Biológiai talajtakarás Algater talajalgával

A hazai növénytermesztésben a termésmennyiséget csökkentő környezeti tényezők közül az aszály a legjelentősebb. A különböző fenológiai fázisokban jelentkező szárazság eltérő mértékű terméscsökkenést és gazdasági károkat okoz a szántóföldi és a szabadföldi kertészeti kultúrákban. Ezen felül a víz által okozott erózió is okoz jelentős gazdasági károkat a lejtős szántóföldeken és szőlőültetvényeken. Az Algater talajalga alkotta biológiai talajtakarás erre a problémára ad megoldást.

Algater készítmény:

Az Algater egy Európában egyedülálló algakészítmény, felhasználási területe a talaj, célja az intenzív termesztési körülmények és kemizálás okán lecsökkent mikroszervezetek pótlása.

Az Algater talajalgái fontos szerepet játszanak:

• a degradálódott talajok életének újraindításában, 
• az eróziós talaj- és vízveszteségek – akár 50%-os – csökkentésében, 
• a talajok szerkezetének javításában, 
• nitrogénnel és szerves anyagokkal való dúsításában, 
• táplálékul szolgálnak egyes élőlények számára, 
• növekedésszabályozó anyagjaik révén elősegítik magasabb rendű növények fejlődését, mint egy termésnövelő termék,
• a termésbiztonság kialakításában,
• a szélsőséges mennyiségű és eloszlású csapadék felvételében, tárolásában és a növények számára történő leadásában,
• a drága öntözővízek sokkal jobb hasznosulásában.

Az alga a talajfelszínen elszaporodva jelentős mennyiségű értékes és különleges – a növényi élethez szükséges esszenciális lipideket és fehérjéket, aminosavakat tartalmazó – biomasszát is képezhet, 50-150 kg/ha mennyiségben.

A talajban élő algák szerepe a talajjavításban:

• a degradálódott talajok életének újra indítása,
• az eróziós veszteségek csökkentése,
• a talajok szerkezetének javítása.

Mivel indokolhatóak ezek a kedvező, a talajt biológiailag javító jelenségek:

• A Klebsormidium bilatum talajalga kérget képez a talajban található baktériumokkal, algákkal és gombákkal (BSC)

• Az együttélés – BSC – védelmet és tápanyagokat biztosít a talajban élő baktériumoknak, amelyek így képesek sokkal nagyobb sűrűséget elérni, és a sejtek közti kommunikációt is javítja.
• A sejtek közti kapcsolat kialakítása során nagy víztartalmú bonyolult hálószerűkapcsolat jön létre a sejtek közt, ami védi a mikroorganizmusokat a kiszáradástól és toxikus vegyületektől.
• Az EPS (exopolimerek) egy része tartalék szénforrásként/energiaforrásként felhasznál-ható tápanyaghiány esetén a mikroorganizmusok és a növények számára egyaránt. •képes alacsony humusz tartalmú homoktalajokon is elszaporodni, ahol – mint az autotróf, fotoszintetizáló szervezetek – megtelepedve növeli az esszenciális tápanyagtartalmat és fonalas makromorfológia szerveződésével más baktériumok tápanyagául és szaporodási felszínül szolgál.

• az Algater készítmény a gyenge kötöttségű talajokon is hatásosnak bizonyult (lösz és homoktalaj), de igazolt hatás volt kimutatható csernozjom, barna erdőtalajon és réti talajon is.

Az Algater talajalga készítmény a talajok felszínét biológiailag betakarva:

• védelmet nyújt a szélsőséges klímahatásokkal szemben.
• sokáig megőrzi a vizet a talaj felső rétegében, ami a sorközökben hatásosabb a nagyobb érnyékhatás miatt.
• lejtős és laza szerkezetű (lösz, homok) talajokon a sorközökben kialakuló vízeróziót jelentősen – akár 50%-kal is – csökkenti, visszatartva a talajszemcséket és az amúgy elfolyó csapadék vizét.

A szántóföldi vizsgálatokban Zala megyében, egy Esztergályhorvátitól délre eső szántóterületen lett elvégezve, és a területet homokos löszön kialakult agyagbemosódásos barna erdőtaalaj fedi.

2020-ban a 4,5 hónap után a keletkezett BSC réteg 34 %-kal csökkentette az erózió hatását s egyben szignifikánsan növelve a talaj nedvességtartalmát!

Szőlőültetvényben (Tokaji Szőlészeti Kutatóintézet) végzett talajeróziós kísérleteiben 2020-ban és 20021-ben is ismétlődően 50-50%-kal csökkent a talajerózió mértéke és 50%-kal több nedvességet tartott vissza az esőztetős kísérletekben.

Könnyen belátható, hogy biológiai talajtakarással a környezet kímélése és a gazdasági, megtérülési szempontok összefüggenek: a fenti eredmények alapján öntözéses növénytermesztés esetén kisebb vízfelhasználás, az öntözés nélküli technológiában pedig magasabb terméshozam és jobb minőség és termelésbiztonság prognosztizálható. Így a termelő gazdaságosabbá teheti rövid és hosszú távon is a termőtalajának vízgazdálkodását. Ezzel egyidőben jelentős talajvédelem is lezajlik az erodáció mértékének 35-50%-os csökkentésével, ami a hosszú távú biztonságos termelést teszi lehetővé.

(x)