Mielőtt egy gazdálkodó sertéstartásba kezdene, alaposan mérlegelnie kell néhány kérdést. A hibákat csak jó felkészüléssel lehet elkerülni. Túllépve a sertések társas viselkedésének elméleti elvein és az állatjóléti követelményeken, ebben az összeállításban néhány ajánlást olvashat arra vonatkozóan, hogyan lehet a legjobban csoportosítani a kocákat a gazdaságban, gyakorlati példákkal illusztrálva a lehetséges megoldásokat. Bár a példa német, érdemes elolvasni.
Csoport, harc, hierarchia
Minden csoportos elhelyezés a csoport létrehozásával kezdődik. Az állategészségügyre és a gazdaság eredményeire gyakorolt negatív hatások elkerülése érdekében a csoportalakítást, majd az azt követő csoporttartási és takarmányozási folyamatokat pontosan meg kell tervezni és koordinálni. Ez elsősorban a menedzsment számára jelent kihívást.
Amikor a kocákat csoportba helyezik, harcolni fognak a dominancia kialakításáért, és ez problémákat okozhat. Ezek a harcok azonban teljesen normálisak, és nem elkerülhetők. Céljuk a csoporton belül az állatok közötti szociális kapcsolatok tisztázása és a társadalmi hierarchia felépítése. Ha ez megtörtént, a csoport hosszú ideig stabil marad, és az agresszív viselkedés megszűnik.
A dominanciáért folytatott harcok negatív hatással lehetnek a termékenységre is. A legrosszabb esetben minden magzat/embrió elpusztul, és a sertés elvetél.
Ez rávilágít a folyamat megfelelő irányításának fontosságára, és lehetővé teszi, hogy a dominanciaért folytatott harcok olyan helyen és időben folyjanak, amely a kocát és vemhességét a legkisebb veszélynek sem teszi ki. Mikor és hol kell csoportot létrehozni? Mekkora legyen a csoport, és hogyan épüljön fel? Statikus vagy dinamikus csoportokkal jobb dolgozni? Hogyan kell kezelni a problémás állatokat?
Állatjóléti követelmények
A németországi sertéstartásra vonatkozó állatjóléti követelményeket értelmében a csoportosan tartott kocák számára kiosztott akadálymentes alapterület süldő kocák esetében 1,65 m2, idősebb kocáknál 2,25 m2. Hatnál kevesebb állatból álló csoportok esetén, illetve a 40-nél nagyobb csoportoknál az alapterületet 10%-kal csökkenteni kell. Ennek a követelménynek gyakorlati okai vannak. Miután a kocák nagy csoportokban kialakították hierarchiájukat, szorosan egymás mellett helyezkednek el, viszonylag nagy helyet hagyva szabadon, és lehetővé teszik a minimális távolságok betartását. A szilárd felületű ólpadlónak fiatalabb kocák esetében 0,95 m2, idősebb kocák esetében 1,30 m2 területűnek kell lennie, vagy a rácsozott padlófelület nem haladhatja meg a teljes felület 15%-át.
Radikális változás
A vemhes kocák csoportos elhelyezésére vonatkozó, 2013. január 1-jén bevezetett uniós szintű előírás hosszú évek óta a legradikálisabb változást hozta a sertéstartásban. Ez végül egy szerkezeti változást kényszerített ki, ami ahhoz vezetett, hogy sok kisebb sertéstelep teljesen felhagyott a tenyésztéssel. A rendelkezések értelmében a süldő kocákat és az idősebb kocákat csoportokban kell tartani a termékenyítést követő ötödik héttől a várható fialás előtti egy hétig. A karám oldalainak, amelyben a csoportot tartják, meg kell haladniuk a 2,8 métert.
Hatnál kevesebb egyedből álló csoportok esetén a karám oldalainak meg kell haladniuk a 2,4 métert. A 10-nél kevesebb kocát számláló gazdaságokban nevelt kocák ebben az időszakban egyenként tarthatók, feltéve, hogy könnyen megfordulhatnak a helyükön.
