Egyre többen akarják az adatainkat, és egyre több visszaélésveszély van: itt jön be az állam fogyasztóvédelmi vagy szuverenitásvédelmi szerepe – mondta Gál András Levente, a Nemzet Adatvagyon Ügynökség vezetője az InfoRádió Aréna című műsorában. A Digitális Jólét Program szakmai vezetője beszélt a digitális termelői piac adta lehetőségekről, az adatvagyon hasznosításáról, és a Digitális Agrár Stratégia megvalósításáról is.
A Digitális Jólét Program egyik érdekes része a digitális termelői piac. Ez működik?
Már elindult, de egy ilyen platformot tesztelni kell, ez folyik most. 2019-ben a kormány döntött a Digitális Agrár Stratégiáról, erre jött a pandémiás helyzet, amikor mindenki elkezdett azon gondolkodni, hogy ellátásbiztonság szempontjából hogy állunk, illetőleg milyen módon lehet hatékonyan hozzájutni az élelmiszerekhez. Innen jött az, hogy kell egy olyan egységes, államilag minőségbiztosított felület, ami életben hagyja a kezdeményezéseket, hiszen itt elérhetők nagy láncoktól kezdve egészen kis láncokig a cégek, amelyek nagyon célzottan nagyon jó minőségű, speciális élelmiszerszereket is forgalmaznak.
A rendszerváltás idején az akkori privatizációs gyakorlatnak megfelelően ez a fajta magyar kiskereskedelmi képesség jelentős mértékben elillant, erre valamilyen szinten gyógyír a digitális termelői piac, ami egyébként szorosan együttműködik egy másik kormányzati programmal. A magyar falu programban meghirdették, hogy a kistelepüléseken is biztosítani kell a bolthálózatokat, ezt kell valahogy összegyógyítanunk. Továbbá a hátrányos helyzetű kistérségekben, a Belügyminisztérium irányításával elindult az a program, hogy célzottan, kormányzati támogatással kell megteremteni azokat a kis ökoszisztémákat, amelyek alapvetően élelmiszerellátásra vagy kézművesipari termékek előállítására épülnek. Nem véletlen, hogy a digitális termelői piac együttműködési megállapodást kötött a Belügyminisztériummal.
Mennyi ennek a rendszernek az a része, ami távoli kereskedelmet is képes kiszolgálni? És mennyi, amelyik helyben termelt árut a helyi piacra juttat el?
Vannak logisztikai szoftverek, amelyek ezt optimalizálják. A rendszerváltás után Magyarországra érkező nagy láncok azzal tudtak eredményesebbek lenni, mint a magyarországi szervezetek, hogy jobb logisztikai rendszerük volt. Jobban tudták optimalizálni, hogy honnan, milyen mennyiségben, hogyan szállítják le. Ez utána az árban is meg a minőségben is megjelent. Ezzel kell felvenni a versenyt. A logisztika vastörvényei azt mondják, hogy a rövid ellátási lánc a megoldás, tehát kevés közvetítő legyen.
Be akarnak-e a termelők kapcsolódni egy olyan rendszerbe, aminek a lényege a digitalizáció, amiben lehet látni, hogy miből mennyit, mikor, milyen biztonsággal, milyen minőségben termel, vagyis teljesen átlátható lesz ő is? Akarják ezt?
Akarják. Nem is tehetnek mást, ha elmegy ma vidékre, akkor azt látja, korosztálytól függetlenül, hogy precíziós mezőgazdaságról, talajwebről beszélnek, meteorológiai modelleket, drónt alkalmaznak. A magyar mezőgazdaság akkor tud versenyképes lenni, ha ezeket beengedjük. Ma már az nem kérdés, talán ebben a borászok jártak leginkább az élen, hogy ma úgy tudok eladni bort, ha be tudom azonosítani, ki a termelő. Még messze vagyunk attól, hogy amikor paradicsomot veszek, akkor lássam mögötte, aki azt termeli, de egyre jobban előjönnek a termelők, és ez így helyes.
A kis- és közepes vállalkozások is fogékonyak erre a rendszerre? Ott nem az még a probléma, hogy ő is szeretne egy traktort, csak nem számolja ki, hogy az ő földje azt nem tudja kitermelni? Akkor miért szeretne drónt?
Azért szeretne drónt, mert szeretne hatékonyan termelni, és ez már nem kérdés, inkább azt kérdezik meg, hogyan lehet úgy összeszervezni, hogy hatékony legyen a beszerzés. Van egy zsinórmérték, ez a DESI-index, ami az európai uniós tagállamokat méri digitális ökoszisztéma-fejlettség tekintetében. Nagyon sok helyen szépen haladunk előre, de ahol kicsit le vagyunk maradva, az a legnagyobb magyar foglalkoztatói kör, a magyar kkv-k adathasználata. Jöttünk előre, ketten voltak mögöttünk, most már öten vannak: Románia, Bulgária, Szlovénia, Szlovákia és Ciprus.
