Az évszázad közepére közel 10 milliárd embert kell majd etetni a bolygón, ami nem lesz egyszerű menet, mert több körülmény is nehezíti az élelmiszerellátás folyamatát. A világjárvány okozta termelés-leállást és a következményeként fellépő ellátási lánc-szakadásokat az ukrán-orosz háború kirobbanását követő globális éhínségválság követte. A klímaváltozás is folyamatos terméskiesést okoz, ezért a mezőgazdaság jövőjét újra kell gondolni.
A fejlett agrárpiacokon egyre több gazdaság dolgozik a precíziós mezőgazdaság módszereivel, a szenzorok, a műhold-technológia vagy drónok és adatelemzés segítségével a korábbinál hatékonyabban és környezetkímélőbb módon művelik meg a földeket – írta az IT Business oldal. Ugyanakkor jelenleg még a mezőgazdaság felelős a globális vízfogyasztás 70 százalékáért és az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 százalékáért. A talajerózió, a magas szintű nitrátszennyezés és a biodiverzitás csökkenése miatt szintén a modern mezőgazdaságot és a nagyüzemi állattenyésztést okolják.
Újdonságok az agráriumban
Szerencsére számos izgalmas fejlesztés érkezett az agráriumba, például a sejtes mezőgazdaság, amelyben laboratóriumi dolgozók állatokból és növényekből származó őssejtekből állítják elő az élelmiszereket. Ami a jövő táplálkozását illeti, jelenleg két főbb versengő narratíva létezik: az első a csúcstechnológiás mezőgazdaságon, a robotikával való radikális gépesítésen és a mesterséges intelligencián alapul. A másodikban a gazdálkodók megtisztítják a terepet a természet számára és az élelmiszereink a már említett módszerekkel a laboratóriumban növekednek.
A Schleswig-Holstein Energia- és Klímavédelmi Társaság megrendelésére kidolgozott, 2042-ig szóló jövő-forgatókönyv szerint a mezőgazdaság fejlődésének kulcselemei az alábbi öt, jól azonosítható trendbe illenek, amelyekkel a mezőgazdaságnak, az élelmiszeriparnak és a társadalomnak már most el kell kezdenie foglalkoznia.
Megváltozik a mezőgazdaság szó jelentése
A kifejezés azért válhat elavulttá, mert a jövőben beszélhetünk majd városi mezőgazdaságról, hiszen a beltéri vagy vertikális gazdálkodás megművelt területté változtatja a várost is. A paradicsom-, a paprika-, a saláta- és a gombatermesztés már ma is sok helyen többszintes üvegházakban folyik, és nem kell több ezer kilométert utaztatni az árut, ha a lokális közösségeket ki akarjuk szolgálni vele. Az intelligens IoT-szenzorokkal kombinálva ezek a folyamatok még nagyobb hozamot és kevesebb környezetszennyezést ígérnek.
Mi több, messze felülmúlják a hagyományos termelési módszereket: egy fejlett, üvegszáloptikás, számítógép és MI vezérelte vertikális farmon, ahol a növények egész évben ellenőrzött körülmények között nőnek, egy éven belül akár 15-ször is szüretelnek, ami egy laikus számára is könnyedén érzékelhetővé teszi a technológia versenyelőnyét.
A húsipar területén is szaporodnak az alternatív fehérjéket, így mesterséges húst vagy sajtot laboratóriumokban és bioreaktorokban termesztő startupok. Ezeknek köszönhetően növekszik a mezőgazdasági szektor szereplőinek száma.
Felértékelődik az önellátás
A természeti katasztrófák, a világjárványok, a háború és a geopolitikai feszültségek mentén nem csak az iparban, hanem az agrárium területén is folyik a globalizáció hatásainak újraértékelése. Ma természetesen az olyan „zöld” költségeket is számításba kell venni, mint a környezeti ártalmak elkerülése, a klímavédelem vagy az ellenállóképesség (reziliencia) okán felmerülő kiadások.
Az ellátási láncokat a Covid-19 tapasztalataiból kiindulva mindenhol diverzifikálni kell, és már csak a környezetvédelmi szempontok miatt is egyre fontosabbá válik a regionalizáció. Még egy olyan fejlett ország, mint Szingapúr is saját maga akarja előállítani a jövőben a szükséges élelmiszerek 30 százalékát, ennek jegyében néhol a felhőkarcolók tetején alakítottak ki termőterületeket.
Megszűnik a mezőgazdaság elszigeteltsége
Egy korábbi ENSZ-jelentés szorgalmazta a mezőgazdasági támogatások rendszerének megváltoztatását. A dokumentum szerint az évente 570 milliárd dolláros támogatás, amely a mezőgazdaság mai működtetése számára világszerte előnyös viszonyokat hoz létre, egyben rossz ösztönzőket is teremt, konzerválva az elemeiben gyakran káros és meghaladott gyakorlatokat. A jövőben valószínűleg a klíma- és közjóléti szolgáltatások lesznek az állami finanszírozás mércéi, ezért érdemes újragondolni a mezőgazdasági üzleti modelleket.
Élesedik a verseny a termőföldekért
Németországban a talaj felét vették mezőgazdasági művelésbe a 2022-es esztendőben, ám egyre több vetélytárs jelentkezett a területekért. Vidéken a gazdálkodók új bevételi forrásokat nyitnak meg. Egyes gazdák a közjót szolgáló szolgáltatásokra szakosodtak: lápokat töltenek fel, vagy virágágyás-sávokat, természetvédelmi területeket jelölnek ki a szántójukon. Mások a turizmusba fektetnek, esetleg napelemes rendszereket vagy szélturbinákat építenek a földjükön, és a kibocsátáskereskedelemből tesznek szert bevételre. Sokan a fent említett tevékenységek mindegyikét végzik egyszerre.
Ez a versenypiac az alternatív üzleti modelleket támogatja, ugyanakkor új törésvonalak is keletkeznek, ahogy a vidéki táj képe megváltozik, és nem mindig előnyére.
Az in vitro az új biogazdálkodás
Közeleg a nem laborban nevelt hús „legvégső lejárati dátuma”. Ahogy az árérzékeny piac kereslet-kínálati szabályai kikényszerítik majd, várható lesz a tömeges áttérés a mesterségesen előállított, „tiszta” húsra. Az átállást etikai okok is gyorsítják és akkor, ha a jövőben lényegesen olcsóbb lesz a laboratóriumi termék, a „nevelt” hús tömegtermelése véget ér, áttolva ezt a terméket a kisiparilag előállított luxuskategóriába. A növényi és állati eredetű élelmiszerek a szintetikus biológiának köszönhetően egyre inkább high-tech termékké válnak, mentesülve a környezetszennyező anyagoktól – írták.
