A jelenlegi, rendkívül alacsony terményárak – a korábbi magas inputköltségek miatt, még a viszonylag tisztes hozamok ellenére is – sok termelő gazdálkodását teszik idén veszteségessé. A helyzet értékelésére Dr. Berta Lászlót, a Dunagabona Kft. ügyvezetőjét kértük fel.
A terményárak és az alapanyagárak – különböző, de jellemzően az országhatáron kívül történt események eredményeként – nagyon jelentős megemelkedtek a 2017 és 2022 közötti időszakban a világpiacon. Magyarországon viszont a 2022-es aszály előtt évről-évre viszonylag konszolidált, jó hozamokat lehetett elérni, így nem törődtünk vele. Ezeknek a jó eredményeket hozó éveknek lett vége azzal, hogy az ellátási láncok az ukrán háborúban megszűntek. Új árszintek alakultak ki. 2022-ben az ipari alapanyagokat gyártóknak bármi áron teljesíteni kellett a szerződéseket, pótolni a korábbi ukrán árualapot, ezért még 2022 első negyedévében is történt egy jelentős drágulás. Ezt követően viszont elszabadultak az inflációs folyamatok, megkezdődött az élelmiszerinfláció, a fogyasztás is kezdett visszaesni, és az alapanyaggyártók, alapanyagfeldolgozók beszerzési szerződései egyre rövidültek.
Ezt a folyamatot Magyarországon tovább erősítette 2022-es aszály a kukoricában, amikor tulajdonképpen elégett a termés nagy része, ami pedig megmaradt, annak egy jelentős aránya nehezen volt felhasználható.
A magyar kormány 2022 márciusában az exportot nehezítő intézkedéseket tett, 15 hónapra rá pedig az importot tiltotta meg. Tehát egy éven belül mindkét oldalon beavatkozott. Az első esetben a feldolgozóipar védelmére hivatkozott, mert a termelők nem akarták értékesíteni az árut, mert vártak a még magasabb árakra. 2022 második felére viszont az inga túloldalára kerültünk. A világon nálunk voltak a legdrágábbak a gabonák, a gazdák mégsem értékesítettek. Ennek hatására beindult az import.
Hozzá kell tenni, hogy most ugyan az ukrán behozatal van reflektorfényben, de az import valójában már az ukrán háború előtt fél évvel megindult, elsősorban Szerbia (Szerbia amúgy szintén nem tagja az EU-nak, mégis korlátozásmentesen exportál az EU-ba gabonát, komoly versenyt támasztva a magyar gazdáknak), Szlovákia, Ausztria és Románia irányából. 2022 március-áprilisától indult el az ukrán árualap, amit egyébként akkor a magyar kormány még egy gyors, jelentős vasút infrastrukturális beruházással is támogatott. Erre a helyzetre érkezett a 2023-as szezon termése. Az árak pedig összeomlottak, mert a fogyasztás visszaesett, nem volt, aki megvásárolja a méregdrága terményeket.
Mi a helyet most?
Az importtilalmat az ukrán árura hegyezték ki, pedig annak nincs jelentősége, mert a magyar áru jóval olcsóbb, mint amennyiért az ukrán árualap be tudna jönni. Az import akkor versenyképes, ha olcsóbban vagy ugyanannyiért tud megérkezni, mint a belföldi áru. Most erről szó sincs, nincs olyan mezőgazdasági termény, olajos mag, kalászos vagy kukorica, amit fuvarköltséggel növelten ide be lehetne hozni.
Vannak-e még ótermésű készletek Magyarországon?
A raktárakban jelentős mennyiségű ótermésű árút tárolnak, amiknek a bekerülési értéke sokkal magasabb, mint amennyiért most kaphatók. Ha ezek feldolgozónál vannak, akkor csak lassan kerülnek majd a termelésbe, mert könyvelési veszteséget jelentenek, tehát ettől érdemben nem fognak változni az árak.
Mi a teendő?
Meg kell várni, amíg magától helyre áll a piac. A 2023-ban termett kalászosok, kukorica és olajos magok mennyisége sokkal nagyobb, mint a belföldi fogyasztás, ezért az árak csökkentek. Ameddig ez az árumennyiség nem hagyja el az országot, akár nyersanyagként, akár feldolgozott termék formájában, és nyomni fogja a készleteket. Jelentős áremelkedésre addig nem számítok.
Aki olcsón nem szeretne eladni, és finanszírozni tudja az őszi szezont, raktáron tudja tartani az áruját. A nagy drágulás azért is kizárt, hiszen bebizonyosodott, hogy a tavalyi extra magas árszinteken a feldolgozóipar nem tud vásárolni, valamint most van olcsóbb termék is. A világpiacon sem mutatkozik hiány, az USA búzatermése magas volt, de más jelentős búzatermő területen sincsen probléma. Oroszországból a Fekete-tengeren keresztül is folyamatosan és nagy mennyiségben jön ki a gabona, és látja el a fejlődő világ piacait. Ukrajnából is – ugyan kerülő úton – , de érkezik az utánpótlás.