Tekintettel a padló kialakítására, a süldő kocák és kocák számára kialakított rácspadló nyílásai nem haladhatják meg a 20 mm-t. Beton alkalmazása esetén a széleket sorjázni kell, és a lécszélességnek legalább 80 mm-nek kell lennie.
Minden egyed elegendő táplálékhoz jusson
A 2008/120/EK EU-irányelv továbbá előírja, hogy a csoportosan tartott kocákat olyan rendszer alkalmazásával kell takarmányozni, amely biztosítja, hogy minden egyed elegendő táplálékhoz jusson még akkor is, ha a táplálékért folytatott tolakodásban versenytársak vannak jelen. Így az összes meglévő takarmányozási rendszert továbbra is alkalmazhatják csoportosan tartott kocáknál.
A különösen agresszív állatokat, más sertések által megtámadott, beteg vagy sérült állatokat ideiglenesen egyedi rekeszekben lehet elhelyezni, feltéve, hogy könnyen megfordulhatnak a helyükön. Ebből tehát az a következtetés vonható le, hogy a csoportos elhelyezést úgy kell kezelni, hogy a lehető legkevesebb szelekcióra legyen szükség. A kiválasztott egyedek számára a rekeszeket üresen kell tartani. Ahol a kocákat külön rekeszekben kell elhelyezni a gyógyulás elősegítése érdekében, az állatorvos ezt az EU-irányelvnek megfelelően megkövetelheti.
Azonban az EU-követelménytől eltérően, amely szerint a sertéseket legalább 40 lux intenzitású fényben kell tartani legalább nyolc órán keresztül, a németországi szabályok ezenkívül legalább 80 lux fényintenzitást írnak elő és hozzáférést is kell biztosítani a természetes nappali fényhez a ház alapterületének legalább 3%-ában.
Szociális viselkedés sertéseknél a csoportképzés során
A háziasított sertések és vaddisznók nagyon hasonló szociális viselkedési mintákat mutatnak. A vaddisznók matriliniális csoportokban élnek: a falka egy domináns kocából és utódaiból vagy közeli rokon kocák egy kis csoportjából áll. A fiatal hímek ivarérettségük elérésekor elhagyják a csoportot. A vaddisznófalkák három és harminc közötti állatból állnak. Amikor egy vemhes koca közelinek érzi az ellést, kiválik a csoportból, és csak két-három héttel a malacai születése után tér vissza.
A csoport társadalmi rendje hasonló a vaddisznókéhoz
Egy korábbi kutatás több éven át tartó megfigyelései házi sertésekről egy nagy szabadtartású kifutóban azt mutatták, hogy a csoport társadalmi rendje hasonló a vaddisznókéhoz. A bevezetett kívülállókat megtámadták, és egy-két hónapig tartott, amíg a többiek megengedték, hogy azok elfoglalják fekvőhelyüket a csoportban
A sertéstelepeken a csoportalakítást nem bízzák az állatokra, hanem azt a gazda szervezi meg. A sertések csoportokba helyezése során a dominanciaért folytatott harcok célja a csoportban lévő állatok közötti társas kapcsolatok kialakítása. Biológiai szempontból fontos, hogy ez a hierarchia gyorsan létrejöjjön. Minden harc energiájukba kerül az állatoknak, sérülésveszélynek is kitéve őket.
Bauer és Hoy (2002) tanulmánya kimutatta, hogy a csoportosuláskor kitörő verekedések 78%-a 24 óra, 91%-a pedig 48 óra után ér véget. Bár a kocák egy csoportjában a társadalmi rendet a harc határozza meg, ez azt a célt is szolgálja, hogy korlátozza az agresszív viselkedést a hierarchia meghatározása után. A társadalmi hierarchia megköveteli, hogy az állatok külön-külön ismerjék meg, és képesek legyenek gyorsan felismerni egymást, amikor újra találkoznak.
