Július első két hetét továbbra is a rendkívüli hőség jellemezte. A hőség mellett az átvonuló hidegfrontnak köszönhetően több helyen alakult ki heves zápor, zivatar. A lehullott csapadék mennyisége, valamint területi eloszlása azonban nagyon egyenlőtlen volt. Mindez a kultúrnövények számára hátrányos volt, és nem kedvezett a parlagfű vegetatív növekedésének sem.
A megyék többségében a csírázásnak sem kedvez ez az időjárás, csak elvétve látható frissen kelt növény, elsősorban azokon a területeken, ahol nagyobb mennyiségű csapadék hullott. Július elején a parlagfű fejlettségi állapota továbbra is változatos képet mutat az országban. Az intenzív hajtásnövekedés a jellemző fejlettség.
Virágbimbós fejlettségű egyedeket is lehet találni
A parlagfüvek többsége a 2 levelestől a 90 cm-es nagyságig található meg. A legfejlettebb egyedek 90-130 cm-esek, de Nógrád és Hajdú–Bihar megyében 150 cm magas példányok is előfordulnak – áll a Nébih július 16-án kiadott helyzetjelentésében. A megyék többségében már generatív stádiumú, virágbimbós fejlettségű egyedeket is lehet találni (1-30%-os arányban), amelyek főhajtásainak csúcsán a porzós virágzat fejlődik (a virágzati tengely többnyire 0,5-8 cm hosszú).
Néhány megyében már virágzó parlagfű is megfigyelhető: Békés, Nógrád és Szabolcs–Szatmár–Bereg megyében 1% alatti arányban, Hajdú–Bihar megyében 1-5%-os arányban. (Az 5%-ban virágzó parlagfű növények a megye keleti, dél-nyírségi, könnyen felmelegedő, laza homoktalajokkal rendelkező tájegységén figyelhetőek meg).
Az őszi árpa betakarítása befejeződött, az őszi káposztarepce aratása folyamatban van. Megkezdődött az őszi búza betakarítása is. Békés megyében a búzatáblák közel 50%-át már learatták, Hajdú–Bihar megyében pedig a végéhez közelít a betakarítás.
A még betakarítatlan őszi káposztarepce és őszi búza állományok erőteljesek, jól fejlettek, bennük parlagfű nem található, vagy csak kis mennyiségben fordul elő. Parlagfű leginkább a táblaszéleken, kiritkult foltokban, művelő utakon fordul elő 10 levelestől 50 cm-es fejlettségig.
A már betakarított területeken a szalma bálázása és a bálák lehordása zajlik. A tarlók többségében parlagfűvel alacsonyan vagy közepesen fertőzöttek, ezért a tarlóhántás, majd a későbbi tarlóápolás elvégzése a parlagfű elleni védekezés szempontjából kiemelt jelentőségű. A gazdálkodók többsége kiemelt figyelmet fordít a tarlóhántás mielőbbi elvégzésére, amit a tarlók egy részén már végrehajtottak. Ahol még nem történt meg a tarlóhántás, ott a parlagfű fejlettsége a 2 leveles és a 20 cm-es nagyság közötti.
Napraforgó: májusban nagy mennyiségben kelt a parlagfű
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A napraforgó-állományok zömén a virágzás a jellemző fenológia állapot. A napraforgótáblákon kezdetben kisebb mennyiségben, májusban viszont nagy mennyiségben kelt a parlagfű.
Az alapkezelésben részesített táblák többsége megkapta a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot (a legkorábban kezelt tábláknál fordult csak elő, hogy nem kaptak elegendő mennyiségű esőt). Az alapkezelések parlagfű elleni hatékonysága – a nagy mennyiségű bemosó csapadéknak köszönhetően nagyon jó, a kezelt táblák többnyire parlagfűtől mentesek.
