Az aranysakál jelenlétére felhívó figyelmeztető táblát tettek ki a kutyasétáltatók részére Budapesten, a XVII. kerületi Merzse-mocsár előtti padoknál. A rókánál nagyobb, farkasnál kisebb sakál a nagytestű kutyákra nem, de a kisebb testű, karcsúbb felépítésű ebekre veszélyes lehet. Ezért a kutyatartókat arra kérték, hogy kizárólag pórázon vezetve sétáltassák kutyájukat a környéken. Az elmúlt 10 év alatt az aranysakál magyar állománya jelentős mértékben növekedett, az invazív fajokhoz hasonló növekedést mutat. A ragadozó európai terjeszkedése a napjainkban is tart.
A Magyar Mezőgazdaság írta meg, hogy az aranysakál bizonyítottan őshonos ragadozó fajunk, mert már a jégkorszak előtti időszakból, a Villányi-hegységből származnak olyan leletek, melyek szerint élt Magyarországon egy állat, amit később sakálnak (Thus aureusnak) neveztek. A sakál a középkortól tagja a hazai faunának, mely kis számban, de állandóan jelen lehetett a Kárpát-medencében.
Aranysakál-történelem
A XIX. században a jelentős élőhely-átalakításoknak és a ragadozók üldözésének következtében a faj a XX. század első felében teljesen eltűnt a Kárpát-medencéből. Az aranysakálnak nem élt bizonyítható szaporodó állománya hazánk területén a XX. század közepétől (utolsó hivatalos elejtés 1942, Derecske), ezért 1989-ben az aranysakál felkerült a magyar Vörös Könyvbe és kipusztultnak nyilvánították – írták.
A vélhetőleg Horvátországból eredő bevándorlásuknak köszönhető, hogy a ’90-es években a Dráva menti déli határvidéken szaporodó példányokat véltek megfigyelni. Azóta állandó állományuk alakult ki az ország déli megyéiben, de mára már az ország minden térségéből beszámoltak a jelenlétükről.
Az elmúlt 10 év alatt számuk oly mértékben növekedett, hogy az állomány az invazív fajokhoz hasonló növekedést mutat. Az aranysakál európai terjeszkedése a napjainkban is tart.
Ezért jöhettek vissza Magyarországra
A faj visszatelepedését több okkal is magyarázzák. A Jugoszláviában zajló délszláv háború mellett a ’90-es években tőkehiányos magángazdaságoknál jelentős mértékű zavartalan parlagterületek keletkeztek, amin nagy számban elszaporodtak a rágcsálók, amik az aranysakál kedvelt zsákmányai. Az élőhelyi adottságok függvényében generalista táplálkozás jellemzi, de a zavartalan élettérrel együtt nagyszámú élelem is adott volt a faj mértékű elszaporodásához. Fontos, hogy hazánkban évente több mint 300 ezer nagyvad kerül terítékre, amiből 3-4 ezer tonna zsiger keletkezik. Ennek zöme a vadászterületen marad, és a vaddisznók, rókák és persze az aranysakálok táplálékául szolgál (az év 7-9 hónapjában). Segíthette a nagyfokú populációnövekedést a ragadozógyérítési módszerek korlátozása is, a mérgek, a csapóvasak és az ölőcsapdák használatának betiltása. Mindezek mellett ok még a hazai nagyragadozók hiánya; ennek a térnek a betöltésére az aranysakál tökéletesen alkalmas.
A faj viszonylagos ismeretlensége miatt a vadgazdálkodás, a természetvédelem, a mezőgazdaság (állattenyésztés), valamint az állategészségügy szempontjából kiemelkedő fontosságú, hogy képet kapjunk az ökológiai rendszerben betöltött helyéről, szerepéről, valamint meghatározzuk jövőbeni jelentőségét és a lehetséges gazdálkodási irányelveket.
Így él a ragadozó
Rejtett életmódot él, elnádasodott nedves területeket, fákkal tarkított pusztákat, bokorerdőket kedveli, emiatt sem könnyű állományának minél pontosabb becslése. Somogy, Baranya és Bács-Kiskun vármegye jelentős részén már megtelepedett, de további megyékben is tapasztalták jelenlétét. Éves terítéke 6000 egyed körül van, melynek jelentős részét az említett megyékben ejtették el. Azon vadászatra jogosultak, akiknek területén megjelent az aranysakál, igen jelentős vadban okozott veszteségekről beszélnek. Az ilyen területeken az őzállomány megcsappanása érzékelhető, nem látni már gidákat vezető sutát, a dámvadas területekről is fogyatkozik a tehenek mellől a borjú – írták.
A szakemberek már az aranysakál újbóli megjelenésekor tudták, hogy a vadállományban lényeges változásokra lehet számítani, ha a vadászatra jogosultak nem tesznek a terjedése ellen. Jelenleg a hazai faunában csúcsragadozónak számító faj megjelenése mindenképp lényeges változások kiváltója lett a vadvilágban, a probléma kezelésére és visszaszorítására radikális megoldás szükséges mielőtt még nem késő – írta a cikk.
