A növénytermesztésben mákja is volt, az állattenyésztésben pedig malaca van Derdák Gábor fiatal gazdának

Egyházasfalu Győr-Moson-Sopron vármegye Soproni járásában, az osztrák határhoz közel található. Itt él és dolgozik Derdák Gábor óvári gazdász, aki a sertéshizlalás mellett 50 hektáron szántóföldi növényeket termeszt a családi gazdaságukban. Jelenleg 1000 hízósertés alkotja az állatállományukat. Néhány éve elkezdték a generációváltás folyamatát, édesapjától veszi át a vállalkozás vezetését. Azért, hogy több lábon álljanak, takarmánykereskedelemmel is foglalkoznak, a kutyatáptól, a szarvasmarha-tejporon és a szójadarán át, egészen a gabonáig igyekeznek kiszolgálni a környékbeli gazdákat.

A növényorvosi képzés elvégzése után növényvédelmi bérmunkát is vállal, a szolgáltatás pedig annyira kinőtte magát, hogy 8-9 gazdával működik együtt, mint egy kisintegrátor. Közösen vesznek inputanyagokat és rendszeresen összedolgoznak. Aratáskor besegítenek egymásnak, mert a Derdák családnál kombájn is van, a többiek pedig esetenként traktorokkal támogatják a betakarítást.

„A terményt megvesszük tőlük az állatainknak, ráadásul az alomanyagban is kisegítenek minket. Bebálázzuk a szalmájukat, ők cserébe trágyát kapnak vissza. Az egymást segítő, támogató rendszer 5-6 éve működik. Teljesen alulról szerveződött, magunk alakítottuk ki a folyamatokat, úgy gondolom, az eddigi sikereinknek ez az egyik kulcsa. Együtt erősebbek és hatékonyabbak vagyunk, az összefogással nagyjából 250 hektáron gazdálkodunk közösen. Nem mindenki áll ugyanazon a gazdasági vagy képzettségi szinten, van olyan gazdatárs, akinek még email-címe sincs, ezért nekik segítünk az elektronikus adminisztrációban is. Az együttműködésnek köszönhetően kedvezőbb helyzetben vagyunk, amikor inputanyagkereskedővel tárgyalunk, mert nagyon nem mindegy, hogy 2, 50 vagy 150 hektárra kérünk ajánlatot. A helyi szövetségünk jól, átláthatóan működik, a munkafolyamatokban is segítjük egymást, érdemes volt összefognunk” – fogalmazott Derdák Gábor.

Milyen volt, milyen lesz az éved szántóföldi és állattartói szempontból?

Azzal, hogy állattartással és növénytermesztéssel is foglalkozunk, a kettő mindig kiegészíti egymást. Tavaly nagyon jó növényes év volt, az állatokhoz kapcsolódóan akadt több gond, idén pedig pont az állattartás kompenzálja valamennyire az alacsony terményárakat, összességében nem panaszkodom. Ehhez hozzá tartozik, hogy a Covid-járvány kitörése óta erősen törekszünk arra, hogy a növényeknél az elvárt termésmennyiséget, a malacoknál pedig a hízékonysági mutatót megtartva csökkentsük az inputanyagok felhasználását a gazdaságban. Nagy hangsúlyt fektetünk a szerves trágya kezelésre, apró trükkökkel igyekszünk minél kevesebb növényvédőszert és műtrágyát alkalmazni, valamint a lehető legkevesebb, túlnyomó többségében külföldről érkező extrahált szójadarát vagy premixet venni. Ezek a döntések is hozzájárulnak ahhoz, hogy idén is eredményesen tudunk termelni.

A helyi integrációnak köszönhetően személy szerint minket a háború miatt kialakult gabonapiaci helyzet nehézségei nem okoztak akkora problémát, mert aratáskor megvesszük a kialkudott áron a gabonát a termelőtársaktól, így az nem marad az ő nyakukon, nekünk pedig egész éven át tervezhető, fix költségünk van. Ez tavaly nem volt annyira jó, mert először magas ára volt a terménynek, majd az ukrán gabona beérkezése után mások olcsóbban etettek, mint mi, de tervezhető volt, tudtunk számolni és tervezhetően gazdálkodni. A gazdatársak pedig tudták, hogy biztosan eladjuk a terményüket. Annak ismeretében, hogy november végén sok gazda nem tudta learatni a kukoricát, egyre fontosabb a biztonság. A helyzet egyébként egy hosszú folyamat eredménye: az elmúlt 10-15 évben az állattartás egyfajta „zabigyerek” volt a mezőgazdaságon belül. A termesztett növények nagy része külföldre ment, ennek isszuk meg most a levét. Pedig pár éve már látni, merre mennek a folyamatok, a piacok beborulása esetén számítani lehetett értékesítési problémákra. 

