Mit egyen a tejelő állomány? Mi legyen a tömegtakarmánya? Az éghajlat változik, az időjárási szélsőségek minden évben valamilyen formában jelentkeznek. Így a kérdésekre nem is lehet rávágni, hogy silókukoricát, mert a gyakorlat alapján ez nem lehetséges. Dr. Orosz Szilvia az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. laboratóriumigazgatója is a fenti kérdésekre kereste a választ a Sersiafarm szakmai rendezvényén.
Ahogy a kutató rávilágított, Magyarország éghajlati sérülékenysége európai léptékben is jelentős! 1960-tól 1990-ig átlagosan 66 olyan nap volt az évben, amikor 25 Celsius fok feletti volt a maximum hőmérséklet (nyári nap), és az előrejelzések alapján 2050-ig 87-89 ilyen napra lehet számítani. A 25 Celsius fokos középhőmérséklet, azaz a hőhullámos nap 3-4-ről 7-13 napra fog emelkedni. A csapadék várható alakulásakor az előrejelzések szerint a nyári időszakban 5-10%-os hiánnyal, míg az őszi időszakban 3-14%-os többlettel kell majd számolni.
Ezek a folyamatok azonban nem most kezdődtek, és számos kutatást is végeztek már a helyzet kezelésére.
Kukorica helyett
A kukorica alternatívájaként a megoldás keresése közben 2007-ben üzemi szinten is folytak kísérletek az olaszperjével. 2012-ben a korai betakarítású rozzsal, 2014-ben a korai betakarítású tritikáléval. 2017-ben festuloliummal és 2016-2019 között cirokfélékkel, szudánifűvel. Orosz Szilvia kiemelte a 2008 nyarán folytatott olaszperjeszilázs-etetés eredményét, ahol megállapították, hogy az a napi 15-25 kg/tehén etetés mellett azt tapasztalták, hogy kiváló étvágyat, jó tejtermelést és javuló szaporodásbiológiát eredményezett.
A korszerű szilázs struktúrrostforrás, és javítja a takarmányfelvételt is: hatékonyabban és gyorsabban bomlik a rost.
Az Agrárközgazdasági Intézet adatbázisa szerint az elmúlt 10 évben a silókukorica hozamai Magyarországon nagyon gyenge eredményeket mutatnak. 10-ből csak 3 évben fordult elő, hogy meghaladta a 30 tonna/hektárt, a tavalyi 17 tonna/hektár mellett háromszor is alig érte el a 25 tonna/hektáros szintet.
Amellett, hogy a mennyiségek nagyon gyengék, a kukoricaszilázsok keményítőtartalma is egyre alacsonyabb. Az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló vizsgálatai szerint az elmúlt 10 évben csak két olyan év volt, amikor meghaladta 350-es normál értéket. A tavalyi 207 mellett még további három évben is 300 alatti értéket mértek a laboratóriumban. Mindezek alapján látható, hogy a tejelő szarvasmarhák kukoricára alapozott tömegtakarmányozása újratervezést igényel.
Stratégia és öntözés
Orosz Szilvia szerint a megoldás már létezik, megfelelő növénytermesztési stratégia és öntözés formájában. A rendezvényen három lehetséges termesztési kombinációra is felhívta a figyelmet:
Őszi rozs – silókukorica (itt figyelni kell a keményítőtartalomra)
Őszi tritikálé – silókukorica/BMR cirok/korszerű szudánifű
Őszi intenzív fű – silókukorica/BMR cirok/korszerű szudánifű
Ahogy a kutató fogalmazott, a hiányzó tömegtakarmányok megtermelésére két megoldás kínálkozik a tehenek 10 000 kg zárt laktációs termelése felett. Az egyik, hogy ezeket a nyár kikerülésével termesztik a gazdák. Ilyen lehet például az őszi vetésű, korai betakarítású rozs, tritikálé, olaszperje. A másik megoldás a szárazságtűrő és regenerálódásra képes növények termesztése. Ilyen lehet például a BMR cirok (fiatalon betakarítva), a BMR törpecirok, a bugás BMR cirok, a BMR szudánifű (szilázs és széna).
Kilenc publikált kísérlet eredményei alapján a BMR cirok tejtermelésre gyakorolt hatását is összeállították. Ezek alapján kijelenthető, hogy kettős funkcióval rendelkezik kényszerhelyzetben, mert a tehénnek is adható a termelés kockáztatása nélkül, nem csak üszőnek.
Tömegtakarmányok a klímaváltozás idejére
A rendezvényen bemutatták az aszálytűrő tömegtakarmányok sajátosságait és használatukat olaszországi példákon keresztül. A hazai eredményekhez hasonlóan Olaszországban is cirok, a szudánifű bizonyult jó megoldásnak, de megemlítették még az indiai kölest és a mohart is. Az általános ismertetést követően Dr. Guido Pignata, a Padana Sementi szakmai vezetője a rendezvényen elhangzott kérdésekre válaszként elmondta, hogy cirokra természetesen Olaszországban is jellemző a dőlés, ezt azzal oldják meg, hogy legalább kettő, de szelesebb helyeken három eltérő magasságú cirokhibridet vetnek, így azok támasztani tudják egymást.
