A NASA tudósai sikerrel alkalmazták a Nemzetközi Űrállomásra szerelt lézereket. Céljuk az volt, hogy feltérképezzék, hol termesztik a kukoricát az Egyesült Államokban, Kínában és Franciaországban. A jövőben a kutatócsoport célja, hogy ezt a tevékenységet a világ minden tájára kiterjesszék. Így minden évben meghatározhatók lennének a kukorica betakarítási kilátásai.
Ez abban is segíthet a gazdálkodóknak és a segélyszervezeteknek, hogy felmérjék az élelmezés-biztonsági aggályokat, és megértsék a lehetséges gazdálkodási változásokat, amelyek javíthatják a termelést a főbb kukoricatermelő régiókban.
Mérje meg a fa magasságát
A Nemzetközi Űrállomáson található lézerek a NASA Global Ecosystem Dynamics Investigation (GEDI) kutatásának részét képezik. Másodpercenként 242 gyors fényimpulzust küldenek a Földre. Ezek visszaverődnek a Föld felszínéről, és felhasználhatók a felszín háromdimenziós profiljának létrehozására.
A GEDI elsődleges küldetése a fák magasságának és az erdőszerkezetnek a mérése. Annak érdekében, hogy megbecsülje az erdőkben és mangroveerdőkben tárolt szén mennyiségét. A NASA Harvest által támogatott új kutatás azonban azt mutatja, hogy ezek az adatok felhasználhatók arra is, hogy feltérképezzék, hol termesztenek különböző típusú növényeket.
Az egyes növények termesztési helyének feltérképezése fontos a főbb növények össztermelésének becsléséhez. A NASA szerint azonban nehéz volt megbízhatóan feltérképezni a terménytípusokat az űrből, mert sok növény ugyanúgy nézhet ki az optikai képeken.
Három régióban feltérképezett kukorica
David Lobell a Stanford Egyetem mezőgazdasági ökológusa, és segít a NASA Harvest terméshozam-vizsgálatainak elvégzésében. Ő és csapata elkezdte használni a GEDI-adatokat a kukorica feltérképezésére.
Teljesen kifejlett állapotban az átlagos kukorica szára körülbelül egy méterrel magasabb, mint más növényeké, ez a különbség a GEDI-profilokban is kimutatható.
Ezt a betekintést felhasználva a GEDI lidar profiladatait kombinálták az Európai Űrügynökség Sentinel-2 műholdjainak optikai képeivel. Három olyan régióban tudták távolról feltérképezni a kukoricát, ahol megbízható földi adatokkal igazolták megfigyeléseiket: az Egyesült Államokban Iowa államban, Kínában Jilin tartományban és Franciaországban Grand Est régióban.
A Stanford-algoritmus 83 százalék feletti pontossággal különböztette meg a kukoricát más növényektől. A csak a Sentinel-2-adatokat használó modell összesített átlagos pontossága 64 százalék volt.
(Forrás: futurefarming.com)
