Két dolog miatt aggódnak a magyar haltermelők. Az egyik, hogy az EU arra hajlik, hogy minél kevesebb legyen a normatív támogatás, és minél több a csak részben utófinanszírozott, pályázat útján elnyerhető pénz. A másik, hogy a döntéshozók alig akarják észrevenni a tengertől a folyókat és a tavakat – pedig a ketreces tengeri hal termelésen kívül is van halgazdálkodás.
Az eurokraták többségének az akvakultúra egyenlő a ketreces tengerihal-termeléssel (arany durbincs, farkassügér, lazac), amelyek komoly környezeti károkat okoznak. Sokszor ezért ellenzik élesen az egész ágazat támogatását. Míg a világ többi részén a haltermelés az egyik legdinamikusabban növekvő állattenyésztési ágazat, addig Európában évek óta egy szinten toporog – foglalta össze a szektor helyzetét Bardócz Tamás, aki az egyik legnagyobb európai akvakultúra-tervező és -fejlesztő cég, az AquaBioTech Ltd. szakértőjeként több uniós tagállamban is dolgozik. A témát az Agrárszektor cikke alapján írtuk meg.
Halászni nem csak a tengerben lehet
Létezik ugyan a halászati és akvakultúra fejlesztéseket támogató pénzügyi alap, az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA), ám ennek döntő részét a fenntarthatósági problémákkal küzdő, de politikailag fontos halászat átalakítására költik. Az EU parlamenti képviselők nem igazán ismerik az édesvízi tógazdaságokat. Pedig a lazaccal ellentétben a tógazdasági haltermelés környezeti költség–haszon elemzése inkább pozitív, mert számszerűsíthető, úgynevezett ökoszisztéma szolgáltatásokat is biztosít.
Ilyen például, hogy a tó védett állatok élőhelye. Továbbá fontos táplálékbázist szolgáltat a madaraknak és az emlősöknek, valamint kedvező hatással van a mikroklímára és a tájképre. Az elmúlt években sikerült azt elérni, hogy ezek a szolgáltatások támogathatóak legyenek. A magyar haltermelők ezen a hivatkozáson pályázhatnak a „környezetvédelmi szolgáltatásokat biztosító akvakultúra fejlesztésének előmozdítására”. A magyar tógazdasági haltermelés elsődleges érdeke az, hogy az így elérhető források és jogcímek megmaradjanak, sőt, lehetőség szerint tovább bővüljenek.
Történjen előrelépés a tóparton is a tenyésztésben!
A tenger nélküli országok közül Magyarország az egyetlen, ahol jelentős mennyiségű és változatos technológiákat alkalmazó édesvízi haltermelő szektor van. Ugyan a csehek is viszonylag sok halat termelnek, de ők kizárólag tógazdasági technológiával és csak pontyot. Eközben hazánkban van afrikai harcsa-, pisztráng- és jelentős toktermelés is. Javaslatainkat viszont nem csak önmagunk nevében, hanem a többi tenger nélküli tagországgal egyeztetve tudjuk megfogalmazni. Jelenleg is tart a 2020 utáni agrár- és halászati-, haltermelési támogatási rendszerek kialakítása. Ezért nagyon fontos, hogy a magyar szakemberek és politikusok összehangoltan kampányoljanak az édesvízi akvakultúráért.
Ezek a fontos célok a következők:
- Maradjon meg a lehetősége, hogy a tagállam döntsön az elkülönített források felhasználásról. Ez rugalmasan alakítható fejlesztési célokat tesz lehetővé.
- A hazai operatív programnak az ökoszisztéma szolgáltatásokat és a modern technológiák alkalmazását kell támogatnia a tógazdaságokban.
