A Škoda autógyár az 1960-as években egy kompakt és fordulékony járművet mutatott be, amit mezőgazdasági felhasználásra szántak. A tulajdonságai miatt akár a katonaságnál is hasznát lehetett volna venni. Bár a terepen végzett teszteken meggyőző volt az Agromobil nevű jármű, végül nem került gyártásba, a valaha elkészült 13 példány egyike a Cseh Köztársaságban, a Mladá Boleslav-i Škoda Auto Múzeum épületében található.
A Škoda cikkére hivatkozva a Player.hu írt részleteket az Agromobil történetéről, ezt az anyagot szemléztük. Eszerint a Laurin & Klement, majd később a Škoda járművei mindig is sokoldalúak voltak. A kezdetek kezdetén a motorkerékpárok hátsó kerekét hajtó bőrszíjat hosszabbra cserélték, amivel akár egy mezőgazdasági gépet is meg tudtak hajtani. A 20. század elején a stabilmotorok és a generátorok is a cég portfóliójába tartoztak, a pilseni Škoda anyagcégnél pedig traktorokat és mezőgazdasági gépeket is gyártottak a népszerű szárnyas emblémával.
Többfunkciós terepjáróra volt szükség
Az 50-es és a 60-as években pedig egy kompakt, jól manőverezhető, sokoldalú könnyű terepjáróra lett volna szükség. A csehszlovák földművelésügyi minisztérium ezért egy olyan jármű fejlesztését kérte a Mladá Boleslav-i cégtől, amely a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás követelményeinek is megfelel, de akár a bányákban is hasznát vehetik. Továbbá a hadseregnél, ami a hidegháborúban magától értetődőnek számított. 1961-ben így indult el az Agromobil fejlesztése.
Mivel az autógyártó kapacitásait akkor már teljesen kihasználták, ezért együttműködésre léptek a ČZ márkanév alatt kerékpárokat, motorkerékpárokat és kézifegyvereket is gyártó céggel. Az új modellt ott gyártották volna, de a prototípusa még a Škodánál, Mladá Boleslavban készült, és számos alkatrészt használtak fel a sorozatgyártású személyautókból – írták.
Forma, méret és tulajdonságok
A cikk szerint a Typ 998 tervezése során a funkció fontosabb volt, mint a forma. 3,47 méteres hosszával és 1,7 méteres szélességével az Agromobil kompakt járműnek számított, önhordó karosszériáján a platót és a vezetőteret is ponyvával borították. Két méter hosszú raktere csak 70 centiméterrel volt az út felett, és 3,9 köbméter áru fért a ponyva alá, amit így könnyen meg lehetett rakni. Amikor nem rakományt vitt, akkor két, hosszában elhelyezett padon akár 8 személy is le tudott ülni a hátulján.
Az Agromobil egyik érdekessége a lehajtható szélvédő volt, így repülőgéppel is szállítható lett volna, a magassága ugyanis ezáltal 1,41 méterre csökkent. A mindössze 1,9 méteres tengelytávnak és a rövid túlnyúlásoknak köszönhetően kiváló terepjáró volt, az üresen 29 centiméteres, de teljesen megrakva is 23 centis hasmagasság is hozzájárult a terepképességeihez. A Typ 998 üresen csupán 936 kilogrammot nyomott, a teherbírása pedig elérte a 800 kilót – írta a cikk.
Tesztek, motor és meghajtás
A motorja az 1961 és 1973 között gyártott Škoda 1202-es típusból származott, az 1221 köbcentis, vízhűtéses négyhengerest hosszában építették be az első tengely mögé. Négyfokozatú váltó továbbította a hátsó kerekekre a hajtást, szükség esetén az első kerekek is hajtottak voltak, és felező fokozat is elérhető volt benne.
Az Agromobil a hátsó kihajtáson keresztül külső munkagépeket is meg tudott hajtani, ami nagy előnye lett volna a mezőgazdasági gyakorlatban.
Az eredetileg épített három prototípust komoly teszteknek vetették alá. Az egyikkel mindössze 79 nap alatt csaknem 30 ezer kilométert tettek meg, a 89 km/órás végsebessége is elegendőnek bizonyult egy ilyen típusú járműhöz. A katonai tesztekhez további 10 példányt építettek, és a csehszlovák haderő a saját tesztjein jobbnak ítélte a GAZ–69-nél, ami akkoriban a varsói szerződés országaiban bevett katonai járműként szolgált – írták.
A cikk szerint mégsem indult meg a Typ 998 sorozatgyártása, aminek oka elsősorban a sajátos tervgazdálkodásban keresendő. A nagyközönség csak 1965-ben szerzett tudomást a járműről, amikor a “Ha ezernyi klarinét” című musicalben egy katonai kommandó két Agromobil járművel üldöz egy dezertőrt.
