ügyét. Szinte az első kérdés, amelyet feltesz egy laikus, az, hogy miért kell kiherélni egy paripát. Tapasztalt lovasokban fel sem merül, de a kezdők és a közepesen kezdők nem értik. Mikor megszületik egy mén csikó, a felelős tenyésztő már akkor tudja, van-e esély arra, hogy fedezőmén lehessen. Egy fedezőménnek mindenképpen kifogástalan származással kell rendelkeznie.
Kifogástalan egy ló származása akkor, ha minimum 5 ősi sorig ismert, és lehetőleg olyan, amiben nagy százalékban szerepelnek az adott fajtában kiemelkedő egyedek. Ez az első kritérium, amit már a párosításnál szem előtt kell tartani. A kedvenc kanca – kedvenc mén párosítás nem valószínű, hogy fedezőménjelölt utódot eredményez.
Nem egyszerű fedeztetési engedélyhez jutni
A legjobb párosítás is hozhat ugyanis kellemetlen meglepetéseket. A csikó hároméves korára kiderül, hogy jó-e a lábállása, mozgása, megfelel-e egyéb küllemi és egészségbeli kritériumoknak. Bizony, ha nekünk ő a világ legszebb kiscsikója, akkor sem biztos, hogy a fajta kiváló képviselője lesz, és fedeztetési engedélyt kaphat.
A megszületett méncsikók igen kis százaléka esélyes arra, hogy fedezőmén legyen. Nyilván egy nagyszerű méncsikót – ami apró hibája miatt nem kap tenyésztési engedélyt – nem kell azonnal kiherélni, mert talán későbbi kimagasló teljesítménye mégis érdemessé teszi rá. De kell, hogy legyen annyi szakértői önkritikája a tulajdonosnak, hogy ezt felismerje. Nem szabad megalkuvónak lenni. Egy mén legyen jobb minden kancánál, semmi esetre sem ronthat rajta.
Egy fedezőmén évente akár száz csikót is nemzhet, nagyon meg kell gondolni, hogy melyik ménnek engedhetjük ezt meg. Itt kezdődik a gond.
Ki kell-e herélni?
Már hallani is a sok-sok indokot, hogy miért lenne vétek ezt a csodalovat ivartalanítani. Hát vessük össze, hogy milyen egy nem fedező mén élete egy herélttel szemben. Hangsúlyozandó: NEM fedezőmén!
Egy ménben hároméves korára már tombolnak a hormonok. Legtöbbjük új helyre kerül, hiszen elkezdődik a betanításuk. Eddig a – szerencsés esetben több méncsikóval szabadon nevelkedett – ifjoncot nem különösebben érdekelték a kancák, mert talán nem is voltak a közelben.
Most azonban elkerülhetetlen a találkozás. Ne felejtsük el, egy lóról van szó, nem egy kamasz fiúról, akinek szép szóval el lehet mondani, hogy milyen az illendő viselkedés. Bizony hamar kiderül, hogy az egykor aranyos kiscsikónknak egyszerre sokkal fontosabb lett a kancák társasága, mint a gazdi babusgatása.
Normális, hogy egy mén minden erejével küzd a szaporodásért
Kevés az a csikó, amelyik ilyenkor megússza néhány határozott pofonnal, legtöbbjük már ekkor megismeri a kemény bánásmódot. Pedig tudjuk: teljesen normális, hogy egy mén minden erejével küzd a szaporodásért, újra és újra próbálkozik. Ez a természetes.
A kezdeti viták többnyire letörik a szakértő kezekbe került vadócot, de előbb-utóbb eladják, vagy versenyezni kezd, és kálváriája nap, mint nap kezdődik elölről. Szerencsétlen jószágnak fogalma sincs arról, hogy mi történik vele. Legtöbb, mivel nincs semmi tapasztalata e téren, nem tud különbséget tenni herélt és kanca között, mindent meg szeretne hágni, egy sárló kanca közelsége számukra már kész állatkínzás.
Gazdák és kiképzők
Hányszor lehetett hallani a szerető gazdiktól, hogy „Majd rájön, hogy nem megy!” – és nézik, ahogy veri magát nyomorult, a karámban vagy a bokszban hónapokig, évekig – egyedül.
Hányszor lehetett hallani szakértő kiképzőktől, hogy „Majd jól orrba vágom, aztán megtudja…!” Hát sajnos nem tudja meg. Úgy 15-18 éves korára a sok veszekedés hatására talán feladja.
Egy mént nem lehet együtt tartani a többi lóval, mert kárt tehet bennük, vagy magában. Mai napig bevett szokás, hogy a mének bokszát plafonig takarják, hogy ne lássa a többi lovat.
Olyan ez, mintha az elzárt férfiak előtt egész életükben meztelen lányok szaladgálnának karnyújtásnyira, de egyszer sem érhetnének hozzájuk, mert orrba vágnák őket.
A természetben ilyen nem fordul elő
A természetben ilyen nem fordul elő. A kancákkal nem „rendelkező” mének külön méneseket alkotnak, amiben nincs kanca. A legerősebb próbálkozhat elvenni más mének kancáit, a többi élete folyamán nem is találkozik velük, de így is csapatban van, nem egyedül.
Így válik világossá, hogy mennyivel egyszerűbb kiherélni. Olcsó megoldásként sokan választják az állva herélést. Pedig az bizony nem a leghumánusabb, főleg a hosszas utókezelés miatt. Viszont az altatásban végzett, „fedett” herélést pár napon belül, minden duzzanat és vérzés nélkül kiheveri a ló, majd egész életében nyugodt és boldog lehet. Tény, hogy ez drágább, de az ára nem több egy-két havi bértartásnál.
A lovak nem emberek, ők nem csinálnak ebből hiúsági kérdést. A heréltek nem érzik magukat kevesebbnek társaiknál. Nem lesznek gyengébbek, nem lesznek gyávábbak, nem érzik megalázva magukat. Egyszerűen csak elmúlik a kényszer, hogy mindenáron szaporodni akarjanak. Hollandiában végzett felmérések bizonyítják, hogy a heréltek nagyobbra nőnek. Teljesítményre káros hatása nincs, sőt… Persze nem fognak úgy kinézni, mint egy mén, de talán nem is ez a legfontosabb.
(Forrás: lovasok.hu)
.
