Magyarországon sajnos sokan nem használják jól a kaszálókat és a legelőket. Az alacsony termőképességű, nem megfelelően gondozott gyepekről pedig szinte lehetetlen jó minőségben és gazdaságosan takarmányozni a jószágot. Van azonban megoldás, és érdemes is odafigyelni, mert az okszerű gyepgazdálkodás hasznot hoz mint az állat, mind a gazdája számára.
Az elöregedett gyepek felújításának modern, természetszerű megoldásairól az Agrárágazat írt, ezt azt anyagot szemléztük. Takács Jánosné és Csirkovics Gyula, a Sersia Farm Kft. szakértői szerint nagyon jelentős feladat a gyepek felújítása, a rét- és legelőgazdálkodásban öt évente ajánlják a területek mélylazítását. A lazítást mindig az előző művelet sorára merőlegesen végezzük, és egyidejűleg hengerrel tömörítsük vissza. Idősebb telepítésekben a gyepnemezt késes hengerrel is hatékonyan felszaggathatjuk – tanácsolják.
A műveletek megkezdése előtt figyelembe kell venni a korábbi fajösszetételt
Akár új növényfajokat telepítünk, akár a már meglévő fajok arányait változtatjuk meg, mindig figyelembe kell venni az évtizedek alatt kialakult faji összetételt. A feltörést, amit az esetek döntő többségében mélyszántással végzünk, nem tekinthetjük felújításnak, még abban az esetben sem, ha ismételten gyepet telepítünk vissza az adott területre. Ugyanis ezzel a beavatkozással megszüntetjük az addigi növényzet élettevékenységét. A felülvetéseknél rugalmasabban tudjuk használni az aprómagszórókat, mint a vetőgépeket. Jó minőségű fogasolás után akár egy quaddal is megoldható a víznyomásos, vagy kipusztult területek vetése.
Direktvetés esetén a gyepterület (ősgyep) összetételét úgy változtatjuk meg, hogy az utána nem igényel külön talajművelési beavatkozást. A gép tárcsás vetőcsoroszlyákkal közvetlenül nyitja meg a vetőágyat, és helyezi el a magot legfeljebb 2 cm mélyre. Fontos, hogy az ősnövényzetet közvetlenül a vetés előtt kaszáljuk le, a területről pedig távolítsunk el minden növényi maradványt: a rétavart, a gyomokat, a bokrokat stb. Az ősnövényzet magassága 5-6 centinél ne legyen nagyobb – írják a szakértők.
Közvetlenül vetés előtt juttathatunk ki starter műtrágyát, gyepboronával, több szögből járatva, a talaj felső 1-2 cm-es rétegébe bedolgozva. Ha a vetőgépen nincsenek tömörítőtárcsák, a vetést követően rögtön tömörítsünk könnyű hengerrel.
Az ajánlott vetési időpont: nyár vége, vagy szeptember legeleje
Így az újonnan kelő növedéknek megfelelő idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy még a fagyok beállta előtt meg tudjon erősödni. Ha a felülvetést tavasszal végezzük, úgy a teljes vegetációs időszak alatt különösen figyelni kell a növényzet kaszálására (szárzúzásra), máskülönben az ősnövényzet dominanciája (árnyékolás, vízelszívás) miatt a csíra- és a fejlődő növények növekedése lelassulhat, és a felülvetés akár teljesen sikertelen is lehet.
Altalajlazításos felülvetés
A gyepterületek talajai művelési sajátosságaik – leginkább a túlzott taposás – miatt fokozottan kitettek a tömörödésnek. A levegőtlenség már a felsőbb rétegekben is viszonylag hamar kialakul, és elzárja az utat a különböző káros anyagok és köztes termékek oxidatív lebomlása elől. Ezt a hatást tovább erősíti a terület idővel egyre romló vízgazdálkodása. Mindez kedvező kiindulási alapot teremt egyes növénypatogén kórokozók felszaporodásának, ráadásul akadályozza a rét növényzetének egyenletes fejlődését. Ez pedig végül a terméshozamok csökkenéséhez, a faji összetétel megváltozásához, gyomosodáshoz, a gyep degradációjához vezet.
