A fürj, a haris és az ugartyúk közül lehet idén kiválasztani a 2016-os év madarát. Szavazni a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján lehet július 27-ig. Vajon, melyik madár veszi át a fostos bugybókától, azaz a búbos bankától a megtisztelő címet?
Az egyesület 1979 óta választja vagy szavaztatja meg az év madarát, az idén szavazásra ajánlott három madárfajjal Magyarország legértékesebb nyílt, elsősorban síkvidéki élőhelyei védelmének fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet.
A program célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok bemutatása, amelyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak, például a gazdálkodóknak, vadászoknak, pedagógusoknak különösen fontos szerepe van. Az év madarára bárki leadhatja szavazatát július 27-én délig a www.mme.hu internetes oldalon.
Mindhárom madár a természetkímélő agrárgazdálkodás “nagykövet” fajának tekinthető. Színezetét és viselkedését tekintve a fürj, a haris és az ugartyúk is hasonló, tyúkszerű megjelenésű. Földszínekből álló, álcázó mintás tollazatot viselnek, talajlakó, rejtőzködő életmódúak.
A jelöltek
A fürj alig ökölnyi tyúkalakú, ezen belül a fácánfélék közé tartozik, védett, áprilisban érkezik vissza az afrikai telelőterületekről. Állománya az 1980-as években erősen csökkent, azóta lassan, de országosan – igaz, nem kiegyenlítetten – emelkedik. Hosszú távú vonulóként a fürjre is negatívan hatnak az időjárási szélsőségek, a Szahara déli peremén húzódó Száhel-övezet táplálékhiányos éveinek gyakoribbá válása, valamint a Földközi-tenger észak-afrikai és dél-európai országaiban ma is dívó, nagyüzemi méreteket elérő madárbefogás és -lelövés. Bár a szárazabb talajú, magasabb füvű réteken és a haszonnövény-kultúrákban is bujkáló, rejtett életmódot folytat, jellegzetes hangja messziről árulkodik jelenlétéről.
A recsegő hangot hallató haris nemcsak a síkvidéki, de a dombvidéki és előhegységi üde, magas füvű rétek védett madara. Ez, valamint hosszú távú vonuló viselkedése fokozottan veszélyeztetetté teszi a fajt: a gépi kaszálás egész fészekaljakat pusztít el, a mediterrán régió kíméletlen madárvadászata pedig a vonuló egyedeket ritkítja folyamatosan. Érdekessége, hogy elsősorban szürkületkor és éjszaka “énekel”.
Az ugartyúk a madárvilág “mozdulatlanság-művész” madara. Álcázó mintás tollazatában bízva többnyire takarás nélkül álldogál vagy üldögél a nyílt területeken. Ha mozognia kell, szaggatott fejmozgással, illetve nyújtott testtel szaladva teszi. Elsősorban az esti és a hajnali szürkületben, illetve teliholdas éjszakákon aktív. Sötétben is jól lát, bagolyszerűen hatalmas, sárga szemei segítik rovarokból, bogarakból, apró gerincesekből álló táplálékának megkeresésében. Vonuló madár, a telet Észak- és Közép-Afrika félsivatagos és szavannaterületein tölti, Magyarországon elsősorban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúl gyepein és szikpadkás pusztáin él. Nevével ellentétben nem a tyúkokkal, hanem a lilékkel áll közelebbi rokonságban.
Fejléckép: mme.hu