A kormányzat az elmúlt időszakban meglátta azt, hogy a gazdaságélénkítésben van a hagyományos eszközrendszer, beruházáspolitika, adminisztratív tehercsökkentés, és van egy új dimenziója a digitális gazdaságban, amikor az adatvagyont elkezdjük aktiválni. Az adatvagyonnak van egy közpolitikai része, amikor az állami adatvagyont aktiválom, és ezzel adminisztratív terhet csökkentek. Továbbá van egy másik, amikor a kkv saját maga használja a beszerzéshez, termeléshez és az értékesítéshez a saját adatai alapján. E tekintetben kulturális lemaradás van Magyarországon, és ez az agrárvállalkozásokra is igaz. Tehát az egyik legfontosabb feladata minden nagy stratégiának, hogy a magyar kkv-k európai szinten mérhető módon használják a saját adataikat és igényeljék ehhez a közadatokat.
A saját adataik hol termelődnek?
Náluk.
Az a saját adat, amikor megnézi, hogy mit vetett, milyen magot, mennyi eső volt, milyen hőmérséklet?
Így van, erre már vannak applikáció felületek. Mi ösztönözzük és az ITM nagyon sok projekten keresztül támogatja ezeket a felületeket, ahol ezeket kényelmesen tudja használni a gazdálkodó. Az információk rendelkezésre állnak, a nagy tudomány, hogy ezt összehúzzuk, jogtisztán és érthető módon, és utána modelleket alkossunk rá. Vannak olyan gyártó cégek, amelyek ezt teszik, a probléma az, hogy ezzel folyamatosan az adatvagyont kiszervezik a magyar joghatóság alól. A NAVÜ a világon először pont azért jött létre, mert örülünk, hogy használjuk az adatot, de minél inkább látjuk az adat gazdasági fontosságát és értékét. Van egyfajta öntudatra ébredés, és azt mondjuk, hogy a közösség, az egyén, a vállalat és végső soron a nemzet, az állam ezt a fajta adatvagyonát lehetőleg saját szabályai szerint tudja hasznosítani.
Ki kezeli Magyarországon az adatvagyont?
A Nemzeti Adatvagyon Ügynökségnek a nevében is benne van, az egy ügynökség, nem hatóság. Mi nem vonjuk el az adatkezelőktől, az adatfeldolgozóktól és az adatgazdáktól az adatkészleteket, hanem ennek egyfajta minőségbiztosítását és hozzáférhetőségét tesszük lehetővé. A NAVÜ egységes sztenderdeket alakít ki, ha jön tájékoztatási igény, akkor ennek legyen egy egyértelmű eljárásrendje az Adatvagyon Tanács közreműködésével, hogyan lehet ezt az adatigényt kielégíteni, de mindenkinél marad a saját adata. A NAVÜ egy nagy koordinatív szervezet, nem véletlenül ügynökség a neve, semmifajta állami erő ilyen értelemben nem jelenik meg.
Hol van a rendszerben az Innovációs és Technológiai Minisztérium és hol van a rendszerben a Miniszterelnökség mint nagy adathasználó?
A kezdetektől fogva három tárca jelent meg az adatkezelés tekintetében, a Belügyminisztérium, amely az e-közigazgatásért, illetve kiberbiztonságért felel, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, amelyhez a technológiai fejlesztés a kormányon belül tartozik, és a miniszterelnöki kabinetiroda jelenítette meg azt a nagy közpolitikai megfelelési mezőt, amely érdemben dolgozik az adatvagyon ügyén. 2020. szeptember 9-én fogadta el a kormány a mesterséges intelligencia stratégiát.
Rá két hétre már létrejött a NAVÜ, egy 100 fős szervezet, debreceni alközponttal, komoly számító és elemző kapacitással.
Eljött az az idő, hogy előreláthatólag szeptember elsején annyiban a 3 tárca közötti feladatmegosztás megváltozik, hogy eddig az ITM helyett a kabinetiroda fogja felügyelni első helyen a NAVÜ működését, és a közadatvagyon, közadatkataszter, önkormányzati közadatkataszter alapvetően a NAVÜ feladatkörébe kerül. Indul a közadatportál, ahol ezt az állampolgárok láthatják KSH-s adatmezőkkel, az adatgazdaság, amely a magángazdaság adatforgalmát szabályozza, sztenderdeket alakít ki. A közgazdasági modelleket a Nemzeti Adatgazdasági Tudásközpont állítja fel, amely az ITM felügyelete alatt működik, és azt szolgálja, hogy a magyar kkv-kat rábírjuk, hogy használja az adatvagyont.
A teljes interjút ide kattintva lehet elolvasni.