Az említett tanulmány kimutatta, hogy az egy kocára jutó harcok száma az újbóli találkozáskor úgy növekszik, ahogy az első és a második találkozás közötti idő növekszik (például 28 nap a 7 naphoz képest). Ez egybecseng más megfigyelésekkel, amik megállapították, hogy az egyes csoporttagok egy és négy hét közötti időtartam alatt ismerik fel egymást.
Összetettebbek a kapcsolatok
Mindazonáltal a kocacsoportban a kapcsolatok összetettebbek, mint azt általában feltételezik. Például egy csoportban a kocák legfeljebb 32%-a soha nem harcol a csoport tagjaival, amikor először találkoznak, így nem lehet azonosítani pozíciójukat a hierarchiában. Az egyes kocapárok közötti kapcsolatok az esetek kis százalékában (3,6%) bizonytalanok maradnak, mivel ezek az állatok mindegyike annyiszor nyer, ahányszor veszít.
Minél kiegyensúlyozottabb a kocacsoport életkorát és élősúlyát tekintve, annál ádázabb lehet a küzdelem. A régebbi szakirodalom az optimális csoportlétszámot 8 és 20 koca között adja meg, bár nem ismert, hogy a csoport hány tagját ismeri fel egyenként a koca. Ez a szám nagy valószínűséggel állatonként eltérő, mivel egy sertés azon képessége, hogy felismerjen vagy emlékezzen más sertésekre, egyéni adottságaiktól és attól is függ, hogy mennyi ideig tartoztak a csoporthoz, vagy mennyi ideig különültek el attól.
Amikor új állatok csatlakoznak egy meglévő csoporthoz (pl. ha alcsoportok integrálódnak egy meglévő nagyobb csoportba – dinamikus csoportok az igény szerinti etetőállomásokon), újbóli harcok alakulnak ki a dominanciaért, ami stresszhez, sérülésekhez és a legrosszabb esetben vetéléshez vezethetnek. Az irodalomban nincs azonban egyértelmű utalás az ideális csoportméretre vagy állatonkénti alapterületre, mivel az eredmények gyakran teljesen ellentmondásosak.
Frontális és oldalsó harc
Különbséget tesznek frontális és oldalsó harc között. Oldalharcban az ellenfelek vállvetve állnak, és megpróbálják ellökni és a földre dobni ellenfelüket. Ez a vállérintkezés megvédi őket a testi sérüléssel járó támadásoktól is. Frontális harcban a kocák megharapják ellenfelüket a fejen, a fülön vagy a nyakon.
Az állatok közötti egyéni távolságok kis csoportokban rövidebbek, mint a nagyobbakban, ahol állatonként ugyanannyi hely áll rendelkezésre. Ennek az a hátránya, hogy kisebb a távolság az alárendelt és a magas beosztású állatok között, mint a nagy csoportokban, ahol az alárendelt kocák a lehető legtávolabb tudnak tartózkodni a magas rangú kocáktól, és „elbújhatnak” a csoportban.
A kocaharcok fél óráig tarthatnak
A kocaharcok egy perctől fél óráig tarthatnak. Ezek vagy akkor érnek véget, amikor az alárendelt koca visszavonul, vagy amikor mindkét koca kimerül. Néha nem világos, hogy melyik koca győzött, mivel a két ellenfél egyértelmű eredmény (győzelem vagy vereség) nélkül elválik egymástól. Különféle módokat vizsgáltak a kocacsoportokban zajló harcok számának és intenzitásának csökkentésére. A következő eredmények azonban nem tudták jelentősen csökkenteni a sérülések számát a dominanciaért folytatott harcokban:
- Szalma használata
- Nyugtatók beadása
- Szagelfedő anyagok (pl. kámfor, szappan vagy eukaliptuszolaj) használata
- Elterelő etetés
- Csoportalakítás a sötétben
- Csoportosítás vaddisznó jelenlétében.
A kocák igyekeznek egyszerre enni. A takarmányhoz való hozzáférésért folyó verseny agresszív találkozásokat válthat ki. A csoportok kialakításánál fontos különbséget tenni a karámban való dominanciáért vívott harcok és az etetési ponton zajló agonisztikus interakciók között (eltolás vagy támadáskor az etetőpontok védelme).
