Kínában is jelentősen megcsappant a méhek száma, ezért a méhészek mentőakcióba kezdtek. Egy ott őshonos fajt hegyvidéki őserdőbe telepítenek be, méghozzá nem is akármilyen módon. A kaptárok ugyanis egy sziklafalon helyezkednek el.
Aki mostanában Kínába látogat, azon belül is Hubei tartományban, Shenongija hegyvidék őserdejébe, furcsa képet láthat maga előtt. Egy meredek sziklafalra ugyanis 700 kaptárt helyeztek ki, bennük pedig indiai méhcsaládok leltek új otthonra.
A rovarokat elsősorban természetvédelmi okokból telepítették az új lakhelyükre. A költöztetés oka, hogy ezen a területen a betelepített házi méh kiszorította az őshonos méheket. A házi méhet egyébként gazdasági okokból telepítették be Kínába, mivel több mézet képes előállítani, mint az indiai méh – a betelepítéssel azonban az őshonos fajta szépen lassan eltűnt.
Emellett az indiai méh eltűnésében a mezőgazdaság is szerepet játszik, ugyanis számtalan koábbi őserdő borította terület került a gazdálkodók kezébe, ahol gyümölcsösöket létesítettek. Ezekben a gyümölcsösökben szabadon használhatnak vegyszereket, ezzel azonban komoly veszélybe sodorták az indiai méhet. Szecsuán tartomány Hanjúan megyéjében a baj még nagyobb, mert annyira lecsökkent a beporzók száma, hogy a gyümölcsösök beporzását kézzel végzik el – írja a magyarmezogazdasag.hu
Az indiai méh újbóli elterjedése azért is fontos, mert szélsőséges időjárás esetén is elvégzi a beporzást, nem úgy, mint a házi méh. Korábban kezd munkához, később is fejezi be azt és akár 3000 méter magasba is felrepül. Ez a fajta elsősorban nem méhkészítésre, hanem beporzásra használható fel.
Másik nagy előnye a házi méhvel szemben, hogy a varroa atkát lesöpri magáról, vagy az atka a fiasításban az állandó 41 fok miatt csak elszórtan fejlődik életképessé. Egy család mindössze 10-20 ezer méhecskéből áll, vagyis a nálunk szokásos méhcsaládok harmada.
