Bánkuti Viktor 32 éve horgászik, de arra még ő sem számított, ami történt vele. A tapasztalt rablózó pergetve fogott egy szépséges menyhalat, amelyről azt hitte, hogy süllő, de egyáltalán nem bánta, hogy a hideg telek kedvelt ragadozóját sikerült horogra csalnia. A sportember részletesen elmesélte, hogyan élte meg a fogat vacogtató, de különleges eredménnyel járó horgászatot. Szeles időben, a Duna szigetközi szakaszán érte őt a szerencse és a menyhal.
A Pecaverzum cikkét szemléztük. Eszerint a Duna áradását követően az apadás, és ezzel együtt a tisztulás szakaszában történt az eset. Bánkuti Viktor ekkor fogta a kezébe a pergető felszerelését, hogy 2023. december 3-án, vasárnap célba vegye a Duna szigetközi szakaszát. Mivel erősen fújt a szél, először a folyó egyik mellékágához ment, ahol egy viszonylag szélvédett helyen dobált 20 percig, de nem járt sikerrel.
A körülmények és a technika
Ezután a Duna egyik ruganya felé vette az irányt, ahol korábban sok szép halat fogott már, de nem igazán számít téli helynek. Ráadásul a továbbra is tomboló szél sem könnyítette meg a dolgát.
Viktor tudta, már csak másfél órája maradt sötétedésig, de úgy volt vele, hogy ameddig csak látja a zsinórt – a szélben muszáj volt szemmel is követnie –, addig dobálni fog. A körülmények miatt növelnie kellett pár grammal az ólom súlyát, úgy tudta csak megfelelően vezetni a 10 centiméteres gumihalat.
Így is sikerült a klasszikus módszert alkalmaznia: két-három tekerés, közte lehetőleg 3-5 másodperces visszahullás.
“Azt terveztem, hogy a lehetőségekhez mérten alaposan átfésülöm az előttem lévő vizet. Nem kellett sokáig. Egy viszonylag közeli szikla mellett kocogtattam a védett horgos csalit, amikor egy összetéveszthetetlen, koppanós kapással jelentkezett egy 2 kilogramm körüli, hibátlan süllő” – elevenítette fel a történteket a tapasztalt horgász.
Ezek után egy órán keresztül hiába próbálkozott. Már az is megfordult a fejében, hogy megelégszik az egyetlen hallal, összepakol, és hazamegy. Ám az ilyen gondolatokat az igazán fanatikus horgászok sokszor elhessegetik, és még dobnak egy párat, amíg csak látni lehet.
Viktor is így tett, és jól döntött. Nem sokkal később ugyanis egy pár négyzetméteres, homokos aljzatú szakaszon vezette a csaliját, amikor azzal a bizonyos összetéveszthetetlen koppintással megakasztott egy igen jól, a fenék felé védekező halat.
Süllő helyett menyhal érkezett
„A szél természetesen felerősödött, és meg voltam győződve, hogy az előző hal nagyobbik változata van a horgon. Talán két perc múlva sikerült a lábam elé húzni, és akkor láttam meg, hogy egy gyönyörű mintázatú menyhal nézte valószínűleg gébnek a csalimat. A mai napig szerencsésnek tartom az esetet. De a horgászathoz kell a szerencse is. Ha pedig kellően kitartóak vagyunk, akkor a tapasztalat mellé hozzánk szegődik a szerencse is” – fogalmazott a horgász.
A férfi a Pecaverzumnak azt is elárulta, hogy abszolút nem számított menyhalra, amely ugyan ragadozó életmódot él, de nem igazán fogható pergetve.
„Bár alapvetően pergető horgásznak tartom magam, szívesen szoktam telenként menyhalra fenekezni” – idézte fel a nyári álmot alvó téli ragadozóval kapcsolatos élményeit.
A hal mérete és a horgász felszerelése
A mostani hal a szebbek közé tartozott, hiszen 62 centiméter volt a hossza és 1,5 kilogramm a tömege. A fárasztása két percig tartott, de harcosan küzdött.
A süllőző felszerelés tökéletes volt a menyhal kifárasztására is. A 10 centiméteres, gyöngyház színű gumihalat védett horoggal cheburaska fejen kínálta fel, a 198 centis, 10-30 grammos botján egy 3000-es orsó és 0,10-es fonottzsinór volt, míg a csali elé egy 0,25 milliméteres fluorocarbon előkét kötött.
A magát a pergetés szerelmesének tartó horgász végül azt is elmondta, sikerült minden általa horgászott halból rekord közelit fognia. „Minden megfogott hal kedves számomra, ez a mostani pergetett menyhal is biztosan ott van az első tízben” – fogalmazott.