A csoportos tartás hatása a kocák egészségére és teljesítményére
A kocák csoportos tartása aggodalomra ad okot – és nem ok nélkül – az ismétlődő tenyészkocák nagyobb aránya és az élve született malacok kisebb almok miatti teljesítménycsökkenése, valamint az egészségre (pl. karmok sérülése, ill. végtagok). A csoportos karámban az abortálást is nehezebb azonosítani. Ezeket a problémákat mind az állatok közötti közvetlen érintkezés, mind a csoport megalakulása utáni dominanciaharc okozza.
A kocák közötti harcoknak olyan helyeken, időnként és olyan körülmények között kell lezajlania, hogy elkerüljék a kocák vagy vemhességük sérülését. A megtermékenyítést követő első napokban a petesejtek a petevezetéken lefelé haladnak az anyaméhbe, és viszonylag jól védettek.
Sebezhető időszak
A terhesség második és harmadik hetében az embriók még a méh lumenében vannak, és csak később kezdenek megtapadni a méhfalhoz. Ez egy nagyon sebezhető időszak. A vemhesség első két-négy hetében a dominanciaért folytatott harcok az embriók több mint 20-30%-ának elpusztulásához vezethetnek, és akár a vemhesség elvesztését is, majd ismételt szaporítást. Jó gazdálkodás mellett azonban ezt el lehet és el kell kerülni. Sok gazdaságvezető bizonyítja, hogy elvileg nagyon magas teljesítményt lehet elérni csoportosan tartott vemhes kocákkal.
A csoportalakítás legjobb időpontja közvetlenül a malacok elválasztása után van. A kocák nem vemhesek, így a dominanciáért folytatott harcok nem árthatnak a vemhességnek. Egy másik lehetőség a vemhesség ötödik hetének eleje – ez az EU-szerte alkalmazott idő. Az embriók ekkorra már a méh falához tapadnak, és a csoportképzésben való dominanciáért folytatott harcok nem érinthetik drámaian a petéket vagy a kocákat.
A csoportos tartás későbbi indítása ebből a szempontból még előnyösebb lenne, de ez 2013. január 1-jétől tilos. A kocák csoportosítása közvetlenül a termékenyítés után és a hőségtünetek enyhülése után csak abban az esetben jöhet szóba, ha a kocák már ismerik egymást. Ellenkező esetben a harcok, amelyek ezen a ponton zajlanak, károsíthatják a terhességet. A legkedvezőtlenebb időpont a csoportosításra a vemhesség második-harmadik hete.
Szakirodalmi elemzések a vemhes kocák csoportos és egyéni elhelyezésének általános összehasonlítását is elvégezték, különös tekintettel a viselkedés, a takarmányozás, a szaporodás és az egészség szempontjaira, valamint számos egyéb tényezőre.
Tíz tudományos tanulmány metaanalízise
A szerzők idézték McGlone et al. (2004) munkáját, akik tíz tudományos tanulmány metaanalízisét végezték el, és arra a következtetésre jutottak, hogy az egyenként tartott kocák magasabb vagy azzal egyenértékű teljesítményt értek el, mint a csoportosan tartottak. Azonban Curtis et al. (2009) arra is rámutatott, hogy az irodalomban szereplő eredmények nem konzisztensek, és nagymértékben függnek a lakhatási és gazdálkodási tényezőktől (pl. Schmidt és mtsai 1985, Lynch et al. 2000, Lammers et al. 2004, McGlone és munkatársai 2004, Estienne és munkatársai 2006, Karlen és munkatársai 2007, van Wettere és munkatársai 2008, Spoolder és munkatársai 2009, Bierman és Kohler 2009, Hoofs és Schulte 2010), bár hangsúlyozták, hogy a legkritikusabb időszak az embrionális mortalitás a megtermékenyítés utáni első hónap volt.
