A meleg tavasz miatt számos kártevő megjelenésére kell számítani a kertben, így több csigafaj is előkerül. Nem árt felkészülni, hogyan védekezzen ellenük. Azonban sokszor eshetünk abba a hibába, hogy nem a megfelelő puhatestűt sikerül kertünkből elriasztanunk vagy a csigamennyországba küldenünk.
Bár a különböző házas és meztelencsigákat könnyen el lehet különíteni egymástól, mégis sokszor egy kalap alá veszik őket, mint a dísznövények vagy a veteményes könyörtelen kártevőit. Krausz Dóra cikke az Agrofórum blogon röviden ismerteti a kártevő csigák tevékenységét és feltünteti a legfontosabb fajokat, amik kertünkben előfordulhatnak, majd bemutatja a hazánkban előforduló, nem kártevő csigákat, hogy eldönthesse, hasznos-e a kertünkben csúszó haslábú, vagy indulhat a támadás a betolakodó csigafaj ellen.
A kártevő csigák mestersége
Sajnos a kártevő csigáknak ugyanolyan jó az ízlésük, mint nekünk. Ami nekünk, növénybarátoknak kedves és értékes, azt ők is szeretik.
Különösen kedvelt csemegéik a zöldségnövények, palánták fiatal, zsenge hajtásai, a saláta friss, ropogós levele, a bab csíranövényei, az uborka lombja és virágai, káposztafélék palántái, a sárgarépa és retek répateste, a petrezselyem, a cukkini és tök lombja és virágai, a paprika, földieper lombja és a különleges aromájú fűszernövények (leginkább a bazsalikom). A dísznövények közül nem menekülnek előlük a büdöskék, az évelő csillagfürt- és szarkaláb-fajok, a dália, a viaszvirág és az árvácskák. Mindenütt ott vannak, ahol nem fenyegeti őket a kiszáradás veszélye, nedves a környezet és nincs túl hideg.
Ők a valódi ellenfelek
A kártevő csigák közé tartozik a hazánkban a nagyobb távolságokat megtevő nagy csupaszcsiga (Arion rufus) a valódi csapásként emlegetett spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus), a főként ősszel károsító kerti csupaszcsiga (Arion hortensis), a friss veteményeket egyetlen éjszaka alatt eltüntető szántóföldi csupaszcsiga (Deroceras reticulatum), és a kevesebb bosszúságot okozó, de szarkalábra és salátára mindig vevő kerti sávoscsiga (Cepaea sp.). Ezektől a fajoktól tavasztól őszig hemzseg a kert.
Akiktől nem kell tartani, sőt, még segíthetnek is
Minden csigafaj szívesen fogyaszt sérült növényi hajtásokat, lankadó leveleket, rothadó gyümölcsöt is, nem csak a friss portékát. Azok a fajok, amelyek nem jelentenek veszélyt kertünk növényeire, leginkább ezekkel a növényi részekkel táplálkoznak. Szaporodási potenciáljuk sem nagy (nem raknak sok tojást egy évben), és/vagy nem tesznek meg akkora távolságokat, hogy felkutassák a kedvelt növényeiket – beérik azzal is, ami korhad, rothad és lankad.
Éti csiga (Helix pomatia)
A legismertebb csigafajunk. Ezt a csigafajt nem csak az ínyencek tányérján, hanem a kertben is örömmel kell köszönteni: alkalmanként ugyan ők is táplálkoznak zöld növényi részekkel, de alaptáplálékai a korhadó szerves anyagok és a növényi maradványok. Ezen kívül hasznos tulajdonsága, hogy előszeretettel pusztítja el más csigák tojásait. Ez nem elhanyagolható egy spanyol csupaszcsiga akár 400 tojást is kitevő fészekaljánál. Ezt a védelem alatt álló csigafajt legkönnyebben barnás-krémszínű, hatalmas, akár 5 cm-t is meghaladó házáról ismerjük meg, amit szürkés-fehér testén visel. Kedveli a meszesebb, köves életteret.
Nagy meztelencsiga (Limax maximus)
Méretét látva azt hihetnénk, hogy szemtől szemben állunk ádáz ellenfelünkkel, a csigák leopárdmintás császárával. Azonban más méretes csigafajokkal ellentétben nem jelent nagy veszélyt a kertünkre. Mérete elérheti akár a 20 cm-t is, testének alapszíne a szürke és a barna árnyalatai közt játszik, ezen viseli legfontosabb határozóbélyegét, a már említett leopárdfoltos mintázatot. Kedvező körülmények között egyetlen példány évente akár 300 tojást is lerakhat. Mindenekelőtt az erdős területeken akadunk a nyomára, lakóhelyünk környékén szívesen bújik meg tárolóhelyiségekben, nedves pincékben, deszkák vagy kövek alá. Táplálék után napszállta után jár, étlapján főként növényi maradványok, rothadó gumók és gyümölcsök szerepelnek.
Ligeti csiga (Cepaea nemoralis)
A kerti sávoscsiga közeli rokonaként előszeretettel fogyaszt zöld részeket, de kertünkben nem okoz jelentős kárt, védekezni ellene ritkán szükséges. A kerti sávoscsigától sötét színű ajakduzzanata különbözteti meg, ezért méltán hívják más néven sötétszájú ligeticsigának. Európában őshonos faj. Változatos színű házának mérete nem nagyobb, mint 3 cm, színe lehet fehéres, sárgás, barnás vagy vöröses, a különböző árnyalatok a házán húzódnak végig hosszanti csíkokban. Ritkán találkozni olyan fajjal is, aminek háza egyszínű. Korhadó, hervadt növényi részekkel táplálkozik. Természetes élettere a bokros vagy füves növényzetű mezők és az erdők.
Sárga pincecsiga (Limacus v. Limax flavus)
A kertekben nem, inkább a raktárakban kell odafigyelni a jelenlétére, ugyanis imádja az érett gyümölcsöket. Világossárga-barnássárga teste 8-10 cm-re is megnőhet, testét sötétebb foltok tarkítják, tapogatói pedig jellegzetes kékesszürke színűek. Petéit is megtalálhatjuk a pincehelyiségekben, ahol nedves helyekre rakja őket.