Azzal, hogy egyre kevesebb az állat, amivel megetethetjük a terményt, felborult az egyensúly, kiszolgáltatottá teszi a termelést. Nagypapámtól sokszor hallottam, hogy a gabonát bőrben kell eladni, és a régi bölcsességet igyekszem szem előtt tartani.

Milyen volt az éved a NAK-nál és a MAGOSZ-nál elvégzett munkád alapján?

A Győr-Moson Sopron Megyei Fiatal Gazda szervezet vezetésével sok programot szervezünk a vármegyei fiatal gazdálkodóknak. Igyekszünk összekovácsolni a társaságot. Viszont, a világ megváltozott és folyamatosan változik, ezért keressük, mi az, ami érdekli a fiatalokat. Most már vannak 18 éves tagjaink is, őket teljesen másként kell megszólítani. Több szakmai rendezvényt tartottunk, ezek közül kiemelkedett a Mezőhegyesre tett látogatásunk, amikor egy teljes napot töltöttünk a Ménesbirtokon. A gazdaság az ország agrár-ékszerdoboza, egy különleges, modern világ, rengeteg újdonsággal és technológiai megoldással a merevszárnyú dróntól kezdve, az etetőrendszereken át a precíziós öntözésig. A szakmai programokon kívül igyekszünk egyéb aktivitásokkal is erősíteni az összetartozást: közös sítábort szervezünk januárban Tirolba, amire már most több, mint 20 jelentkezővel számolhatunk.

Elmaradhatatlanok a közös főzések, versenyek, falunapok és a megyei vadásznap is. A csapatépítésnek meg is van a haszna és eredménye. Ha probléma, feladat, vagy kihívás adódik, egyből összeáll a társaság, és együtt könnyebben megtaláljuk a megoldást.

A vármegyében a NAK Vidékfejlesztési alelnöke vagyok 2017 óta, ebben a szerepben minden évben részt veszünk a Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem adományozó programban. Nemrég volt a vármegyei lisztadományozó, amelyen a jelképes átadáshoz kapcsolódóan az egészen fiatalokat is bevontuk. Óvodás rajzpályázatot hirdettünk, amire rengeteg jelentkezés érkezett. Valamint sok visszajelzés jött az óvónőktől is, hogy megmutatták a kicsiknek, miről szól a mezőgazdaság, ezáltal pedig a gyerekek kapcsolódtak hozzá, elkezdtek másként gondolkodni a búzáról és az abból készült kenyérről és sok szülőben is megváltozott az agrárium iránti viszony.

2022-ben megkaptam a NAK-on belül a Kistermelői, együttműködési és helyi kezdeményezések osztályának vezetését. Egy 8 állomásos, országos road-show-t szerveztünk több társszervezettel együtt, amelyen több mint ezer gazdát mozgattunk meg. A gazdatársak sok hasznos információt tudhattak meg a feldolgozásról, kiállíthatták és bemutathatták a termelésük eredményeit és a hatékony működéshez kapcsolódó szakmai előadásokat hallgathattak meg a rendezvényeken. Nagy öröm volt számunkra a jelentős érdeklődés, ami megerősített minket abban, hogy ezt a vonalat mindenképp érdemes tovább vinni. A kisebb területen gazdálkodóknak, mint amilyen én is vagyok, a feldolgozásban kell előrelépniük, ezáltal tudnak nagyobb profitot realizálni.

Nem élősertést, hanem húst, nem szőlőt, hanem bort kell eladni, miközben az együttműködések fokát is növelni kell. Ezt az irányt magamnak éppen úgy mantrázom, mint a gazdatársaknak, hogy biztosíthassuk a megélhetésünket a jövőben is.

A közelmúltban tartottuk meg az aktuális osztályülésünket, ezeken igyekszünk jó példákat bemutatni a termelőknek. Ezúttal a Remény Farm fiataljai, Juhász Szép Anna és Goldmann Dávid voltak az előadóink, akik őszintén és részletesen beszéltek a gazdasági szempontokról, a számokra alapozott döntések fontosságáról és a közösségi média szerepéről. KÉP

Miket javasolsz a termelőtársaknak a kihívások leküzdéséhez? 

