A közelmúltban – a humán egészségügyi vonatkozásai miatt is – nagy teret kaptak a közbeszédben a járványok és a járványvédelem. A problémakör a nagyüzemi állattartásban hétköznapi jelenség, a külső és belső járványvédelem a mindennapi élet része a telepeken, ugyanígy az endémiás állatbetegségek – mint például a sertések PCV2 vagy Mycoplasma hyopneumoniae fertőzöttsége – elleni védekezés is. A rutinná vált beavatkozások, mint például a sertések vakcinázása során könnyen megfeledkezünk az alapokról, és a kivitelezés egyszerűsítése lassan a hatékonyság romlásához vezet. Így aztán időről-időre aktuális lehet a Boehringer Ingelheim webinárium sorozatának legfrissebb előadása, amit Dr. Rebecca Morgenstern, sertésegészségügyi specialista tartott a vakcinázás alapjairól és az oltás gyakorlati vonatkozásairól. Az alábbiakban az elhangzottakat foglaljuk össze. Részletesebb információt az előadásban hallhatnak, ami a www.megelozesdolga.hu oldalon tekinthető meg.
A cél a vakcinázási programokban rejlő potenciál kihasználása. Ha a sertéstartók jól ismerik a vakcinázás alapjait, könnyebben tudnak rajta javítani a gyakorlatban, és maximálisan kiaknázni a vakcinázás adta lehetőségeket.
Mint elhangzott, egy állat egy bizonyos betegség szempontjából három különböző egészségi állapotban lehet. A fogékony állapotra legjobb példa az újszülött malac, majd ha találkozik a kórokozóval, fertőzött lesz, a betegséget leküzdve pedig rezisztenssé válik bizonyos ideig. Vannak olyan állatbetegségek, amiktől egész élete folyamán óvjuk a sertéseket, ilyen például az afrikai sertéspestis, ebben az esetben a járványvédelem, a telepi menedzsment jelenti a megoldást. A telepen jelen lévő betegségekkel azonban meg fog fertőződni a malac, de nem mindegy, hogy milyen korban és milyen következményekkel jár ez. A fertőzöttség az állat csökkent teljesítményéhez, betegség esetén kezeléséhez, akár elhullásához is vezethet, így elveszítjük azt az esélyt, hogy pénzt keressünk vele. Ha ezt a kockázatot el akarjuk kerülni, a fogékony állapot helyett a rezisztencia kialakítása a cél, vakcinázással.
Védelmi vonalak
Az első védelmi vonal a bőr és a nyálkahártya. A sértetlen bőrön keresztül a kórokozók nem képesek a szövetek mélyebb rétegeibe jutni, ahol betegséget tudnának okozni. Azonban folytonossági hiány gyakran kialakul ezen az első védelmi vonalon, észrevétlenül is szükség van a veleszületett immunitásra – vagy az előadó példájában – a rendőrségre. Ez a mechanizmus az első pillanattól rendelkezésre áll és gyorsan aktiválódik bizonyos mintázatokat felismerve (pl.: dupla szálú RNS, ami tipikus a vírusokra, lipopoliszacharidok stb.). Mivel a veleszületett immunitás nem antigén specifikus, azaz nem válik jobbá, akárhányszor is találkozik az adott kórokozóval, mindig ugyanaz a folyamat zajlik le, nincs ”memóriája” sem, a hatékonysága korlátozott. Bizonyos kórokozók, mint például az ASP vagy a PRRS vírus a stratégiájuk révén a veleszületett immunitást el is tudják kerülni. Ha speciális védelemre van szükség, a rendőrség mellé szükség van a „különleges erőkre”, a szerzett immunitásra.
Az első találkozáskor az immunrendszer elemzi a kórokozót, kiképzi a speciális erőket, hogy felismerjék és specifikusan tudjon reagálni. A szerzett immunitás az immunrendszer legjobb módszere az adott patogén ellen, a sejteket kiképzi arra, hogy a leghatékonyabb módon küzdjenek meg a kórokozóval. Ez a tréning azonban időigényes, napok vagy hetek alatt alakul ki, az első fertőzést követően közvetlenül még nem működik. Fontos eleme az immunmemória, így a reakció a második fertőződést követően már gyors lesz. Ezt szeretnénk kihasználni a vakcinázással.
Miért van szükség 2 különböző típusú sejtre az immunválaszhoz?
A sertéstartók hallhatták, hogy a B-sejtek elsősorban ellenanyagokat termelnek, amik aztán elfogják a vérben vagy a nyirokrendszerben található vírusokat és más patogéneket, tehát a sejteken kívül dolgoznak.
Ha a vírusok és más patogének bekerülnek a test sejtjeibe és ott szaporodnak, a T-sejtek veszik át a védekezés feladatát. A CTL-ek hozzákapcsolódnak a fertőzött sejtekhez és nemcsak a sejtben lévő vírusokat ölik el, hanem az egész sejtet.
Mi történik akkor, amikor vakcinázzuk a sertést?
Vakcinázáskor egy specifikus antigénhatású anyagot adunk be annak érdekében, hogy szerzett immunitást váltsunk ki egy konkrét kórokozóval szemben. Ha az immunológiai memória kialakul, amikor az állat fertőződik a tényleges kórokozóval, akkor a kórokozó nem fog tudni elszaporodni, hanem az immunrendszer elemei el fogják azt pusztítani még mielőtt betegséget okozna. Ez nem minden esetben fekete-fehér, néha tudnak szaporodni a kórokozók az oltott állatban is, de sokkal kevésbé, mint ha teljesen fogékony lenne, így sokkal kisebb hatással lesz a sertésre a fertőződés.