Sok helyen okozott gondot, hogy a posztemergens kezelések megkéstek a májusi csapadékos és szeles időjárás miatt, a parlagfű fejlettsége nagyobb volt az optimálisnál. Emiatt sok helyen a parlagfű kinőtte az állománykezeléseket. A napraforgó fejlődését hátráltatta a hideg tavaszi időjárás, emiatt később alakult ki a gyomelnyomó képessége. Sok helyen alkalmaztak parlagfű elleni késői posztemergens kezelést halauxifen-metil hatóanyagú készítménnyel, illetve mechanikai sorközművelést.
A parlagfű leginkább a táblaszéleken, forgókban, kiritkult állományrészeken, sikertelenül gyomirtott területeken fordul elő nagyobb egyedszámban, többnyire 10 leveles fejlettségtől 90 cm-es nagyságig. Ezeken a területeken generatív stádiumba lépett egyedek is megfigyelhetőek (többnyire 5% alatti arányban). A virágzati tengely hossza az ilyen egyedek esetében 2-4 cm között alakul.
Kukorica: csak az első parlagfűkelési hullám volt gyenge
A kukorica állományok heterogén képet mutatnak. Az állományok fejlettsége a címerhányás és a pollenszórás kezdete és a bibeszálak megjelenése közötti. Kukoricában az első parlagfűkelési hullám gyenge volt. A tavasz második felében azonban erőteljes kelés indult meg.
A legkorábban kijuttatott, tartamhatással rendelkező készítmények nem kaptak még megfelelő mennyiségű bemosó csapadékot. Az alapkezelések többsége májusban már megkapta a szükséges bemosó csapadékot, így a preemergensen kezelt területek zöme gyommentes. A korai posztemergens kezelések jól sikerültek. A posztemergens készítmények kijuttatását májusban hátráltatta a csapadékos, szeles időjárás. A túlfejlett gyomok elleni védekezés rontotta a gyomirtás hatékonyságát.
A tavaszi hideg időjárás a kukorica fejlődését jelentős mértékben gátolta, míg a gyomnövényekét csak kisebb mértékben. Az utóbbi időszak meleg, egyenlőtlen csapadékeloszlású időjárása hátráltatta a kukorica fejlődését, a gyomelnyomó képessége nehezen, a szokásosnál később alakult ki. Az erős gyomnyomás és a tömörödött talaj miatt is sok helyen végeztek kultivátorozást.
A kukorica-állománykezeléseket, sorközműveléseket többnyire sikeresen hajtották végre a gazdálkodók. A kezelések a parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak, a kukoricatáblák zöme gyommentes. Jelentősebb parlagfű-fertőzöttség elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyekben, kiritkult táblarészeken, elhanyagolt területeken tapasztalható, ahol a fejlettsége a 2 leveles állapot és 85 cm-es nagyság közötti.
Ültetvények és valódi parlag
Ültetvényekben a májusban lehullott nagy mennyiségű csapadék hatására csírázott nagyobb számban parlagfű. A júniusra jellemző aszályos időjárás nem indított be újabb parlagfűkelési hullámot. Jelenleg csak elvétve figyelhető meg a gyomnövény kelése, elsősorban azokon a területeken, ahol nagyobb mennyiségű csapadék hullott.
Ahol a kémiai, valamint mechanikai védekezést megfelelő időben és minőségben elvégezték, parlagfű nem található. A termelők többnyire folyamatosan végzik a glifozátos sorkezeléseket, valamint a mechanikai sorközműveléseket, ezzel is mérsékelve az ültetvényekben előforduló parlagfű-fertőzöttséget.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, kiszáradt belvízfoltokon, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
Ruderális területeken szintén a májusban csírázott növények dominálnak, ezek többsége az intenzív hajtásnövekedés fenológiai állapotban van. A csapadékkal érintett ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyek igen heterogén fejlettségűek, nagyságuk 20 és 150 cm közötti.
Több megyében ezeken a területeken a legfejlettebb parlagfűegyedeknél már megjelent a vezérhajtás csúcsán a porzós virágzat. Az utak mentén, árokpartokon, szegélyeknél folyamatosan végzik a kaszálást, ami segíti a gyomnövény visszaszorítását.
