Már márciust írunk, ez az utolsó hónap, hogy rendbe szedjük gyümölcsfáinkat kertjeinkben. A metszésnek azonban nem lehet ész nélkül nekiugrani, ehhez szeretnénk most segítséget nyújtani. A témáról nem más, mint Bálint gazda mesél.
Miért szükséges a gyümölcsfákat helyesen metszeni?
A kerti gyümölcsfák 20-40 évig hoznak termést. Metszéssel tarthatjuk őket fiatalon, hogy gyümölcstermő képességük minél hosszabban kitartson. A produktív évek alatt termett, fogyasztható gyümölcs mennyiségét akár 25-30%-kal is növelheti a helyes (termőre-) metszés. Erre például szolgálhat, hogy egy metszés nélkül évi 50 kg gyümölcsöt termő átlagos kerti almafa a helyes metszést követően megtáltosodik! Termésmennyisége, és különösen a fogyasztható gyümölcs mennyisége 70 kg körülire emelkedik. A rendszeres metszéssel pedig 40 évig is termőképes marad. Ráadásul a gyümölcsei tetszetősebbek, érettebbek, nagyobbak, színesebbek lesznek. Tehát egyetlen fa esetében is számíthatunk évi 20 kg-mal több, tetszetősebb termésre és akár 20 évvel meghosszabbodott termőképességre. A példában említett almafánál ez 400 kg gyümölcsöt jelent. Képzeljük csak el, mit érhetünk el, ha a kertünkben 5 különböző gyümölcsfát is ültetünk!
A termőre metszés alapelvei
A frissen (ősszel vagy tavasszal elültetett és a még nem termő gyümölcsfákat alakító metszésben kell részesíteni. A teherbíró, termékeny fának a központi, függőleges tengelye körül négy-öt oldalvezérágra van szüksége. A fővezérágat hosszabbra, az oldalvezérágakat rövidebbre messük vissza, így kúpalakú korona alakul ki.
A termő, idősebb gyümölcsfák koronájának metszésénél arra kell törekedni, hogy annak minden részét érje a napsütés és a permetlé is eljusson minden elrejtett zugba! A helyesen megmetszett korona szellős, nem túlságosan sűrű, de nem is kopasz. E cél elérése érdekében a koronából tőből kimetszük a befelé törekvő vesszőket és gallyakat: azokat, amelyek egymást keresztezik vagy túlságosan sűrűen állnak. Ha az ágak csúcsán több vessző versenyez egymással, akkor a legerősebbet hagyjuk meg, a többit tőből kimetszük, de a megmaradt vezérvesszőt is a felére bekurtítjuk!
E metszési szabályok betartása fontos, de természetesen minden gyümölcsfa egyedi, mindig a metszendő fa alkatához és a kertész lehetőségeihez kell igazítani a metszést. A metszés gyümölcsei című metszési tanfolyamszámomra épp ezért különleges alkalom, hiszen itt kertész kollégáimmal videón is megmutathattuk azokat a döntéseket, amelyek írásban és szabály formájában nehezen követhetők.
A bogyósok metszése
A bogyósgyümölcsöt termő bokrok (ribiszke, köszméte, josta) felkopaszodott ágait, vesszőit úgy ritkítjuk meg, hogy helyet kapjanak az új hajtások. A szeder letermett indáit tőből távolítsuk el, a hónaljvesszőket pedig arasznyira vágjuk vissza. A málna letermett és elszáradt vesszőit tőből messük ki. Csonk ne maradjon, mert azon taplógombák telepedhetnek meg!
A szőlő metszése
A szőlő metszése kissé differenciáltabb, de koránt sem áttekinthetetlen művelet! Bármilyen tőkeformát alakítunk ki, azt feltétlenül tudni kell, hogy milyen fajtájú szőlőt metszünk, mert a különböző fajták termővesszőit különböző hosszúságúra kell metszeni. Vannak fajták, amelyek rövidcsapon, mások hosszú csapon, ismét mások szálvesszőn teremnek biztonságosan. Minden termőcsap mellett kétrügyes ugarvesszőt kell hagyni, amely a jövő évi termővesszőt hozza létre. A letermett, elöregedett fásrészek eltávolításával a tőke felkopaszodását előzzük meg.
Nagyon fontos! A szőlő metszésével a termés mennyiségét is „beállítjuk”. Nem szabad a tőkéket termőrügyekkel túlterhelni, mert ez a következő évek termését csökkenti, a növény élettartamát rövidíti meg és – ez a legfontosabb – a fürttermés minőségét csökkenti. Aki sok fürtöt akar termelni, az lemond a kiváló minőségről.
Az őszibarack
Hasonló a helyzet az őszibarackfák metszésénél is. A gyümölcsök számát a metszéssel szabályozzuk, de nem lehet az a célunk, hogy túlságosan sok gyümölcs teremjen, mert azok nem képesek kifejlődni, beszínesedni, elegendő íz- és illatanyagot gyűjteni, tehát inkább kevesebb, de kiválóbb minőségű gyümölcs termelésére kell törekednünk.
Rózsák metszése
A nagyvirágú, úgynevezett tearózsabokrokat a szőlőtőkékhez hasonlóan kell megmetszeni: a vesszőket meg kell ritkítani, a megmaradt erős vesszőket hosszabbra, a gyengéket rövidebbre kell visszametszeni. A polianta, floribunda és parkrózsák bokrait csak ritkítani kell a felkopaszodott, elöregedett ágak kimetszésével. A futórózsáknak is csupán a felkopaszodott vagy fölösleges ágait kell kivágni.
Amitől meg kell szabadulni!
A gyümölcsfák gyökereiből, a törzs tövéből gyakran sarjak törnek elő. Ezek igen gyorsan nőnek és sok tápanyagot vonnak el a fáktól, de betegségek és kártevők terjesztői is lehetnek. Sarjak jelenhetnek meg a fácskává nevelt ribiszke- és köszmétebokrok tövében és a szőlőtőkék alatt is. Mindezeket tőből kell eltávolítani!
A korosodó, idős gyümölcsfák (és a túlságosan erősen megmetszettek!) úgynevezett vízhajtások fejlesztésével kívánnak megújulni. A vízhajtásokat (fattyúvesszőket) meg kell ritkítani és arasznyira vissza kell metszeni.
Utókezelés
A metszés után a fákon és bokrokon sebek maradnak vissza. Ezeken keresztül különböző, káros mikroorganizmusok kerülhetnek be a növény edénynyalábjaiba, ezért a sebeket be kell kenni olyan sebvédő anyaggal, amely távol tartja a vizet és a levegőt, vagyis fertőtleníti a keletkezett sebet.
Forrás: balintgazda.hu
