Nagyot javíthat a takarmányozás hatékonyságán a szarvasmarhák tömegének rendszeres mérése

A húsmarhatartó telepeken leginkább a hizlalási időszakban, a tejelő tehenészetekben pedig a borjú és növendéknevelés, illetve a laktáció alatt volna szükséges a gyakoribb kontrollmérésekre ahhoz, hogy a gazdák még pontosabban meg tudják határozni a megfelelő takarmányadagokat és azok összetételét. A szarvasmarha tömegmérése sokat megmutat abból, mennyi és milyen takarmányra van szüksége.

Az Agrárszektor anyagát szemléztük, ami szerint a jószágok tömegének rendszeres mérésével időben meg lehet állapítani, mikor van szükség takarmányozási beavatkozásokra, és jelentősen csökkenthetők a takarmányozási költségek is.

A szarvasmarha tömegmérése sokat elárul a takarmányozási igényeiről is
A szarvasmarha tömegmérése sokat elárul a takarmányozási igényeiről is

Az állattartó telepek többségén évente csak egyszer mérik meg az állatok tömegét, a leltározás idején ugyanis szükség van egy állományfelmérésre. Ilyenkor fülszám szerint azonosítják az állatokat, illetve megmérik a testtömegüket is – tájékoztatta az portált Tóth Attila, a Vitafort Zrt. szarvasmarha üzletágának vezetője. Ilyenkor a borjútól a növendéken keresztül a tehénig rendszerint minden állatot megmérnek. A gyakoribb, vagy rendszeres mérés azonban sok helyen elmarad, pedig év közben is komoly szükség lenne rá.

Növelhető a takarmányozás hatékonysága

Tóth Attila szerint a rendszeres tömegméréssel optimálisabb táplálóanyag-ellátást lehet biztosítani, ami jócskán megnövelheti a takarmányozás hatékonyságát, és segíthet a genetikai potenciál maximális kihasználásában. Az okszerű takarmányozás alkalmazásával ugyanis lényeges a megfelelő összetételű abrak és tömegtakarmány biztosítása. Fontosak tehát a rendszeres kontrollmérések, mivel a takarmány receptúrák összeállításakor nem mindegy, hogy milyen a súlyösszetétel egy állatállományon belül. Egy nagyobb élősúlyú haszonállat létfenntartó szükséglete más, mint egy kisebbé.

Idő, energia – de megéri

A rendszeres mérés azonban a hagyományos módon nem egyszerű feladat; sok időt és munkát igényel. Egyrészt egyenként fel kell hajtani a mérlegre az állatokat, és szükség van megfelelően karbantartott mérőeszközre is. A tejelő tehenészetekben az egyedi méréseknek a növendéknevelésnél van a legnagyobb jelentősége – mondta Tóth Attila. Az első legfontosabb mérés egy borjú életében a születési súly, a legtöbb telepen viszont ezt inkább becsülni szokták. Ezt követően a 60-70 napos választási korban lenne szükség egy mérésre, amikorra az állatnak már meg kellene dupláznia testtömegét, majd kellene egy mérés a 13-14 hónapos tenyészérettség időszakában is, amikor pedig a növendéknek már a 360-380 kilogrammot kellene elérnie. A mérésekkel ellenőrizni lehet a növekedés megfelelő ütemét és ennek függvényében módosítható a táplálóanyag-koncentráció (például a fehérjekoncentráció).

Egy növendék üszőnek az első ellése idejére, vagyis körülbelül 23-24 hónapos korára el kell érnie az 560-580 kilogramm körüli tömeget. Ezt követően az állat még tovább növeli majd a testkapacitását, mivel egy többször ellett tehén súlya általában eléri a 650-700 kilogrammot. A gazdák ilyenkor már nem szoktak súlyt mérni. Tóth Attila szerint viszont fontos lenne, mert a tejelő állományokban a tehenek laktáció elején, élettanilag egy úgynevezett negatív energia egyensúlyi fázisban vannak.

A testtömeg csökkenéséből következtethet a megbetegedésekre is

Ez azt jelenti, hogy ellés után gyorsan nő a tejtermelés, a szárazanyag-felvétel növekedése pedig sokkal lassabb ütemű. Emiatt a táplálóanyagok egy részét ebben az időszakban az állat a testtartalékaiból mobilizálja. Tehát élettanilag is van egy testtömeg-csökkenés, ami nem mindegy, hogy mekkora. Itt lenne jelentősége a rendszeres mérésnek, a gazdáknak ugyanis arra kellene törekedniük, hogy ez a súlyveszteség ne legyen több napi 0,8-1 kilogrammnál, összesen pedig ne veszítsen többet 50-70 kilogrammnál ebben az időszakban az állat. Ha ez a súlyveszteség nagyobb, akkor ezeknél az állatoknál különböző anyagforgalmi megbetegedésekre (például ketózisra) számíthatunk. Ilyen esetekben érdemes a takarmányadagokhoz plusz energia- és májvédő, illetve gyulladáscsökkentő takarmánykiegészítőket adni a megelőzéshez – írja a cikk.

Share Button

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Hogy elsőként értesüljön fontos agrárhírekről, támogatásokról, rendeletekről!

Kapcsolódó cikkek

A 2013-as támogatási évi termeléshez kötött anyate... A Mezgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal 88/2013 (V.30.) számú KÖZLEMÉNYE A 2013-as támogatási évi termeléshez kötött anyatehéntartás támogatás ...
Hírekben gazdag volt és mozgalmas lesz a hét A tartalomból: Programajánló Milliárdos károk, milliárdok a mezőgazdaságban Friss, heti piaci körkép Elkezdődött a Hajdúhét Hajdúbö...
Mi a helyzet a szarvasmarha piacon? – Interj... A termelési költségek növekednek, a takarmány drága, az eladási árak pedig ezeket nem követik – a mezőgazdaságban sok állattenyésztő küzd ezzel a prob...
Állatkínzás vagy az év mezőgazdasági találmánya? &... A hónap egyik legkülönösebb híre, hogy az argentin kormányzati kutatóintézet, az INTA kifejlesztett egy olyan hátizsákot, amit a szarvasmarhákra csato...
Jön az újabb pénz szarvasmarha és juh tenyésztőkne... Folytatódik a kifizetés a húsmarha és a juh ágazatokban nyújtott kérődző szerkezetátalakítási nemzeti program Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból f...
Tejelő szarvasmarha állomány az Európai Unióban... Melyik uniós országban mennyi tejelő szarvasmarhát tartanak? Vajon ki a tejhatalom Európában? Mi a helyzet a magyar tejelő szarvasmarha állománnyal? E...