Tápanyagigény, fajtaválasztás, vetés, öntözés, betakarítás – összefoglaltuk, mire kell figyelnie, ha a szójatermesztés mestere szeretne lenni. Lényeges az adott ökológiai körülményekhez leginkább megfelelő fajta megválasztása. A növényi sorrend kialakításánál pedig érdemes ügyelni a szója által visszahagyott nitrogén hasznosulására.
A hőmérséklet és a víz hatásai nagymértékben befolyásolják a szója növekedését, a termés mennyiségét és a minőségét. A szója vízigényes növény, tenyészideje alatt 300-350 mm csapadékra van szüksége. A vízigénye viszont fejlődési stádiumonként eltérő. A legtöbb vizet a virágzás–hüvelykötés–magtelítődés időszakában szükséges adni neki. Ha ezen idő – amely általában június, július, illetve augusztus első dekádjára esik – alatt a csapadék mennyisége nem éri el a 160-180 mm-t, akkor, lehetőség szerint érdemes öntözni a szóját. Cikkünk az Agrofórum anyaga alapján készült.
Ahol a kukorica jól tartja magát, ott a szójatermesztés is eredményes
A hazánkban termesztett fajták tenyészidejük alatt 2.100 – 2.500 °C hőösszeget igényelnek. Általános szabályként elfogadható, hogy ahol szemeskukoricát termelnek, ott a hőösszeget tekintve a szója termesztése is eredményes. A növény leginkább a mélyrétegű, jó vízgazdálkodású és kiegyenlített hőháztartású mezőségi típusú talajokat kedveli. Nem való a szója a szélsőségesen kavicsos, szikes terméketlen homoktalajokra, sem pedig a sekély rétegű erodált, és a mélyfekvésű agyagos talajokra.
A tábla kiválasztásakor kerülni kell az évelő gyomokkal (pl. aprószulák, mezei acat, fekete üröm) erősen fertőzött táblákat, és ügyelni kell egyes gyomirtó szerek utóveteményi korlátozására. Fontos, hogy a szója által megkötött nitrogén az utónövénynél hasznosul. A szója az elővetemény iránt nem túlzottan igényes. A kalászosok és a kapások után egyaránt jól terem. Általában a legtöbb termesztett növény után vethető és ugyanúgy lehet ezek előveteménye is. Semmiképp se legyen az elővetemény napraforgó és repce! A napraforgó (repce) és a szója kizárják egymást. A hazai gyakorlatban az őszi kalászos–szója–őszi kalászos, illetve a kukorica–szója– kukorica váltás a leginkább jellemző.
Tápanyagigény a szójatermesztés során
A szója fajlagos tápanyagigénye jelentős, leginkább a magfejlődés idején. Mégis a mérsékelten tápanyagigényes kultúrákhoz sorolják, mert egyrészt képes a légköri nitrogénből fedezni saját N-szükségletének jelentős részét, másrészt igen jól hasznosítja az elővetemény tápanyag-maradványait. Tavasszal 40-70 kg/ha N műtrágya kijuttatása általában elegendő. A P és K, valamint a makro- és mikroelemek kijuttatását célszerű a talajvizsgálat eredményeire alapozni.
Fontos az oltott vetőmag
A szójamag oltására leginkább ott van szükség, ahol még nem termeltek szóját és a talajban nincs Rhizobium japonicum baktérium. Ugyanakkor a szóját rendszeresen termelőknek is hasznos, ha 2-3 évente oltott vetőmagot használnak. Az oltás hatására a baktériumok hozzájárulnak a jó talajélet kialakulásához.
A következőket érdemes a baktériumok felhasználásánál betartani:
- az oltóanyagot a gyártó falhasználási javaslata alapján kell alkalmazni,
- saját oltás esetén, csak annyi magot szabad kezelni, amennyi aznap elvetésre kerül,
- az oltott vetőmagot védeni kell a közvetlen fénytől, az oltást árnyékos, zárt helyen kell végezni.
A fajtaválasztás fortélyai
Célszerű a fajtát az adott termőhely adottságaihoz választani, hogy összhang legyen a termőhely és a választott fajta között. Magyarországon jelenleg közel hetven kiváló fajta van, ezek közül kell a gazdának kiválasztani a körülményeinek és az adottságainak leginkább megfelelőt.
A fajtaválasztás szempontjai:
- talajadottságok: talajtípus, pH, tápanyagellátás, kultúrállapot,
- növényi sorrend (elő- és utónövény),
- technikai feltételek (szerepük lehet a sortávolság, sorközművelés megválasztásában),
- termőképesség, beltartalmi értékek, tenyészidő, betegség-ellenállóság, klímaérzékenység,
- termesztési cél (takarmány, humán felhasználás, vetőmag, egyéb).
A döntéshez célszerű segítséget hívni. A fajtatulajdonosok ajánlásai mellett – környezetük termesztési tapasztalataira, a tájkísérletekre, továbbá a NÉBIH hivatalos kísérleti eredményeire érdemes hagyatkozni.
