Sok gazda aggódik az idei szezon és általában a vállalkozása létezése miatt is. Két nehéz év után félő, 2024-ben jön a nagy visszaesés a mezőgazdaságban. Egyre többen döntenek úgy, hogy befejezik a gazdálkodást. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a mező- és erdőgazdaságban, valamint a halászatban a 2021-es 71 158-ről 2022-re 2654 darabbal, 68 504 darabra csökkent a működő agrárvállalkozások száma. A KSH adatai szerint a regisztrált agrárvállalkozások közül a legnagyobb számban az egyéni vállalkozók fejezték be a tevékenységet (-1261 fő), így a számuk novemberre 18 834-ra fogyott.
Eközben a társas vállalkozások száma mindössze 32-vel, 13 067-re csökkent. Ez beleillik a másfél évtizedes trendbe, mert 2007-2020 között 31 százalékkal szűkült a gazdaságok mezőnye. Elsősorban az állattartó üzemekből van egyre kevesebb a csökkenő fogyasztással, de a válságban már a növénytermesztő üzemekből is. Utóbbiak közül főleg az egy hektárnál kisebb gazdaságok száma fogy rohamosan – írta az MFOR.
Tervezhetetlenül kell vállalkozni
Az ukrajnai orosz agressziótól, a gázai harcoktól, majd a Vörös-tengeri, húszi támadásoktól megzavarodott energia- és terménypiacok szélsőséges reakcióit látva pedig egyre rosszabb az agrárberkekben is a hangulat. Tervezhetetlenné váltak a költségek, a bevételek, nő a kilátástalanság – fogalmaz a cikk.
A tejtermelők, szarvasmarha- és baromfitartók után már a szektor gerincét alkotó szántóföldi növénytermesztők között is sokan tartanak attól, hogy a nehéz, veszteséges 2023 után még rosszabb jön. Még a klímaváltozással fokozódó időjárási kockázatok nélkül is 2024 a bedőlések éve lehet az agráriumban.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a lap által megkeresett szakmai érdekképviseletek nem is vállalkoztak arra, hogy értékeljék az idei kilátásokat. Informálisan azt a választ kapták, hogy a mezőgazdaság, azon belül a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezősége 2024-ben nem a termeléstől, vagy a kibocsátás volumenétől fog függni. Sokkal inkább az orosz-ukrán háború kimenetelétől, hatásaitól, a Hormuzi-szoros hajózhatóságától és a logisztikai-szállítási problémáktól. De hatással lesz a katonai konfliktusok kialakulása és eszkalálódása, valamint Tajvan helyzete is. Az El Nino-jelenség, a nagy kiterjedésű időjárási problémák, aszályok kialakulása is erősen befolyásolja az idei, hazai gazdálkodás jövedelmezőségét. Emellett a német gazdatüntetés – magyar gazdákat is érintő uniós várható hatásairól – sem szabad megfeledkezni.
Nehéz előre megtippelni, mennyi lesz idén a kukorica önköltsége. Még az egyes műveletek, például a szárítási díjat sem lehet előre kalkulálni, ami pár ezer forint, de akár 200 ezer forint is lehet. Pedig ez a sok közül csak az egyik kockázat, ami minden szezonban az aratásig tervezhetetlenné teszi például az észak-borsodi térségben gazdálkodó Sztrakon Zsolt egész éves munkájának eredményét is. Az önköltség hektáronként így 300-600 ezer forint körül is ingadozhat, kicsi a mozgástér.
A munkabéren, a gépalkatrészeken, az amortizáción, a növényvédő szereken, a vetőmagon nem tud spórolni. Legfeljebb a műtrágyán takarékoskodhatna, hektáronként alig pár tízezer forintot spórolva, de szakmailag ezen nem érdemes. Ezért is bízik abban, hogy – a tavalyihoz képest – az idén már drasztikusan tudja majd az önköltséget csökkenteni.
Míg 2023-ban az energia, a műtrágya, a növényvédőszer ára is nagyon magasan volt, az idén már jóval kisebb. A komplex (N-P-K) műtrágya ára például a tavalyihoz képest jelentősen csökkent, mint ahogy a csak nitrogén-tápanyagé is. A növényvédő szerek, itt-ott a vetőmag árában is határozott a csökkenés. Gyakran további kedvezményekre is hajlanak a nagy forgalmazók, hogy a piaci részesedésüket megőrizzék. “Ha sikerül leszorítani az önköltséget, miközben a termés és az árbevétel is nagyjából akkora lenne, mint tavaly, már jobban járnánk” – tervezget a gazda. Jobban járna, de ez is csak a napi túléléshez lenne elég – írták.
