Egy új műhold fogja mérni a globális metánkibocsátást, de miért marad a mezőgazdaság hozzájárulása olyan megfoghatatlan?
A világ legfejlettebb metánmegfigyelő műholdja, a MethaneSat mögött álló csapat szívesen használ metaforákat a tisztításról. “Körülbelül akkora, mint egy mosógép” – így jellemezte Steven Wofsy környezetkutató a pályára állított objektumot az indítását megelőző sajtótájékoztatón. “Mint egy seprű” – így jellemezte a Föld felszínét pásztázó képességét.
A metaforák találóak. A metán egy különösen “piszkos” üvegházhatású gáz, amely a bolygó eddigi felmelegedésének mintegy 30%-át okozza. A légkörben mindössze 12 év alatt bomlik le, ami sokkal rövidebb idő, mint a CO2 esetében, ami évszázadok alatt teszi ezt – de 20 éves időtávlatban mintegy 80-szor erősebb is.
Mivel a globális metánkibocsátás 60%-a emberi tevékenységből származik, a csökkentés alapvető fontosságú a világ éghajlatváltozással kapcsolatos céljainak eléréséhez. Ugyanígy, ha nem foglalkoznak vele időben, akkor hozzájárulhat olyan veszélyes fordulópontok átlépéséhez, amelyek gyors és visszafordíthatatlan változásokhoz vezetnek világszerte.
A MethaneSat célja, hogy független metánmegfigyelési forrásként segítsen, elsősorban az olaj- és gázmezőkről kiszivárgó metánra összpontosítva – mint ahogy például a közelmúltban Kazahsztánban történt, ahol a hónapokig tartó megaszivárgás mintegy 127 000 tonna erős gáz kibocsátását eredményezte. A meglévő műholdas adatok még pontosabb mérésekkel való kiegészítésével a MethaneSat reméli, hogy a globális szivárgásokról közel átfogó képet adhat.
Az olaj- és gázipar azonban messze nem az egyetlen emberi eredetű metánkibocsátó forrás. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a mezőgazdaság a metánkibocsátás legnagyobb emberi forrása, közel 40%-os arányban. A második helyen az energia áll 37%-kal, a harmadikon pedig a hulladék.
A mezőgazdaságon belül az elárasztott rizsföldek az összes emberi eredetű kibocsátás 8%-át teszik ki, de a legnagyobb mértékben a böfögés és az állattartásból származó trágya járul hozzá a kibocsátáshoz, a szarvasmarhák a legnagyobb egyéni bűnösök. Kaliforniában a Climate Trace nevű non-profit koalíció megállapította, hogy egyetlen szarvasmarhatelep több metánt termel, mint az állam legnagyobb olaj- és gázmezői.
“Ha nem csökkentjük az élelmiszerrendszerből származó kibocsátást, nem fogjuk elérni a 1,5 Celsius-fokos célt” – foglalja össze Mario Herrero, a New York-i Cornell Egyetem fenntartható élelmiszerrendszerek professzora, aki felügyelte a 2015-ös párizsi éghajlatváltozási megállapodásban használt metánszámításokat. “Az állatállomány őrült módon növekszik, így a metán is növekszik. Csökkentenünk kell az állattartásból származó kibocsátást”.
Miért nem kerül a mezőgazdaság metánja eléggé a globális figyelem középpontjába? És mit lehet tenni ennek a klímavédelmi vakfoltnak a kezelése érdekében?
A metán nyomon követése
Az olaj- és gázipari tevékenységekre való összpontosítás indoka az, hogy először a könnyen elérhető eredményeket kell kezelni. “Ha a legnagyobb hatást akarjuk elérni, és a legnagyobb változást akarjuk elérni, akkor ésszerű először az olajra és a gázra összpontosítani” – mondta Mark Brownstein, a MethaneSatot finanszírozó és a Google-lal a projektben együttműködő környezetvédelmi nonprofit szervezet, az Environmental Defense Fund (EDF) vezető alelnöke. “Kevesebb érintett szereplő van, mint a mezőgazdaságban” – mondta az újságíróknak. És “ott vannak az erőforrások is a megoldáshoz”.
Ezzel szemben a mezőgazdaság metánkibocsátása nehezebben meghatározható. A légi távérzékeléses mérések, például a repülőgépekről vagy drónokról végzett mérések, képesek a metánszivárgások rögzítésére – mondja Aaron Davitt, a WattTime nonprofit szervezet távérzékeléssel foglalkozó vezető elemzője -, de ezeket a technológiákat csak korlátozott régiókban és korlátozott ideig lehet alkalmazni.
Ráadásul még az is nehézségekbe ütközhet, hogy egyáltalán tudjuk, hova irányítsuk a távérzékelőket vagy műholdakat, hogy megnézzük, teszi hozzá Sam Schiller, a Carbon Yield nevű cég vezérigazgatója, aki segít a gazdáknak alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. “A világ legtöbb részén az állattartó létesítmények nyilvános adatállományaihoz nehéz hozzájutni”.
