Összesen 20-30 helyen nőnek kaktuszok Magyarországon. Egyelőre alig pár négyzetméteren találhatóak meg. A szúrós növények rendkívül szívósak és veszélyesek lehetnek a hazai növényvilágra. Az inváziós kaktuszfajok az amerikai kontinensről kerültek be Európába. Észak-Amerikában egészen a kanadai prériig őshonosak, így a Magyarországhoz hasonló szélességi körökön, sőt, ennél hidegebb éghajlaton is régóta képesek túlélni a telet. Itthon a 2000-es évek óta ismertek, és egy-egy helyszínen már 20 éve megtalálhatók.
A témát az Időkép járta körül, a szakembereik Csecserits Anikót, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársát kérdezték meg a magyar kaktuszok tudnivalóiról. A kutató elmondta, hogy ahol a talaj száraz és könnyen átereszti a vizet, egyes kaktuszoknak a túlélésben a -20 fokos fagy sem okoz problémát. Ezek az Amerikából hozott hidegtűrő kaktuszok az ördögnyelv-fügekaktusz vagy heverő medvetalpkaktusz (Opuntia humifusa) és a Kolorádói medvetalpkaktusz (Opuntia phaeacantha).
Veszélyesek a magyar növényzetre
A szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy bár nem a klímaváltozásnak tudható be a medvetalpkaktuszok magyarországi elterjedése, természetes ellenség hiányában jelenlétükkel könnyen kiszoríthatják az alacsonyabb tűrőképességű őshonos fajainkat, melyek kevésbé ellenállók a rendkívüli (aszályos, forró) időjárásnak.
Dr. Kelemen András, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa is válaszolt az időjárási portál kérdéseire. A fentieken túl megjegyezte, hogy hazánkban eddig 15 faj alkalmi vagy tartós magtelepedését észlelték a természetben, amely többségének csak 1-2 előfordulását ismerjük.
Inváziósnak, és más fajokra veszélyesnek viszont leginkább a medvetalpkaktuszok sorolhatók, melyek számos védett növényfajt is kiszorítanak természetes élőhelyükről.
Az idén indult “citizen science” adatgyűjtés tagjaként felhívta rá a figyelmet, hogy nem egészen egy év alatt megháromszorozódott az ismertté vált „kivadult” kaktuszállmányok száma. Jelenleg több, mint 60 természetben való kisebb-nagyobb megtelepedésről tudnak. Ezek mintegy fele a Duna-Tisza közén található. Továbbá a Nyírségben, a Börzsönyben, a Pilisben, a Vértesben, a Gerecsében, a Bakonyban, a Mecsekben és a Villányi-hegységben is felfedeztek állományokat.
A biológus egy témával foglalkozó kutatás során idén elsőként bizonyította a kaktuszok magról történő természetben való terjedését, amely révén szaporodásuk még könnyebbé válik, nagyobb távolságokba képesek elburjánzani.
Agrárkárokat is okozhatnak a kaktuszok
Egyes őshonos fajok kiszorításán kívül a kaktuszok megnehezíthetik, sőt megakadályozhatják egy terület mezőgazdasági, illetve rekreációs célú hasznosítását.
A Mediterráneum és Afrika egyes részein annyira elszaporodtak a kaktuszok, hogy már a gyepek legeltetését is ellehetetlenítik. Sőt, a 20. század első felében Ausztráliában hatalmas területeket el is hagytak a gazdák, mert a kaktuszinváziók miatt nem tudták azokat legeltetni – fogalmazott a szakértő.
A kaktuszok felelőtlen kiültetéssel vagy zöldhulladék útján kerülnek a természetbe. Irtásukra több alkalommal, több helyszínen is sor került. A szerzők remélik, Magyarországon még idejében sikerül megakadályozni a túlszaporodást, megelőzve a hasonló drasztikus esetek bekövetkezését.
A felvételek pontos helyszínét a sikeres irtás érdekében nem hozták nyilvánosságra, az olvasóikat pedig arra kérték, ha találkoznak vadon élő kaktuszokkal, értesítsék a „Kaktuszok a természetben” Facebook csoportot üzemeltető szakmabelieket. Kelemen Andrástól az Opuntia humifusa csíraállapotáról és virágzásáról is kaptak fotókat, valamint egy másik fajból, a Cylinropuntia imbricata-ból is találkozott egy alföldi példánnyal.
