A zöldellő fűben kialakuló sárgásbarna foltok nagy valószínűséggel a háztartás négylábú tagjától, a kutyától származnak. Többféle egyszerű módszerrel is megmenthetjük a füvet a kiégéstől. Az eb idomítása lehet az első, de mást is ajánlható. A fűben kialakuló károsodott foltok a kutya vizeletében lévő tejsavtól és karbamidtól származnak, ezek az anyagok nagyobb töménységben elpusztítják a fűszálakat.
Mind a karbamidban, mind a tejsavban sok nitrogén és só van. Bár a nitrogén tápanyag a növények számára, a túl sok káros lehet belőle.
Veszélyesebbek a gyepre a szukák
Általában a nőstény kutyák vizelete jelent nagyobb veszélyt a gyepre, mert savasabb kémhatású, mint a hímeké, ráadásul a szukák hajlamosabbak ugyanarra a helyre pisilni, és mint a kölykök, guggolva, kis helyre koncentrálódva végzik el a dolgukat. Ebből a szempontból a hímek inkább a bokrokra és a fákra veszélyesek, amiket rendszeresen, lábemelve megjelölnek.
Egy gondozott kertben mindenképpen érdemes megtanítani a négylábú családtagokat, hogy milyen útvonalon közlekedjenek. Ez az oktatás kiegészíthető azzal, hogy amikor kimennek a kertbe, minél hamarabb ürítsék ki a hólyagjukat egy erre a célra kijelölt helyen.
Be lehet öntözni a helyét
Gyors, átmeneti megoldásként úgy tudjuk közömbösíteni a kutyapisit, hogy alaposan beöntözzük a helyét, így felhígítva és nagyobb területre mosva azt.
A legjobb eredményt az azonnali beavatkozással érhetjük el, ha észrevesszük az akciót. A köztudat szerint a sütőpor vagy a gipsz semlegesítheti a káros anyagokat, de sajnos nem igazán válnak be a gyakorlatban.
Ha már kialakultak a sárguló foltok, szerencsés esetben idővel magától kinövi a gyep, ellenkező esetben ősszel vagy tavasszal újra kell vetni vagy gyepkockával pótolni az érintett területet. Önmagában az is segít a helyzeten, ha magasabbra hagyjuk a füvet, mert a hosszabb fűszálak ellenállóbbak a külső behatásokkal szemben, és kevésbé szárad ki a gyep.
Sótűrő fűfélék
Amerikai ajánlások szerint néhány fűfaj jobban elviseli a magas sótartalmat, ezek tehát a kutyapisire is kevésbé érzékenyek.
Ilyen a csillagpázsit (Cynodon dactylon), a hazánkban kevéssé ismert Zoysia nemzetség fajai és a Stenotaphrum secundatum, a csenkeszfajok (Festuca) többsége, valamint a réti perje (Poa pratensis). Az utóbbi fajok általában megtalálhatók a nálunk kapható fűmagkeverékekben.
A felsorolásból figyelmet érdemel a Zoysia, ami egy sűrű, szőnyegszerű állományt alkotó. lassan növő fűfaj, Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában honos. Gyakran használják golfpályákon is, mert elég nagy a tűrőképessége és alacsony növekedésű.
(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)