Nem jut pénz a fejlesztésre
A kukorica jelenlegi, tonnánként 55-60 ezer forintos felvásárlási árával nem jut pénz az égetően szükséges fejlesztésekre. Ahhoz, hogy a versenyképességét jelentősen javító beruházásokba kezdhessen az idén várható EU-s pályázatokkal, tonnánként legalább 80 ezer forintos kukorica- és búza felvásárlási árra lenne szükség. A beruházásokhoz a napraforgó tonnánként 110-120 000 forintos ára is kevés, mert közepes termésnél, a hektáronként 400 ezer forintos árbevétel sem elfogadható a jelenlegi költségszinteken. Tehát akkor, ha 2024-ben nem nőnek a terményárak, vagy nem lesz kimagaslóan jó a termés, hiába csökkent az önköltség, a gazdák megint nem fognak jó évet zárni – írta a cikk.
Pedig, a borsodi térségben ez már a harmadik szűk esztendeje lenne a gazdáknak. Tavaly a csökkent árak miatt, 2022-ben az aszály miatt volt rossz ez az eredmény. Igaz, “2021 kimagaslóan jó év volt nálunk” – idézi fel Sztrakon Zsolt. Abban az évben jó volt a termés és az önköltség még csak a töredéke a mostaninak. Az ukrán-orosz háború hírére megugrottak ugyanis a terményárak. Már 2021 őszén tonnánként 80 ezer forintra nőtt ősszel a kukorica, 100 ezerre a búza ára, a napraforgóé is bőven 300 ezer fölé ment. ám utána, az olcsó ukrajnai áru dömpingje miatt, zuhanni kezdtek a terményárak.
Aszályos év után nőtt a kibocsátás
2023-ban a mezőgazdaság teljes kibocsátási értéke meghaladta a 4,3 ezer milliárd forintot, ez 6,5 százalékkal több az egy évvel korábbinál – olvasható a KSH vonatkozó tájékoztatójában. A bővüléshez a teljes termelési volumen 25 százalékos emelkedése járult hozzá. Az ágazat teljes kibocsátási árszínvonala 15 százalékkal csökkent. A növénytermesztés volumene 44 százalékkal nagyobb, az állattenyésztésé fél százalékkal lett kisebb. Az egyes szántóföldi növényeknek azért lett rekordmagas a volumene, mert az előző bázisév súlyosan aszályos volt.
Ilyen előzmények után véli úgy a borsodi gazda, hogy jogosan borúlátó a termelők jelentős része. Persze bízik abban, hogy talpon marad a mezőgazdaság, ez az ország érdeke is. Ha azonban még egy-két nehéz év jön, akkor nagy lesz a baj, és nem csak a gazdáknál. Ha ugyanis borúlátó a termelő, az magával rántja az egész háttéripart. Máris tapasztalható, hogy sokfelé leállt a gép-, a műtrágya- és részben a növényvédőszer-értékesítés is.
Ilyenkor önmagában még egy jól kiírt pályázat sem képes a piacnak lökést adni. Ha nyernek is a termelők a pályázaton, nem biztos, hogy megvalósítják a beruházást a jelenlegi bizonytalan helyzetben. Annál is inkább, mert a beruházási pályázatoknál az önerőhöz – az uniós előírások szerint – nem vehetnek igénybe kamattámogatott hitelt, csak piacit, ebből kell megelőlegezni a beruházást.
A kamattámogatással ugyanis meghaladná a “támogatási intenzitás” a megengedett mértéket. A jelenlegi magas piaci kamatokkal pedig sok gazda nem akarja, nem is tudja előteremteni a pályázatokhoz az önerőt, mert nem hitelképes. Nincs elég fedezete, veszteséges a termelése. Ez már a gépeladásban is meglátszik. Az óévben egyharmadával kevesebb, mindössze alig több mint háromezer traktort adtak el itthon, mint 2022-ben.
Veszélyes változatok
“Magyarországon, az ötmillió hektár szántón, azért sem vethetünk csak alternatív növényeket: mákot, csillagfürtöt, szóját, mert nem tudjuk eladni” – állítja Sztrakon Zsolt. A “pénzes” növénynek tartott olajtököt például pár éve a korábbi terület háromszorosán vetették. Akkora lett a felesleg, hogy nem tudták eladni, de tárolni sem a gazdák, miközben egymillióról 400 ezer forintra zuhant a tonnánkénti felvásárlási ára. Mások a mákkal próbálkoznak, de ha ennek is a többszörösére, 15 000 hektárra nő a vetésterülete, félő, ez sem kell majd. A felvásárló diktálja majd az árát, ha egyáltalán hajlandó átvenni.
