A mezőgazdaságilag használt talajok szenvednek. Ebből nemcsak 400 négyzetkilométer vész el évente az EU-ban települési és közlekedési célokra, és 1 milliárd tonna az erózió következtében. A talaj funkcióit befolyásolja a tömörödés, a humusz lebomlása, a szennyező anyagok bejutása és (szintén ennek következtében) a biodiverzitás csökkenése. Az EU Bizottsága szerint Európában a talajok 60-70%-a nincs jó állapotban.
A talaj nem megújuló erőforrás, amelyből (minden alternatív koncepció ellenére) az élelmiszerek csaknem 100%-a még mindig előáll, és valószínűleg még sokáig az is lesz. Az EU egy olyan irányelven dolgozik, amely a levegőre és a vízre vonatkozóhoz hasonló jogi keretbe helyezné a talajt.
(Fotó: agrarfoto)
A „talajegészségügy” kifejezés is egyre gyakrabban kerül elő a tudományos vitákban. Még azok a gazdálkodók is, akikről sokáig azt hitték, hogy a talajhoz csak annyira kötődnek, ameddig a kövér traktorok elbírják, ma már egyre inkább a felszín alá néznek. Ennek egyik jele a regeneratív folyamatok vagy a biostimulánsok iránti növekvő érdeklődés.
Mit jelent pontosan a talaj egészsége?
Egy kissé bonyolult definíció úgy írja le, mint egy élő talaj azon képességét, hogy a természetes vagy kezelt ökoszisztéma határain belül működjön, fenntartsa, és javítsa a növények és állatok termelékenységét és egészségét, valamint a levegő és a víz minőségét.
Tehát a talajegészségügynél is (magának a talajnak) szűkösségéről és (használatának) hatékonyságáról beszélünk. Alapvetően a talaj egészségére ugyanúgy tekinthetünk, mint az emberi egészségre.
Gyógyszerekkel tartósan nem biztosítható jobban, mint (növényegészségügy esetén) növényvédő szerekkel biztosítható egy kultúrnövény teljesítménye. Ennek ellenére időnként szükség van gyógyszerekre vagy növényvédő szerekre. Most mindenből van egy kicsi, ezért nem használhatók egyszerű arányok a talaj egészségére. Inkább relatív fogalom, amely azt írja le, hogy az adott talaj- és környezeti tényezők alapján milyen mértékben hasznosul az adott potenciál.
A „talaj egészsége” kifejezés azonban ellentmondásos, éppen azért, mert a kapcsolódó tulajdonságok mérése nehéz. Valójában mindenekelőtt azt kívánja bemutatni, hogy a talaj nem élettelen anyag, hanem élő rendszer, amelynek számos funkciója van a víz, a klímaváltozás és az emberi egészség terén. A mezőgazdasági talajtanban a “talaj termőképessége” kifejezés mindeddig elterjedtebb volt. Ez azonban a talaj funkcióját kizárólag a termelés szempontjából szemléli.
A talaj története, jövője – és a növényvédelemé
Amikor az Agrifuture Magazine munkatársa meghívást kapott a svájci steini Syngenta Talajegészségügyi Központjába, amely csak néhány éve létezik, feltette magának a kérdést: mi áll ennek a hátterében? Új címke olyan tevékenységekhez, amelyek mindig is zajlottak? Vagy akár egyfajta „zöldmosás”? Amit megtudott: a talajegészségügynek hosszú története van ennél a cégnél (vagy elődeinél), még akkor is, ha a kifejezés viszonylag új.
Sokkal fontosabb és érdekesebb azonban az új üzleti területek kapcsán remélt jövő.
A növényvédőszer-maradványok hatása ott a talajegészségügyi téma hagyományos részét képezi. A mai tevékenységek magja az atrazin környezeti monitoring kutatása, amely az 1980-as évekre nyúlik vissza, és különösen fontos volt a Syngenta és elődvállalatai számára. Az ilyen kísérő kutatások természetesen ma is nagy szerepet játszanak, de a szemlélet megváltozott. A múltban a szabályozó hatóságok konkrét követelményeit dolgozták át. Ma már a talajban zajló folyamatokról tágabb képet próbálnak szerezni.
Emögött két olyan cél húzódik meg, amelyet gazdasági megfontolások is vezérelnek.
A növényvédelem jövőbeli szabályozásának támogatása új eredményekkel. A kísérő kutatásnak relevánsnak kell lennie, és nem csak fájlmappaként kell léteznie. Ily módon az új hatóanyagok kifejlesztése során kezdettől fogva figyelembe veszik a talajegészségügyi adatokat.
Az új termékek kifejlesztésének ötlete a talajban zajló folyamatok jobb megértése alapján. A 20. századi műtrágyák Haber-Bosch-szintéziséhez vagy a kémiai növényvédő szerek kifejlesztéséhez hasonlóan a légköri nitrogénből, ez is a 21. század kulcsfontosságú mezőgazdasági technológiájává válhat.