Új műholdak
Segíthetnek tehát a pontosabb műholdak? “Az elmúlt öt évben a műholdak forradalmasították a metánkibocsátással kapcsolatos ismereteinket és megértésünket” – mondja Antoine Halff, a Kayrros környezetvédelmi intelligenciával foglalkozó vállalat vezető elemzője és társalapítója. “A műholdaknak köszönhetően nemcsak a “szuperkibocsátóként” ismert nagy kibocsátási eseményeket tudjuk nagy pontossággal nyomon követni, hanem a teljes kibocsátást is mérni tudjuk medence- vagy országszinten. Fontos, hogy mindezt teljesen független és ellenőrizhető módon tehetjük.”
Sara Mikaloff-Fletcher, az új-zélandi National Institute of Water and Atmospheric Research biogeokémiai kutatója szerint, aki a MethaneSat mezőgazdasági kutatásait vezeti, ez a kapacitás a mezőgazdasággal kapcsolatban is csak növekedni fog. Az új műholdnak az a képessége, hogy 2 ppb (parts per billion) pontossággal képes feltérképezni a metánt, azt jelenti, hogy ez lesz az első olyan műhold, amely jól alkalmas a mezőgazdasági kibocsátások mérésére – mondja. “Ez a szám az átlagembereknek talán nem jelent sokat, de számomra ez ugyanolyan pontosságú, mint amilyet egy földi műszerrel is el tudnék érni – ami rendkívüli.”
Vannak azonban még technikai korlátok. Az állattartásból származó metán tekintetében a kis állatcsoportok problémát jelentenek a műholdas megfigyelés szempontjából, csakúgy, mint az olyan helyeken lévő gazdaságok, ahol nem a mezőgazdaság az elsődleges kibocsátási forrás. “Abban sem vagyok biztos, hogy mennyire leszünk képesek a juhok mérésére, amelyeknek kisebb a kibocsátása, mint a teheneknek” – teszi hozzá Mikaloff-Fletcher. A rizstermeléssel kapcsolatban eközben a műholdak nem látnak át a felhőkön, és a közeli vizes élőhelyek megnehezíthetik az adatokat: “Ez nagyobb kihívás lesz” – mondja.
A mezőgazdaság mentesítése
A politika következtében is vannak korlátozások. A glasgow-i Cop26 éghajlat-változási csúcstalálkozón elfogadott, a kibocsátások 2030-ig történő legalább 30%-os csökkentésére vonatkozó globális metánkibocsátási kötelezettségvállalás nem tartalmaz mezőgazdasági célt. A megállapodás csak arról szól, hogy a mezőgazdasági termelőknek “ösztönzőket és partnerségeket” kell biztosítani, és nem az “összes megvalósítható csökkentésre” összpontosít, ami az energiaipar feladata – mondja Nusa Urbanic, a Changing Markets Foundation kampányszervezet vezérigazgatója.
Ez a vonakodás a mezőgazdaság kibocsátási problémájával való szembenézéstől nemzeti szinten is megfigyelhető. Az Egyesült Államokban van egy rendelkezés, amely mentesíti a mezőgazdasági termelőket a részletes kibocsátási elszámolások benyújtása alól. Az EU nemrégiben törölte a mezőgazdasági metánra vonatkozó célértéket a 2040-re vonatkozó új éghajlati céljából.
Miért a vonakodás? Halff szerint míg a fosszilis üzemanyaggal foglalkozó vállalatokat “igazoltan szén-dioxid-kibocsátó gazemberként kezelik”, addig a mezőgazdaság körül “más aura van”, ahol a kis családi gazdaságok a nagyobb, vállalati műveletek mellett is megállják a helyüket.
Mi segítene a mezőgazdasági metán tisztításában?
Az ipar részéről vannak pozitív lépések a probléma megoldására. Marcelo Mena, Chile korábbi környezetvédelmi minisztere, jelenleg a filantróp Global Methane Hub vezérigazgatója szerint a Tejipari Metán Cselekvési Szövetség keretében a világ hat legnagyobb tejipari vállalata vállalta, hogy csökkenti kibocsátását. A húságazat azonban “nem mutatott ugyanilyen mértékű elkötelezettséget, és sokkal többet kell tennie”.
Herrero hangsúlyozza, hogy a további fejlődés kulcsa a “kevesebb, de jobb” állattenyésztés. A bélrendszeri erjedésből – különösen a tehenek böfögéséből – származó metánt okozta kihívást nehéz megoldani, de az új tenyésztési és takarmányozási technikák segíthetnek.
Herrero szerint a tejelő tehenek takarmányába kevert vörös algával végzett kísérletek azt sugallják, hogy ezzel a módszerrel csökkenthető a metán mennyisége. Eközben Japánban az élelmiszerhulladék több mint 35%-át sertéstakarmányként hasznosítják újra, ami hozzájárul a körforgásosabb élelmiszer-gazdaság kialakításához – olvastuk a bbc.com-on.
Az emberi táplálkozás azonban még mindig a metáncsökkentést gátló végső vakfolt lehet. A változó piacokról szóló jelentés szerint a különböző intézkedések közül, amelyeket az EU elfogadhatna az ENSZ Környezetvédelmi Programjának ajánlása szerinti 40-45%-os globális metáncsökkentés eléréséhez 2030-ig, a fogyasztók 50%-ának kevesebb húst és tejterméket kellene fogyasztania.