Milyen vakcinázási stratégiák léteznek?
Az egyik megközelítés a passzív vakcinázás vagy passzív immunválasz kialakítása lehet. Ilyenkor a kocát vakcinázzuk, hogy a malacokban védettség alakuljon ki. A malacok a kolosztrumon, a tejen keresztül kapják meg az ellenanyagokat. Ezek aztán bekerülnek a malacok szervezetébe, és hetekig, esetleg hónapokig megmaradnak ott. Így egy úgynevezett laktogén immunitás alakul ki. Ez a passzív immunizálás azért előnyös, mivel csak a kocát kell vakcinázni, ami által a teljes alom védettségét el tudjuk érni. Ráadásul ez a védettség azonnali, abban a pillanatban kialakul, ahogy a malacok felveszik a kolosztrumot. De azt is figyelembe kell venni, hogy a védettség függ attól, hogy a malac tényleg felveszi-e a föcstejet, majd a tejet.
További hátrány, hogy az ellenanyagoknak rövid a felezési idejük, tehát a korai időszakban védenek, később nem, és korlátozott a hatékonyságuk azért is, mert a sejtekbe jutott patogénekre nem hatnak.
Az aktív vakcinázás során minden egyedet külön-külön vakcinázunk valamilyen később jelentkező betegség ellen. Az aktív vakcinázás hosszabb ideig tartó védettséget nyújt egy potenciálisan szélesebb körre és erősebb immunitás alakul ki. Hátránya viszont, hogy minden sertésnek egyedi dózisra van szüksége, ami nagyobb költséggel jár, illetve időre van szükség ahhoz, hogy a malacokban kialakuljon a protektív immunitás.
A vakcinák típusai
Az elölt vakcina tulajdonképpen egy „halott folyadék”. Tartalmaz antigént, inaktivált sejtek vannak benne, de azok nem képesek szaporodni. A célja, hogy megtanítsa az immunrendszert arra, hogy felismerje a toxinokat, amik a kórokozókból felszabadulnak és hatástalanítsa azokat. Jellemző még rá, hogy adjuvánsra van szükség az immunválasz kiváltásához, támogatásához és modulálásához. Egy adott vakcina hatékonysága a végleges összetételétől függ.
Használatának előnye, hogy oltást követően nincs kórokozóürítés, illetve nem lesznek betegségspecifikus klinikai tünetek. Hátránya, hogy az antigén nem stimulálja az immunrendszer minden fontos elemét és zavarhatja a diagnosztikát.
Az élő vakcina alapja egy antigén, egy módosított élő mikroorganizmus. A hatékonysága és ártalmatlansága 95%-ban az antigénhez köthető. Nem tud betegséget okozni. Ez egy szaporodó szervezet, úgy működik, mint egy kórokozó, csak enyhébb formában. Lassabban szaporodik, ezért az immunválasznak van ideje kialakulni és megküzdeni a fertőzéssel, mielőtt tényleges betegség alakulna ki. Adjuváns használható a hatékonyság támogatására.
Alkalmazásának előnye, hogy stimulálja az immunrendszer fontos elemeit. Hátránya viszont, hogy változhat a vírus és üríthetik is az állatok. További negatívum, hogy bizonyos esetekben a betegség klinikai tüneteit idézheti elő, elsősorban vemhes kocákban és gyenge sertésekben. Illetve ezek is zavarhatják a diagnosztikát.
Hogyan lehet a vakcinák hatékonyságát növelni?
A vakcinázás sikere függ a választott vakcinától, a vakcinázás idejétől, az immunitástól, valamint a vakcina tárolásától, kezelésétől és alkalmazásától.
A megfelelő kiválasztáshoz fontos megbizonyosodni arról, hogy a betegséget tényleg a gyanított kórokozó okozza, illetve elengedhetetlen az adott oltóanyag esetében a hatékonyság és ártalmatlanság megléte.
Az időzítést tekintve kerülni kell a túl késői és a túl korai vakcinázást is. Kutatások azt bizonyítják, hogy a sertés veleszületett és szerzett immunrendszerének minden komponense már a méhen belül kialakul és a születés idején már működőképes, de általában kevésbé hatékony, mint a felnőtt állatokban. Általánosságban kimondható, hogy minél fiatalabb a sertés, annál gyengébb az immunválasz, minél idősebb a sertés, annál jobb az immunválasz, így a késleltetett vakcinázás előnyösebb. Ugyanakkor az optimális vakcinázási stratégiáknak mindig egyensúlyba kell hozniuk a késleltetett vakcinázás előnyeit annak a szükségességével, hogy még a kórokozókkal való fertőződés előtt immunitást váltsunk ki.
Az immunitás egy egyensúly a kórokozók, a fertőzési nyomás és az immunrendszer között. A gyenge immunitás hátterében állhat stressz, más betegségek, takarmányozási hibák, mikotoxinok, stb., de még a legjobb immunitás is kevés lehet, ha a fertőzési nyomás a járványvédelem és a termelési menedzsment hiányosságai miatt túlnövi azt.
A vakcinázás hatékonyságához oda kell figyelni a helyes tárolásra (megfelelő hűtés) és kezelésre, a szennyeződés elkerülésére, a helyes alkalmazási módra és a megfelelő (teljes) dózis alkalmazására.
További információért kattintson ide!
(x)
