Számtalan ehető gombafajta él hazánk erdeiben. Sokan azonban nincsenek tisztában azzal, melyiket szabad megkóstolni és melyek azok, amelyek fogyasztása komoly egészségügyi kockázattal jár. Következzen néhány olyan ehető fajta, melyekkel szinte biztosan összetalálkozhat az erdőben egy kirándulás során.
Nyári vargánya
Ez az egyesével termő gombafajta elsősorban a savanyú, mohával borított területeken terem nyár elejétől október végéig. Gyertyános-bükkös és gyertyános-tölgyes erdeinkben sűrűn találkozhatunk a nyári vargánya egyedeivel. Szabályos félgömb alakú kalapja domború, akár 20-25 centisre is megnőhet. Tönkje vastag, hordóhoz hasonlító. Hús fehér színű, vágásra nem színeződik el. Kitűnő ízű és finom illatú, sokan keresik ezt a gombafajtát a hazai erdőkben.
Ízletes kucsmagomba
Ezt a gombafajtát csak áprilistól május végéig lehet meglelni. Elsősorban erdőszélek, parkok, füves területek jellemző gombája. Egyesével terem, de jellemző rá, hogy több méteren keresztül több egyed is elhelyezkedik egymás mellett, gombasort formázva. Süvege egyedi, méhsejtszerűen épül fel. Színe világos okkertől a szürkésbarnáig bármilyen lehet. Alakja változatos, gömbölydedtől kezdve a kissé hegyesig sok féle formájú ízletes kucsmagombával találkozhatunk a lelőhelyeken. Termőteste üreges, a háziasszonyok előszeretettel készítenek belőle töltött gombát. Érdemes inkább a fiatal egyedeket elfogyasztani, mert az idősebb példányok kellemetlen szagúak is lehetnek.
Ízletes tőkegomba
A korhadó fák gombájaként lehet ismerős sokak számára az ízletes tőkegomba. Ez a gombafajta ugyanis elsősorban a tölgy, a bükk, a hárs, vagy épp a nyárfák korhadó anyagából nő ki és ott éli világát. Elsősorban őszi fajta, de olykor tavasszal is találni belőle a korhadó fákon, tuskókon. Kalapja először domború, majd kiterül. Érdekessége, hogy nedves időben sárgásbarna színű a kalapja, míg szárazabb időben csak a széle barnás színű, közepe inkább okkersárga, mézszínű. Tönkje a kalap közvetlen közelében világos színű, lefelé viszont sötétebb rozsdabarna. A kalap húsa fehér színű, elsősorban ezt a részét fogyasztjuk. A fán termő gombafajták közül a leginkább értékesként tartják számon. Termesztésével is próbálkoznak a szakemberek, idáig a kísérletek eredményesen zajlanak.
Piruló őzlábgomba
Hegyvidék vagy síkság, a piruló őzlábgomba bárhol megél a lombos erdőkben, túltrágyázott parkokban, vagy éppen fenyőültetvényeken. Nyár közepétől érdemes keresni és egészen az éjszakai fagyok beálltáig rá lehet bukkanni az egyesével növekvő, fiatalon kúpos, idősebb korában kiterülő kalappal rendelkező gombafajtára. A kalap felszíne középen sima, széle felé viszont felrepedező képletekkel tarkított. Tönkje magas, alja gumós. Illata és íze kitűnő, arra azonban ügyelni kell, hogy nyersen fogyasztva megárt a gyomornak.
Sárga rókagomba
Rendkívül fűszeres illata és zamata miatt az egyik legértékesebb gombafajta hazánkban a sárga rókagomba. A dombvidékektől a hegyvidékekig elterjedt gomba a tölgy- és a bükkerdőkben egyaránt. Mivel kifejezetten sokak kosarában megtalálható ez a gombafajta, mára több helyen ritkaságszámba megy a sárga rókagomba és ahol még terem, ott is egyre kevesebb egyedszámban fordul elő. Savanyú erdei talajon, mohában, vagy éppen avaron jelenik meg júliustól október közepéig, de ha enyhe az időjárás, még november elején is találkozhatunk ezzel a gombafajtával az erdőkben. Kalapja egyedi megjelenésű, domború, begöngyölt szélű, fodros. Húsa fehéres sárgás színű, nyersen enyhén csípős, de ez már főzés/sütés után nem érződik.