Ugyan nincs nálam a bölcsek köve, ami alapján azt mondhatnám, hogy például a mákkal, a szójával, vagy a cirokkal biztos megélhetést lehet teremteni, de az bizonyos, hogy az új lehetőségeket figyelembe kell venni. Korábban például elképzelhetetlennek tűnt, hogy a mi környékünkön sikeresen lehessen szóját termeszteni, ma pedig már ez is lehetséges.

A saját lehetőségeihez képest mindenkinek keresni kell az összefogás lehetőségeit a gazdatársakkal, és ennek a kicsúcsosodása nyilván abban lenne, ha mi, gazdálkodók bizonyos feldolgozókkal is rendelkeznénk. Az összefogásnak úgy gondolom, nagyon nagy érzelmi gátja van, de ha elővesszük a kockás füzetet, és utána számolunk, igen is létjogosultsága vagy inkább létkérdése van.

Hogyan történik nálad az adatalapú mezőgazdasági gyakorlat?

A nulladik lépés az volt, hogy 2019-ben beiratkoztam Mosonmagyaróváron a precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésre, ahol megszereztem az ehhez szükséges alaptudást. Nem elég elvégezni egy iskolát, mindenkinek fejlesztenie kell magát. Az agrárszakma a folyamatos tanulásról szól, így van ez az adatalapúnál is. A képzés elvégzése után arra kellett rájönnöm, hogy először precíz adatgyűjtésre, aztán precíz gazdálkodásra van szükség. Mindent fel kell írni és táblázatokba rendezni. Ismerni kell a kiadásokat, a bevételeket, hogy milyen növény mennyit termett. Ráadásul rengeteg olyan adat van, amit ingyen tudunk használni, ilyenek például a műholdfelvételek, a kártevő előrejelzések és a különböző vetőmagkísérletek eredményei. Már évek óta az alapján választom ki a vetendő búza- vagy árpafajtát, hogy az hogyan szerepelt a NAK aktuális termésversenyében. Szója, illetve búza kiválasztásában a Vas vármegyei versenyek eredményei bárki számára hozzáférhetők. Több helyről hallottam már, hogy az 50 hektárunkkal nem haladjuk meg az életképességi küszöböt, de azzal, hogy adatokra alapozunk, megfelelő fajtákat használunk és összedolgozunk a gazdatársakkal, köszönjük szépen, élünk és dolgozunk.

Mi is GPS-vezérelt traktorral végezzük a munkát, de a magam részéről nem vagyok a túl sok elektronika híve, mert sokszor nem minden a könyv szerint működik. Vannak gondok az ISOBUS rendszerekkel is, a szakaszvezérlés hiányossága miatt például egy nagy gazdaságnál a környéken nagy, ablakos vetéseket látni, mert a technológia ki- és bekapcsolta a rendszert. A gépgyártás nagyon fejlett, nagyon jó megoldásokat tudnak biztosítani, de mivel a rendszerek még nem 100 százalékosan üzembiztosak, óvatos duhajként lépésről lépésre haladunk a megbízható megoldásokkal.

A következő fejlesztési lépésünk, hogy precíziós eszközök segítségével minél pontosabban meg tudjuk határozni a leadásra szánt sertések súlyát, hogy minél homogénebb állományt neveljünk és tudjunk értékesíteni. Szeretnénk a feldolgozás útján tovább haladni, húst is szeretnénk értékesíteni a közeljövőben.

Hogyan alakult idén a máktermesztés Egyházasfalu környékén?

A méretünkhöz képest tavaly sokféle növényt termesztettünk az 50 hektáron: búza, árpa, tavaszi árpa, cirok, szója és mák is volt a táblákon, mindnél igyekeztünk felmérni a sikerességet. A mák nagyon érdekes növény, a vetés és a kelés nagyon kritikus pont. A közel 5 elvetett hektárból nálunk 2-2,5 hektár kelt ki, de volt olyan gazda a környéken, akinek szinte semmi nem bújt ki a földből. A sikeres kelés után, a növényvédelme nem túl nagy kihívás egy őszi káposztarepcéhez képest. Az aratást kombájnnal megoldottuk, a termést tisztítógéppel saját magunk tisztítottuk, étkezési mák minőséget előállítva. Az így megtermelt mákot piacokon értékesítjük. Egyébként a térségünkben nagy az érdeklődés a gazdák körében a máktermesztés iránt, az 1 hektártól a 100 hektáros táblákig láthatunk a határban tavasszal szépen virágzó máktáblákat.

Szerkesztette:

Csurja Zsolt

Gödöllői gazdász 2009
Óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök 2021, 3-as csoport