Talajegészségügy és növényvédelem
Ezért váltak a Syngenta kezdeti „víziói a garázsból” vállalati stratégiává, amely jól illeszkedik saját fenntarthatósági céljaihoz is. Nem másról van szó, mint a termékek új generációjáról. Az ilyen megfontolások középpontjában nem a többé-kevésbé felcserélhető „gyógyszerek”, hanem a rengeteg adaton alapuló, szinte személyre szabott „farmgyógyászat” áll.
Az ilyen megoldásoknak végtelen kiindulópontjuk van. A Syngentánál olyan keretet hoztak létre, amely a talajegészségügy három prioritását ötvözi a hozzájuk tartozó célokkal. A talaj mint erőforrás mindenekelőtt azt jelenti, hogy a tápanyagokat és a vizet visszatartják, és kis mennyiségben a növény rendelkezésére bocsátják.
Az éghajlatváltozás szénmegkötést és kevesebb dinitrogén-oxidot jelent. A talaj biológiai sokféleségét többek között a talajban és a vízben található szermaradékok csökkentése, a talajban élő állatok és a mikrobiom védelme, valamint a mikrobák által vezérelt tápanyagciklusok elősegítése jelenti. Hogy ezt a keretet tartalommal töltsék meg, nagyon különböző területek szakértői dolgoznak együtt: az ökológia, a növényvédelem, az élettan és nem utolsósorban a gyakorlati mezőgazdaság területéről.
Igényes „gyógyszer” a növények számára
Az ilyen termékek sokkal többet követelnek a szakemberektől, mint a klasszikus növényvédő szerek. Utóbbi esetében egyértelmű „ha-akkor” összefüggések vannak, és ennek következtében rendeltetésszerű használat esetén a hatás garantált az engedélyezés során.
Lehetséges-e valaha is olyan egyértelműen meghatározni a gyökérben a fitohormon használatának feltételeit, mint egy gombaölő szerét? Valószínűleg nem. De ezek a termékek még mindig pénzbe kerülnek. Használatuk kiszámíthatóvá tételének egyetlen módja van: a lehető legtöbb egyéni környezeti információ összegyűjtése és hatáskapcsolatok levezetése. Ez egyértelműen a „big data” esetére vonatkozik.
Ám éppen ezért valószínűleg új kapcsolatra van szükség a beszállító és a vevő között: ilyen termékeket nem vásárol a polcról. Talán egy ponton az emberek már nem a terméket veszik meg, hanem egy termékszolgáltatást rendszermegoldásként.
A „növények titkos élete”
Kicsit olyan, mint a 60 évvel ezelőtti holdraszállás: nem tudjuk pontosan, hogyan kell ezt megtenni, de tudjuk, hogy lehetséges. Annak ellenére, hogy a tudomány napról napra többet tud meg a gyökér és a talaj közötti folyamatokról, már most is elég sokat tud. A rizoszféra (a gyökérfelszín és a talaj közötti keskeny terület), a mikrobiom (a mikroorganizmusok teljes száma ezen a területen) vagy a mikorrhiza (a gyökér és a gombák szimbiózisa) nem csupán hívószavak.
A tudósok valójában egy „kommunikációról” beszélnek, amely a talaj és a növény közötti területen zajlik. Ezek azonban nem jelentik (a bestseller címére hivatkozva) „a fák titkos életét” vagy hasonló ezoterikus hülyeségeket. Inkább a kémiáról beszélnek lényegében. A növények „beszélnek” a kémiáról.
Mivel a vegyi anyagok, például a növényi hormonok hatékonyak a talajban zajló folyamatokban. Meghatározzák a kórokozók elleni védekezési mechanizmusokat, reagálnak aszályra vagy tápanyaghiányra. A fotoszintézis során keletkező anyagok akár 50%-a „metabolitként” kerül a rizoszférába!
A mikroorganizmusok (kórokozók és hasznosak) ott sorra más anyagokat termelnek. Ha tudjuk, hogyan működnek együtt vagy egymás ellen, akkor bizonyos anyagok „mikrobaaktivátorként” történő kiegészítésével (esetleg) célzottan irányíthatjuk a folyamatokat.
Praktikus megoldások az egészséges talajokhoz
Természetesen a kutatók nem egyszerűen egy szerencsés sztrájk reményében dolgoznak. A mikorrhiza kialakulásához hasznos anyagok keresése például nagyon szisztematikus, végtelen mennyiségű adaton és mesterséges intelligencián alapul.
A kiindulópont egy talaj mikrobiális aktivitása, ami azt jelenti: a mikroorganizmusok összetétele és élettani aktivitása. A DNS metabarkódolás segítségével ma már több ezer faj határozható meg egyidejűleg kis génfragmensek párhuzamos, szabványosított meghatározásával (szekvenálásával). Ily módon rekonstruálható a megfelelő mikrobiom szerkezete. Ezután számos összetevőt tesztelnek ezen a mikrobiomon, amelyek gátló, semleges vagy stimuláló hatást fejtenek ki a mikroorganizmusokra. Ez aztán olyan biostimulánsokat eredményez, amelyek pozitív hatással vannak bizonyos környezetekre.
(Forrás: dlg.org)