A cirok vetése legkorábban akkor történhet, amikor a talaj hőmérséklete elérte a 18-20 Crlsius fokot, ha ez biztosított, 5 nap alatt megindul a fejlődése.
A gyomirtással kapcsolatosan, mint elhangzott, az első 20 nap a kritikus, akkor kell tisztán tartani a területet. Ekkor a növény elsősorban a gyökérzetét fejleszti, de a biztos támaszték elérését követően már nem kell a gyomosodással foglalkozni.
Aszálytűrő nyári tömegtakarmányok helye a vetésforgóban
Az aszálytűrő növények közös jellemzőit Kontró József foglalta össze előadásában.
Jellemző, hogy kisebb a vízigényük (30-40%), fejlettebb gyökérzettel rendelkeznek, van „alvó” stádium, ha nincs víz, akkor sem mennek át generatív stádiumba, így aszály esetén nagyobb a termésbiztonság.
Az egyik ilyen növény a cirok (BMR). Fővetésben, május eleji vetéssel a jobb vízgazdálkodású talajokra ajánlott. Tenyészideje 110 nap, és a termésmennyiség 25-40 tonna/hektár között várható. Tejelő állomány takarmányozására is alkalmas. Másodvetésben az őszi szenázsok (tritikálé, rozs, olaszperje, őszi keverék) után érdemes vetni, május végéig. Ekkor a betakarítás szeptemberben történhet, a teljes termés 2/3-át, 16-26 tonna/hektárt lehet ilyenkor betakarítani.
Aszálytűrő tömegtakarmányként jól használható a BMR szudánifű hibrid is. Jellemzője a nagy terméspotenciál (25-40 tonna/hektár, 35% szárazanyag-tartalom), továbbá 2-3-szor kaszálható, valamint, hogy szenázsként, szénaként adható tejelő és húsmarha állományoknak, illetve marhákkal, juhokkal legeltethető. Fővetésben ajánlott május eleji vetéssel, ekkor 2-3 kaszálást ad, másodvetésben pedig őszi szenázskultúrák után vethető május elejétől, vagy tavaszi zabos-borsó után akár június végéig.
Állattartó gazdaságok talajjavítási lehetőségei
Aranyoss Éva a rendezvényen tartott előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy az állattartó gazdaságok számára a trágya is jelenthet megoldást a talajélet javítására és azon keresztül a termésbiztonságra vonatkozóan. A klímaváltozás hatásainak csökkentésére a tömegtakarmány-termesztési stratégia egyik fontos eleme kell, hogy legyen a jó minőségű és vízháztartású talaj. Ezért a trágya „komposztálására” szolgáló készítményt vezettek be, amely természetes eredetű, komposztokon felszaporított olyan mikrobiális ökoszisztéma, amely nagyszámú, különböző feladatot ellátó, jórészt aerob mikroorganizmusok közössége. Mint arról Aranyoss Éva beszámolt, 2010-ben a készítmény felhasználásával indult a közös munka a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt.-vel.
A Zrt összes területe (saját és integrált) 1000 hektár, a talaj középkötött csernozjom, de a szárazság mindig nagy problémát jelentett (550 mm, rossz eloszlásban). Az együttműködés kezdetekor 500 tejelő tehenes tejtermelő ágazat és annak trágyája állt rendelkezésre.
A trágya kezelését követően forgatás nélkül került a talajra. Mint elhangzott, a hatóság munkatársai is kérdően álltak a helyzet előtt, de a „trágyakomposzt” elnevezés használatával elfogadható megoldást találtak. A kezelt trágya 12 éven keresztül történő használatával a talajokban minden ásványi anyag nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre. Minden szerves anyag gyorsabban átalakul. A gyökérzet több mint 80 cm mélységű talajt használ a korábbi 25-30 cm helyett.
Jól kezelve a talajjavítás motorja lehet a trágya
A Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. agronómusának elmondása alapján a munkatársaktól olyan visszajelzések érkeztek, hogy „Nálunk nincsenek szeles időben földviharok”, „Nem áll meg a víz a földön sokáig, az esők után is hamar rá lehet menni a területre”, „A tavaszi kultúrák kiugranak a földből”, „A mi kukoricánk jó 2 héttel tovább zöld, mint a szomszédé, szárazságban”, „Levegősebbek a talajok”.
A gyakorlati példák és beszámolók alapján is megerősítést nyert az az álláspont, amit Aranyoss Éva úgy fogalmazott meg:
„A trágyát sokan szükséges rossznak tekintik, mert drága a kezelése, szállítása. Pedig a trágya, azon kívül, hogy tápanyagforrás, jól kezelve a talajjavítás motorja lehet.”
(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)