A fentiek miatt van létjogosultsága az altalajlazításos felülvetési technológiának, mely kimondottan ajánlott olyan esetekben, amikor a gyepterület „előélete” ismeretlen, ha évtizedes ősgyepekről van szó, vagy ha leromlás jeleit tapasztaljuk.
Miután a területet lekaszáltuk és levittük róla a növényi maradványokat, végezzünk 40-50 cm mély talajlazítást! Ennek célja a fizikai szerkezet javítása (vízgazdálkodás), levegőztetés (lebomlás) és az egyéb káros anyagok gyökérzónánál mélyebb rétegekbe való juttatása. Alkalmazására csak a megfelelően nyirkos, de semmiképpen sem túl nedves vagy kimondottan száraz körülmények között kerülhet sor.
Tárcsázás, boronálás, hengerezés
Ezt követően szükség szerinti műveletszámban nyitott nehéz tárcsával két irányból tárcsázzunk, és vele egy menetben hengerezzünk is! Ezzel a lazító által felszaggatott tömbök aprózódnak. Ugyanakkor a nyitott tárcsaszög megakadályozza a növényzet gyökérzetének szétdarabolását, így annak jelentős része újra sarjadásra képes állapotban marad. A felszíni egyenetlenségeket rétboronával szüntessük meg, majd a vetőfelületet többszöri sima hengerezéssel alakítsuk ki! Fogas használata kevésbé ajánlott, mivel az összehúzhatja a növényzetet. Az 1-2 cm mélységű vetés után még egyszer hengerezzünk. A tápanyag-ellátottságtól függően komplex műtrágya kijuttatása is javasolt lehet. Ezt a módszert csak nyár végi felújítások esetén ajánlják, mert a területnek szüksége van a tél jótékony hatására, különösen kötött talajokon. Az első tavaszi kaszálás még ebben az esetben is nehézkes lehet.
Fű- és pillangóskeverékek felülvetésre
Bármilyen gondosan is történik a gyepterületek ápolása, elkerülhetetlen, hogy idővel olyan változások történjenek, melyek eredeti termelési célkitűzéseinkkel ellentétesek. A klimatikus tényezők ingadozása, a talajokban zajló, vagy éppen nem zajló folyamatok hatásai előbb-utóbb olyan hatásokat képesek elindítani, amelyek a degradáció irányába mutatnak. Ez pedig rontja a gyepen folytatott gazdasági tevékenység eredményességét. Ennek elkerülésére az olyan területeken, ahol a kívánatos faji borítottság nem kevesebb, mint 50 százalék, javasolt a felülvetés, ennél gyengébb borítottság esetén pedig új gyep telepítése ajánlott. A döntést a leromlás gyorsaságán kívül annak okai is befolyásolják.
Legyen agresszív, és a helyi adottságokat jól tűrő
A keverékek összeállításánál több szempontra érdemes figyelni. Az évtizedes ősgyepekben a környezeti adottságok által leginkább szelektálódott fajok találhatók meg, így azokat mindenképpen vegyük figyelembe. Fontos, hogy a természeti adottságok viszonylag kis területen belül is lényegi eltéréseket mutatnak (lásd: talaj), így ezen adatokat is vegyük figyelembe a tervezéskor. A fizikai talajféleség, a terület domborzati kitettsége és a táj klímája együttesen alakítják a terület vízgazdálkodási sajátosságait, melyek szintén meghatározzák az eredményesen használható fajok körét (üde, száraz-aszályos, szikes.) Tekintettel arra, hogy az új kelésnek a már masszívan alkalmazkodott hasznos és gyomnövényzettel is meg kell küzdenie a helyért, fontos, hogy az újonnan telepített fajok kellően agresszívak legyenek – írja a cikk.