Nagyon kevés tudományos elemzés áll rendelkezésre a csoportos együttélés megkezdésének a termékenységi teljesítményre gyakorolt hatásáról. Cassar et al. (2008) a 2, 7, 14, 21 vagy 28 napos vemhes csoportokban tartott kocákat hasonlították össze, amikor csoportjukat egyénileg tartott kocákkal alkották meg. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy a termékenyítés után 2, 7 vagy 14 nappal csoportos tartásba helyezett kocák fialási aránya jóval alacsonyabb volt (72,3-77,5%), mint a 3. vagy 4. vemhesség hetében csoportosított kocák vagy az egyénileg tartott kocák között (82-83,2%).
Ezen túlmenően a csoportos tartásba helyezett kocák alomszáma 2 és 7 nap közötti vemhesülés esetén almonként 0,2-0,6 malaccal csökkent. Az ellési index kiszámításakor (fialásarány szorozva az alomméretet = az élve született malacok száma 100 kiszolgált kocára számítva – Hoy 2008), szignifikáns különbségek derültek ki a vizsgált változatok között. 100 termékenyített kocára számítva a legkevesebb malacot a 2. és 14. nap között csoportos tartásban elhelyezett kocák adták (839-853 ellés/100 kiszolgált koca).
100 kocánként 100 malac
A vemhesség 4. hetétől (illetve a vemhesség 21. napjától) nem volt különbség az egyénileg tartott kocák és a csoportos tartásba helyezettek között. Ezek a kocák 100 kiszolgált kocánként összesen körülbelül 100 született malacot vagy kocánként 1 malacot értek el, ami több, mint a korai szakaszban csoportos tartásba helyezett kocáké.
Levis (2006) beszámol a különböző csoportosítási időknek az egyedi elhelyezéssel összehasonlítva az ellési indexre gyakorolt hatásáról. Az eredmények azt mutatják, hogy a terhesség 7. napja előtti csoportalakítás jelentős káros hatással van a termékenységi teljesítményre, összehasonlítva az egyéni elhelyezéssel és a későbbi csoportosítással.
A vemhesség 35. napját követő csoportalakítás ugyanolyan vagy még jobb termékenységi eredményt hoz, mint az egyedileg elhelyezett kocáké.
Levis (2007) 71 észak-olaszországi farm adatait is idézi, amelyek egyéni vagy csoportos lakhatást vagy a kettő különböző kombinációit alkalmazzák. A kocánként évente elválasztott malacok közül a legtöbbet a termékenyítés és vemhesség alatt folyamatosan egyéni tartásban tartott kocákkal érték el. A legrosszabb eredményeket a termékenyítés során külön ládában tartott, a vemhesség 14. és 28. napja között csoportosított kocáknál figyelték meg.
„Az intenzíven tartott sertések jóléte”
Az Állat-egészségügyi Tudományos Bizottság „Az intenzíven tartott sertések jóléte” című jelentése (1997) különböző tanulmányokra hivatkozik, amelyek a csoportos tartás megkezdésének a szaporodási paraméterekre gyakorolt hatását vizsgálják. Brake és Bressers (1990) például kimutatták, hogy a termékenyítés után körülbelül 10 nappal megkezdett csoportos tartás nagyobb ismétlődő tenyészkoca arányt és kisebb alomméretet eredményezett, mint a vemhesség 10. vagy 31. napja után.
Nincsenek ismert tudományos összehasonlító vizsgálatok a csoportosan vagy egyenként tartott kocák egészségi állapotáról, annak ellenére, hogy úgy tűnik: csoportos tartásban nagyobb az állatok közötti fertőzés kockázata, mint az egyénileg tartott kocákban (Curtis et al. 2009, Hoy). 2011). A korai vemhesség alatt csoportosan tartott kocáknál nagyobb az elváltozások előfordulása, gyakoribb az ismételt szaporodás és magasabb a kortizolkoncentráció, míg az egyenként tartott kocák a késői vemhességben gyakrabban szenvednek sántaságot (Salak-Johnson és Curtis 2007).
(Forrás: dlg.org)
