Augusztus közepén is túl vagyunk már, a kukoricatáblák ilyenkor terített asztalként várják a vadakat. Nem, ez nem igaz! Nem várják, de a vadak jönnek, és komoly károkat okoznak a szántóföldeken.
A nagyvadak nem válogatnak: legyen szó erdőről vagy szántóról, mindenhol táplálkoznak, ahol élelemre lelnek. Ez viszont a növénytermesztőknek nem jön jól, komoly károkat okoznak ugyanis a táplálkozó állatok.
Sokszor találkoznak a kukoricás gazdák azzal a képpel, hogy a már 1 méternél magasabb növényeket középen valami megrágja, majd gyökerestül ki is húzza azt. Ez a kártétel a gímszarvasra jellemző. A félberágott növények ugyan tovább növekednek, de címert – és így már termést sem hoznak.
A másik, kukoricában gyakran előforduló vad a vaddisznó. Az érésben lévő csöveket előszeretettel fogyasztja és ez a kártétel az érés előrehaladtával csak fokozódik. Ennek mértékét csak növeli, hogy a vaddisznók nem egyedül járnak, hanem 20-30 fős kondákban, így komoly taposási kár is marad a nyomukban.
A szarvas is képes komoly károkat okozni a kukoricásban, de nem azért, mert fogyasztaná azt, hanem elsősorban a taposással, valamint a csövek letörésével hat negatívan a termésre. Persze a szarvas sem veti meg az érett kukoricát, jellemzően a csövek végéből leharap egy-egy darabot. Ezzel nem csak direkt termésveszteség jelentkezik, hanem a harapás helyén könnyen meg tudnak telepedni a gombabetegségek is.
A nagyvadak száma évről évre emelkedik, így a vadkár megelőzési módszerek egyike az állományok csökkentése lenne. Amennyiben ez nem lehetséges, még mindig ott van a megelőzés, mint lehetőség. A leghatékonyabban a vadriasztó gázágyúkkal kergethetjük el területünkről a vadakat. Ezek működése egyszerű, szabályos időközönként hangrobbanást produkál, ezzel elriasztva a közelben lévő vadakat.
