A mezőgazdaságból élők szerint minden olyan faj gyomnak minősül, ami a parcella rendeltetése szerint nem odavaló, tömeges nagyságrendben, akár gazdasági vagy egészségügyi kárt kockáztatva burjánzik el a területen. Ezzel szemben a köznyelv a növények széles spektrumát minősíti gaznak pusztán azért, mert az csúnya, szúrós, tüskés, vagy egyszerűen csak kilóg a pázsitot alkotó fűfélék közül.
Így fordulhat elő, hogy amit ma haszontalannak, szemet szúróan „rondának” ítél egy hobbikertész, az valójában ehető, az egészségre kedvező hatással bíró gyógynövény.
nem odavaló (Fotó: Pixabay)
A laikusoknak azonban nem árt résen lenniük, mert az önjelölt gombászokhoz hasonlóan, bizony, érhetik őket kellemetlen meglepetések.
A téma kapcsán a Sumi Agro Hungary Kft. gyombiológusát, Szabó Rolandot kérdezte a HellóVidék.
Hogy melyek azok a növények, amelyek valójában igenis hasznosak, és akár egy átlagpolgár kertjében is felbukkanhatnak? Szabó Roland szerint bármelyik növény lehet hasznos, hiszen a haszonszerzés formáinak elképesztően gazdag a tárháza.
A „hasznosságot” alapvetően az adott növény „rendeltetési célja” határozza meg. Azaz ismeret hiányában ritka, védett növények is lehetnek áldozatai az embernek.
Melyik a hasznos? Bármelyik az lehet
Ugyanígy korszerű ismeretek birtokában a halálosan mérgező növények is lehetnek a szövetségeseink. A hasznosság megítélése elsősorban közgazdasági megítélés, nem pedig botanikai – szögezi le a gyombiológus.
Vagyis erre nincs megfelelő válasz. Mindig a számunkra szükséges növény lesz a hasznos. Ma a pongyola pitypang (Taraxacum officinale), mert a gyökeréből készült tea segíti az emésztést és a belső kiválasztást, de ha már nem fáj az epénk, akkor megyünk és elkezdjük gyomlálni a pázsitból.
Pedig két hét múlva lehet, hogy ismét kell(ene)… Bármely növény lehet hasznos, csak nem tudjuk, mikor és/vagy mire.
Hogyan hasznosíthatjuk ezeket a XXI. századi háztartásokban akár az egészségmegőrzés, gyógyítás vagy a veteményeskerti kártevők távoltartása érdekében?
Több lehetőség is kínálkozik mindezekre, ugyanis a XXI. században sokkal több tartósítási lehetőség áll a rendelkezésünkre, mint bármikor ezt megelőzően.
alkohol alapúak (Fotó: Pixabay)
Szárítással tartósítanak ma is
Mindezek ellenére a növények tartósításának döntő többsége szárítással történik mind a mai napig.
Természetesen a lédús termések egy jó része is így készül, de azért itt a „dunsztoláson” alapuló befőzés a meghatározó.
Kisebb arányban, de még jelentős mennyiségben készülnek oldatok, tinktúrák; zömmel ecet és alkohol alapúak. A krémek, kenőcsök készítése már jóval ritkább, hiszen több szakértelmet, munkaórát és hozzávalót igényelnek.
Egészségmegőrzés, gyógyítás, kártevők
Az egészségmegőrzés egyik éllovasa manapság a homoktövis (Hippophae rhamnoides) és az abból készült termékek köre.
A gyógyításra nehezebb egy példanövényt kiemelni – hiszen a gyógyítandó szerveink és azok betegségei is jelentősen különböznek –, de az egyik kortalan „slágernövény” ebben a szerepkörben vitathatatlanul a kamilla (Matricaria chamomilla).
A kártevők távoltartására is több bevált módszer ismert növényi főzetekből. Itt szintén az adott faj elérhetősége, a szomszéd tapasztalatai és sok egyéb más dolog a mérvadó; de talán a nagy csalán (Urtica dioica) leveleinek főzete a legismertebb.
Szükséges az óvatosság
Arra a kérdésre, hogy fennáll-e a veszély a fajtatévesztésre és az ebből adódó mérgezésre, Szabó Roland megnyugtató, de ugyanakkor óvatosságra is intő választ adott.
Mint mondta, a fajtatévesztés lehetősége igen csekély, de nem úgy a mérgezésé!
Érdekes módon ráadásul mindez nem is a területen őshonos lágyszárú növényeknek köszönhető; sokkal inkább a parkosítással, kertépítéssel megjelenő dísznövényekkel hozható összefüggésbe.
Az őshonos fűfélék nem mérgeznek
Az őshonos fűfélék között – amelyek egy része a pázsitok alkotó fajai – nincs mérgező.
Az itt megtelepedő gyomnövények között is kimondottan ritka az a faj, vagy az a mennyiség; ami már gondot tudna okozni. Vagyis a veszély nagyon minimális, de hogy ez így is maradjon, egy sor dolog szükséges.
Többek között némi fajismeret, természettisztelet és alázat. Ezekkel a jellemvonásokkal felvértezve Szabó Roland szerint nincs okunk aggódni.
Ne fogyasszunk különálló növényi részeket!
Alapszabály ugyanakkor, hogy különálló – azaz téveszthető – növényi részeket nem szabad fogyasztani! Ilyenek például azok a gyökerek, amelyeken nincsenek az azonosításhoz szükséges egyéb növényi részek.
Nem zárható ki a tévesztés lehetősége még egész növények esetén sem, de erre igen minimális az esély. Ez viszont drasztikusan megnőhet, ha valaki csak a mezei szulák (Convolvulus arvensis) virágait gyűjti például salátadísznek, és hozzá szed tévedésből a szintén fehér, szintén tölcséres alakú csattanó maszlag (Datura strammonium) virágaiból. Ez utóbbi faj ugyanis – mennyiség függvényében – képes súlyos problémák előidézésére.