A szója vetése
A jó termést a gondosan előkészített talajba történő, kifogástalanul kivitelezett vetés alapozza meg. A szója csírázásához viszonylag sok vizet igényel. A növény akkor kezd csírázni, ha a mag nedvességtartalma eléri a tömegének 50 százalékát. Továbbá a csírázáshoz a talajnedvességen kívül megfelelő hőmérséklet is kell. Érdemesebb a megfelelő talajhőmérsékletet megvárni, mint a naptár alapján vetni.
A sortávolságra nincs általános szabály, ám a hazánkban termesztett szójafajták biológiai igényének és a sorközművelés lehetőségének fenntartására a legjobb a 45-50 centis sortávolságú vetés. Ezt erősítik meg a Bólyban végzett kísérletek eredményei is, ahol a 24–45–70 cm sortávolságú vetések terméseredményeit összehasonlítva (14 fajta esetében) a 45 cm-es sortávolság eredménye jellemzően meghaladta a másik kettőét.
Amennyiben lehetséges, szemenkénti vetőgéppel 3-5 cm egyenletes mélyre 14-16 °C-os talajba kell vetni. A két alkalommal végzett kultivátorozás jótékony a talajállapotra és talajéletre. A vetőmagnorma és a vetendő magmennyiség megállapításánál célszerű figyelembe venni a nemesítők ajánlásait. A vetésre a gyakorlatban pontosan beállítható pneumatikus vetőgépek, illetve dupla vagy tripla gabona sortávolság esetén gabona sorvetőgépeket használnak.
Ezek biztosítják:
- az egyenletes magelosztást,
- az azonos vetésmélységet,
- az elvetett mag egyenletes takarását.
Növényvédelem: a szójatermesztés egyik legfontosabb feladata
A szója növényvédelmének legnagyobb kihívása a gyomirtás. Ennek tervezése és végrehajtása nagy hozzáértést és tapasztalatot igényel, ezért a kísérletezés és próbálkozás helyett érdemes képzett szakemberek segítségét kérni! Mivel Magyarországon a GMO-mentes, hagyományos technológiákat alkalmazzák, ennek következtében a szója „kiskultúrának” számít. Ezért fejlesztések nem, vagy alig történnek, a felhasználható készítmények száma és köre egyre szűkül. Ebből a szerény kínálatból kell a szójatermesztőknek választani és velük megoldani a szójatáblák gyommentesen tartását.
A betegségek és a kártevők elleni védekezés jelenti a növényvédelem második részét. Ennek valós nehézségét az engedélyezett készítmények igen szűk köre, továbbá az engedményezési folyamat (mivel az alkalmazható szerek felhasználása szükséghelyzeti engedélyhez kötött) lefolytatása okozza. A sorközművelés a gyomok szabályozásán kívül a talajra – ezáltal a növényállományra – további kedvező hatást is gyakorol.
A kultivátorkés megtöri a talajkérget, ezzel csökkenti a nedvességvesztést, továbbá elősegíti a talaj levegőztetését, hideg, tömörödött talajokon pedig gyorsítja annak felmelegedését. A sorközművelést általában két alkalommal célszerű végezni. Az elsőt akkor, amikor a szója összetett levele megjelenik, a másodikat pedig addig, amíg a sorok záródnak.
Öntözés a szójatáblákon
A csapadéknál azok a megfelelő évjáratok, amikor a vízigény szempontjából kritikus időszak – nagyjából június, július, augusztus hónap első dekádja – összes csapadék mennyisége 160-180 mm. Ez az állapot Magyarországon a legutóbbi 10-15 évben ritkán fordult elő. Amennyiben az öntözővíz korlátozottan áll rendelkezésre, érdemes ezekben a fenofázisokban (hüvelykötés–magtelítődés szakasza) öntözni.
Augusztus első dekádját követően semmilyen körülmények között nem szabad öntözni, ugyanis az késlelteti és egyenetlenné teszi az érést. Emiatt az öntözővíztől átnedvesedett talajon csak később kezdődhet a betakarítás.
A betakarítás a szójatermesztés egyik legkényesebb része
A szója akkor érett és aratható, amikor a magvak teljesen kifejlődtek a csúcsi fürt hüvelyeiben, azok a fajtára jellemző színűek, továbbá a növény levelei már lehullottak. A szójamag ebben az állapotában 14-18 százalék körüli vizet tartalmaz. A betakarítási veszteségek mértékét a talaj felszíne, a tábla gyomossága, az aratás időpontjának megválasztása, az aratott fajta, és végül a kombájn helyes és szakszerű beállítása egyaránt befolyásolják. A gyomosság már a vegetációs időben is komoly terméskiesés forrása, ez pedig a betakarításnál tovább emelkedik. Ha a gyomosság kezelhetetlen, akkor – de csak is akkor – lehet szükség deszikkálásra, ezzel mentve a még menthetőt.
Nem szabad sietni a szója betakarításakor, a legfontosabb a kombájnok szakszerű beállítása és a megfelelő haladási sebesség megválasztása. Kifejezetten a hüvelyesek és a szója betakarítására fejlesztették ki a flexibilis vágószerkezetű vágóasztalokat, amelyek képesek követni a talajfelszín egyenetlenségeit, így csökkentve a betakarítási veszteségeket.
Ha kíváncsi arra, hogy mi a helyzet a szójapiacon, kattintson, és olvassa el korábbi cikkünket!
