Közel 60 borjúval gyarapodott a pentezugi rekonstruált őstulok állomány 2021-ben a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság területén. Ezzel már világviszonylatban is jelentős tenyészetnek számítanak, a borjúk pedig hozzájárulnak a már több mint 20 éves tenyésztési és szelekciós program sikeréhez. Az élőhelyük a Pentezugi Vadlórezervátum, mely a park úgynevezett A-zónájához tartozik, ami azt jelenti, hogy a legszigorúbb védelmet élvezi. Látogatóktól elzárt terület, melyben az érzékeny faunát és flórát veszélyeztető bármilyen mezőgazdasági tevékenység végzése is tilos. Képeket közöltek a borjakról.
A Hortobágyi Nemzeti Park 1997-ben határozta el, hogy egy minimális emberi beavatkozást igénylő, fenntartható füves pusztát hoz létre magterületén, a 2470 hektáros Pentezugban. A füves puszta fenntartásához két állatfajtát választottak: a Przewalski lovat, és a rekonstruált őstulkot. Az első marhák 1999-ben érkeztek, ezek főként Heck marhák, illetve Heck marha és magyar szürke hibridek voltak. Ezek az egyedek és utódaik sok tulajdonságban eltértek az őstuloktól. Ezért új fajták kerültek be a tenyésztésbe, mint amilyen a watussi, sayaguesa és a chianina.
A nemzeti park oldala szerint a rekonstruált őstulok jelenleg is szelektálás alatt áll Hortobágyon. Sok tenyésztési célt még nem sikerült elérni, és ezek megvalósítása a jövőben sem lesz egyszerű. A bikákból csak a legjobbak maradnak tenyésztésben, a bika borjaknak mintegy 10 százalékát hagyják meg minden évben. Ám ezekből csak egyet választanak ki tenyészbikának nagyjából 4-5 éves korában. A tehenek viszont nem esnek olyan szigorú elbírálás alá, mivel még ha ők maguk nem is tartoznak a legjobb tulajdonságot hordozó egyedek közé, utódaik között gyakran vannak megfelelőek.
A faj múltja és sorsa
Az őstulok az eurázsiai nagytestű fűevők csoportjába tartozott, de a 17. században kipusztult. Rekonstruálására az 1920-as évek óta több próbálkozás történt. Ehhez több fajtát kereszteztek: skót hegyi marhát, chillingham marhát, magyar szürke marhát, korzikai marhát, camargue marhát, spanyol viador marhát és chianinát. Az utódaikat a jónak ítélt tulajdonságok alapján kiválogatták. Az egyik ilyen kísérlet a német őstuloktenyésztők egyesületéhez kötődik, amely saját, nemzetközi törzskönyvet vezet. Ennek a tenyészprogramnak az egyik legnagyobb állománya található a Hortobágyi Nemzeti Park Pentezugi Vadló Rezervátumában. Ezen kívül számos európai természetvédelmi terület kezelésére is heck marhákat, illetve rekonstruált őstulkot használnak.
A rekonstruált őstulok tenyésztése
A hortobágyi tenyészállomány most 500 egyedet számlál, melyből majdnem 200 tehén. A populációt alapító egyedek különböző tenyésztőktől érkeztek Magyarországról, Ausztriából és Németországból. A magyarországi egyedek pedigréjében nagy arányban található szürkemarha. Ez az utódoknál sokszor eredményez nagyon világos szőrszínt és felfelé irányuló szarvakat. Egyik tulajdonság sem volt jellemző azonban a kihalt őstulokra, ezért a jelenlegi tenyésztési cél ezeknek a tulajdonságoknak a kiszűrése. A szarv alakját, hosszát és vastagságát a Watusi marha bevonásával igyekeznek befolyásolni, amelyeket a legjobb bikáikkal kereszteznek. Az első ilyen borjú 2014-ben született a Miriam nevű Watusi tehéntől és az Anno nevű őstulok bikánktól. Remélhetőleg ez a bikaborjú mutatni fogja a várt kedvező tulajdonságokat – írta a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság weboldala.
