Az antibiotikumok túlzott és nem minden esetben átgondolt alkalmazása a haszonállat gyógyászatban nem újkeletű, azonban a változást sürgető hangok – jöjjön az a fogyasztóktól vagy a szakmától – napjainkban egyre erősebbek. Az ideálistól sok esetben elmaradó állathigiéniai és tartási körülmények, a hajtatott termelés miatt ugyan szükség van rájuk, a felhasználás módja ma már egyre inkább nem magánügy, hanem piaci és társadalmi következményekkel járó tevékenység.
Bár számtalan kutatás igyekszik kellő információval ellátni a döntéshozókat, a témában rengeteg kérdés tisztázatlan még. Azt azonban tudni lehet, hogy azok a szerek, amikkel a fogyasztásra szánt állatokat kezelik, megjelennek vagy megjelenhetnek az élelmiszerekben. Hogy ennek milyen hatása van az emberi szervezetre hosszú távon, talán sosem fogjuk pontosan megtudni, viszont a baktériumok stratégiáját már ismerjük: rezisztencia alakul ki az egyes szerekkel szemben, ami minden esetben csak idő kérdése. Egyes becslések szerint az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia miatt a kezelések hatástalansága 2050-re már vezető helyen lesz, ami a halálokokat illeti.
Dr. Kerényi Katalinnal, a Boehringer Ingelheim állategészségügyi szakmai felelősével arról beszélgettünk, hogy hol tart ez a folyamat a tejelő szarvasmarhatartásban, hogyan lehet az elveknek megfelelni a hétköznapokban, a hosszú távú célokat a gyakorlatban megvalósítani.
Magro.hu.: Mit tehetnek a tejtermelő gazdaságok, hogy a társadalom számára fontos szempontokat is figyelembe véve alakítsák át termelésüket?
Dr. Kerényi Katalin: Bár a szarvasmarha ágazat nem áll előkelő helyen, ami a felhasznált antibiotikum mennyiségét illeti, hiszen a baromfi és a sertés ágazat jelentősebb kockázatot jelent a jövőben, itt is szükség lesz az antibiotikum felhasználás csökkentésére, illetve azok szakszerű és felelős használatára. Tejhasznú állományokban az antibiotikumok túlnyomó része tőgyegészségügyi vonatkozásban kerül felhasználásra, ebből jelentős részt tesznek ki a szárazra állításkor alkalmazott készítmények.
M.: Mivel tud hozzájárulni a Boehringer Ingelheim az előrelépéshez?
K.K.: A vállalat ezen apropóból szakértők részvételével egy európai szintű workshopot tartott, aminek a célja az volt, hogy a résztvevők közös megegyezésre jussanak arról, milyen körülmények között javasolják az antibiotikumos szárazra állítást, illetve mikor ajánlott tőgylezáró infúzió alkalmazása. A Boehringer Ingelheim elkötelezett a felelős antibiotikum használat, az állatok egészsége és jóléte mellett.
M.: Milyen változtatásokat javasolnak a korábbi gyakorlathoz képest?
K.K.: Széles körben elterjedt az a kezelési protokoll, miszerint minden egyes tehén antibiotikumos tőgykezelést kap a szárazra állításkor, ezzel orvosolva az esetleges szubklinikai fertőzéseket és megelőzve a szárazon álláskor előforduló új fertőződéseket. A tőgygyulladás elleni állomány szintű védekezés egyik leglényegesebb eleme a szárazon állás időszaka, ami az apasztással kezdődik. A mostani ajánlás a szelektív antibiotikumos apasztás lehetőségét tartalmazza, ami azt jelenti, hogy csak azok az egyedek kapjanak antibiotikumos kezelést a szárazra állításkor, amiknek erre szükségük van. Ehhez azonban tartósan jó állomány szintű tőgyegészségüggyel kell rendelkeznie a telepnek.
M.: Konkrétan mit tartalmaz a közös nyilatkozat?
K.K.: Minden telepen, minden tehénnél javasolt tőgylezáró alkalmazása a szárazra állításkor. A valószínűleg fertőzött állatok antibiotikumos kezelése is szükséges a tőgylezáró mellett. Egy állomány tőgyegészségügy szempontjából lehet alacsony vagy magas kockázatú, a további teendő attól függ, melyik kategóriába tartozik a telep.
A szelektív antibiotikumos szárazra állításra végső soron minden állomány alkalmas, a magas kockázatúak esetén azonban először javítani kell a tőgyhigiénián és a telepi menedzsmenten, amihez az ügy melletti elkötelezettség nélkülözhetetlen.
Az állatorvosokra hárul a feladat, hogy a telepi dolgozók megfelelő képzést kapjanak a témában, illetve a tőgyinfúziók megfelelő és higiénikus alkalmazásáról. A közös nyilatkozat csak irányt mutat, támpontot és határértékeket ad, a döntés minden esetben a termelő kezében van.
M.: Mi volt a közös nyilatkozat célja az induláskor?
K.K.: Az, hogy segítséget nyújtson a tejtermelők és az ellátó állatorvosok számára az állomány szintű vagy a szelektív antibiotikumos szárazra állítással és a tőgylezáró gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban. Referenciának szánjuk továbbá az ellátó állatorvosok számára, amivel alá tudják támasztani javaslataikat és ezzel magabiztosabbá válthatnak a témában. Emellett szeretnénk felhívni a szárazra állítás során is a felelős antibiotikum használatra a figyelmet.
M.: Többször szóba került már az állományok kockázatának kérdése. Ez milyen paraméterek alapján meghatározható, azaz hogyan tudja a gazda felmérni egy telep tőgyegészségügyi státuszát?
K.K.: A téma sláger, de ebben az esetben is igaz: adatokra és azok elemzésére van szükség. Például ismerni kell az elegytej, illetve az egyed szomatikus sejtszámát, pontos nyilvántartást kell vezetni a klinikai tőgygyulladásokról, stb. A tej bakteriológiai és a kórokozók antibiotikum érzékenységi vizsgálata is része a folyamatnak.
M.: Rendelkezésre áll ez a sok információ a marhatartóknál?
K.K.: A gond sok esetben inkább az, hogy rengeteg adatot rögzítenek az egyes állatokról, de nem mindig van idő állomány szintű információkat nyerni ezekből, és ez így is lesz egészen addig, amíg ennek az értéke nem lesz kézzel fogható a tartók számára. Reméljük ez az ajánlás is segít abban, hogy az ágazatban tevékenykedő szakemberek munkáját megkönnyítve minél előbb sikerül olyan irányban változtatni a napi gyakorlatot, ami hosszú távon a telep és a fogyasztók érdekeit is szolgálja.
(x)
