A májusi eső aranyat ér – tartja a mondás -, talán azért, mert ritka és általában akkorra már hiányzik a nedvesség a talajból. Amit nem érkezik meg csapadék formájában, öntözéssel kell pótolni. A növényekhez a víz öntözéssel vagy permetezéssel juthat el. Ezt a két eltérő módszert mindig a növény fejlődési stádiumának megfelelően kell alkalmazni. A permetezés jót tesz a levélnek és a szárnak, de árthat a virágnak és a fejlődő termésnek. A gyökérhez a víz nagyobb mennyiségben hatékonyan öntözéssel jut el. Néhány jó tanácsot adunk közre a helyes és hatékony öntözésről.
Az öntözés tízparancsolata
1.) A nedvességet legjobban a porhanyós, legalább részben szellőző talaj fogadja be. Ha a mélyebb réteg nem ereszti át a nedvességet, a felesleges víz kiszorítja a levegőt a talajból, mely ezáltal hideggé, savassá válik.
2.) Jobb ritkábban és alaposan, mint gyakran gyengén öntözni, mivel a víznek a gyökerekig kell eljutnia. Ha csak sekélyen hatol be a talajba, a gyökerek nyúlnak utána, s a talaj felszínének közelében kiszáradhatnak.
Ne öntözzünk erős vízsugárral, mert így a talaj felső része sárrá válik, a víz pedig elfolyik anélkül, hogy leszivárogna a gyökerekhez (Fotó: Pixabay)
3.) Öntözni korán reggel vagy este kell, amikor a talaj még vagy már hűvös. A víz ilyenkor nem párolog el olyan gyorsan, hanem beissza a föld, és a növények sem égnek ki. Reggel permetezhetjük a leveleket is, este azonban csak a gyökerek környékét locsoljuk. Este a levelek sokáig nedvesek maradnának, s ez kedvező táptalaja lenne a gombás betegségeknek.
4.) Ne öntözzünk erős vízsugárral, mert így a talaj felső része sárrá válik, a víz pedig elfolyik anélkül, hogy leszivárogna a gyökerekhez.
5.) A víz hatékony felhasználása kétfázisú öntözéssel valósítható meg: a talajt először kissé meglocsoljuk, s csak néhány perc elteltével öntözzük meg alaposan.
6.) Esőztetés során ügyeljünk rá, hogy az érzékenyebb növények felülről, finomabbra porlasztva kapják a vizet. Az oldalról érkező erős vízsugár kifordíthatja helyükből a be nem gyökerezett, zsenge palántákat.
7.) Az öntözővíznek legalább olyan hőmérsékletűnek kell lennie, mint a talajnak. A jéghideg zuhany a forró nyárban tönkreteheti a növényeket. Ezért már reggel töltsünk meg egy nagyobb tárolóedényt vezetékes vagy kútvízzel, és hagyjuk a napon felmelegedni; a vezetékes vízből eközben eltávozik a növényekre káros klór is. A vízáram nagy sebességét egy porlasztópisztoly vagy egy finomabb szűrővel ellátott fej is csökkentheti, így a növényre hulló vízcseppeknek van idejük „temperálódni”.
8.) A legjobb öntözővíz az ereszcsatornából lecsorgó, megfelelő edényekbe felfogott esővíz, hiszen lágy, és így könnyen feloldódnak benne a talajban található ásványi anyagok, s mi több, a felfogótartályban megfelelő hőmérsékletűre melegszik. A mi éghajlati körülményeink között egy családi ház tetejére hulló esővíz a felére csökkentheti a vezetékes öntözővízzel kapcsolatos éves kiadásokat. A poros városok tetőiről lecsorgó esővizet azonban csak azután kezdjük el felfogni, ahogy az első eső lemosta a tetőről a szennyeződést.
9.) Sok öntözővizet megspórolhatunk a talaj szerves anyaggal történő lefedésével, a mulcsozással. Általában 3-5 cm vastagon ajánlatos letakarni a talajt tőzeg, szalma, aprított fakéreg vagy komposzt keverékével. Mulcstakaró mellett nem szükséges a növények gyökereit veszélyeztető kapálással szellőztetni a talajt, a szerves anyagok folyamatos jelenléte pedig javítja a talaj fizikai tulajdonságait, elsősorban a vízelnyelő képességét.
10.) A nedvességet a talajra terített fekete műanyag fólia, lyuggatott fólia vagy fehér, nem szőtt textil is segít megtartani. A mulcsfólia megakadályozza a víz elpárolgását, de a palánták számára vágott nyílásoknak köszönhetően átereszti a talajba az esővizet és a levegőt. Sötét fólia alatt a talaj jobban felmelegszik, ezt elsősorban a szamóca, a zöldség és melegkedvelő növények hálálják meg.
A fák, bokrok és bogyósnövények öntözése
A fák, bokrok és bogyósnövények öntözése is feladat májusban, ha nincs természetes esőzés.
A nedvességet a gyökerek szintjéig lejuttató öntözéssel legalább harmadával növelhető a gyümölcstermés. A gyümölcs nagyobb, szebb színű, lédúsabb, egészségesebb és zamatosabb lesz. A legtöbb vizet a kajszi és az alma, majd a körte, szilva, cseresznye és meggy igényli. A bogyósnövények közül a szamóca, a ribizli, az egres és a málna tartozik a leginkább vízfüggők közé. A vízszükséglet azonban fejlődési szakaszonként változik.
A termő gyümölcsfák a legtöbb vizet a virágzás és a termés fejlődése idején igénylik. A fiatal, még nem termő fákat általában elegendő rügyfakadás idején öntözni. A fákat a gyümölcs betakarítása után is öntözni kell – főleg ha száraz az ősz -, hogy megakadályozzuk a hajszálgyökerek kifejlődését. Az öntözést az első fagyok beálltával hagyjuk abba.
A fákat általában tömlővel, teljes vízsugárral öntözzük,. Az is megoldás, ha a fák alatti területre irányítjuk a hordozható öntözőfej vagy a sprinkleres rendszer vízsugarát. A bogyósgyümölcsös bokrok és az élő sövény általában sorba van ültetve, így előnyös lehet a tövek mentén lefektetett gyöngyözőtömlő vagy a hosszú csepegtető szárnyvezetékek.
Forrás: kapanyél.blog.hu