Súlyos probléma viszont az egyébként is korlátozott kapacitású hazai logisztika jelentős, mintegy 50%-os megdrágulása, ami az exportárakba is visszagyűrűzik. Ráadásul a gázolaj ára és az autópálya díjak is emelkedtek. Mindezt a magyar termelőknek kell megfizetni. A hajózási költségek is hasonló mértékben emelkedtek, részben az ukrán flotta ellehetetlenülése miatt.
Elképzelhető, hogy ha hamarosan nem indul be a gabonaexport, akkor a következő években folyamatosan gördülő fölösleget láthatunk, amire egyébként 2004 és 2007 között már volt példa, az intervenciós időszakban. Akkor a felesleg 2-3 év alatt „elkopott”, de a szituációt a piac oldotta meg.
Mit javasolna a termelőknek?
Minden termelőnek át kell gondolnia a saját financiális helyzetét, illetve a raktározási lehetőségeit. Gyakrabban kellene továbbá határidős ügyleteket kötniük, mert a folyamatosan emelkedő árak miatt elszoktak ettől. Korábban keresleti piac volt, most a kínálati oldal az erősebb, ilyenkor a termelőknek is egy kicsit többet kell tenniük az értékesítésekért.
Jelenleg az inputköltségek jelentősen alacsonyabbak a tavalyiaknál, de mivel a terményárak is alacsonyak csak egy sokkal „feszesebb” gazdálkodással lehet sikert elérni a következő években, a hatékonyságra kerül a hangsúly.
Van-e elég raktárkapacitás? Lehet-e tovább halogatni az értékesítést most, amikor hamarosan az új kukorica is érkezik?
Átmeneti raktárkapacitási problémák lehetnek, de azt nem tartom valószínűnek, hogy millió tonnás nagyságrendben maradjon kint áru. Inkább az a kérdés, hogy ki mennyit bírja financiálisan az értékesítés elhúzódását. Azoknak a termelőknek, akiknek nincs saját raktárkapacitása, még a drasztikusan megemelkedett raktározási díjakkal is számolni kell, a tisztítási és szárítási díjak mellett. Nagy kérdés, hogy megéri-e kivárni az értékesítéssel, van-e akkora áremelkedési potenciál a tárolt terményekben, ami ellensúlyozza a költségeket. Ezt mindenkinek magának kell döntenie.
Tavaly sokan „megégették” magukat a kukoricával, míg idén eddig egyik szántóföldi kultúra sem teljesített a remélteknek megfelelően. Megváltoztathatja mindez érdemben a vetésszerkezetet?
A vetésszerkezet az előírásoknak, a termesztési adottságoknak, az inputok elérhetőségének és a terményáraknak a függvénye. A repce termőterülete, például, néhány év alatt 180 ezer hektárra esett vissza. A kukorica termőterülete a korábbi években egymillió hektár volt, ám most jelentősen, 750 ezer hektárra esett vissza. A gabonáké viszont extrém magas volt a tavalyi évben. Szerintem az árpatermesztési kedv is vissza fog esni, mert jelenleg szinte eladhatatlan. A változás eleve csak lassan képzelhető el, de a lehetőségek egyébként is eléggé kötöttek a vetésforgóban. Úgy gondolom, hogy a kukorica vetésterülete állandósulhat a 750-900 ezer hektár közötti zónában, és az ország a piacon exportőri és importőri szerepet egyaránt betölthet majd.
Változhat-e a szója, illetve a cirok szerepe?
A cirok egy helyettesítő növény. A problémája az, hogy jelenleg az értékesítési lehetőségei korlátozottak, ezért a termőterülete csak lassan tud növekedni. Ha a takarmányipar fel tudja használni, ha érdemi keresletet generál, akkor előre törhet. Gyengébb adottságú területeken jól működhet, de ott, ahol nagy a vadkár, nem jelent megoldást.
A szója lehetőségeit a klimatikus viszonyok határolják be. Ahol lehet szójat termelni, ott már most is termelnek. A kukorica visszaszorulását nem a szója fogja kompenzálni, mert ugyanúgy a csapadékot és a párát igényli, mint a kukorica.
A repce visszaszorulásáról már volt szó, de mi ennek az oka?
Leginkább az alkalmazható csávázószerek és növényvédőszerek hiánya, aminek drasztikusan visszaeső hozam lett a következménye. A cégemnél a korábbi 35 mázsa körüli átlaghozam, 2-2,7 tonnára esett vissza. Most messze három tonna fölötti átlagokat kell elérni a veszteség elkerüléséhez.
Idén az árpatermesztés – a hírek szerint – mínuszos lett, a búza sem hozott sok nyereséget és a napraforgó is elmaradt a várakozásoktól, így sokan a kukoricában reménykednek, hogy az húzza pozitívra az évet. Hogy látja ez a kérdést?
Az árpa azoknál lett veszteséges, akik nem adták el időben, mert én, kereskedőként, 70 ezer forint felett is vásároltam belőle. A búzánál valóban pengeélen táncol a kalkuláció. A napraforgónál ugyan rekord közeli eredmények születtek, de az értékesítését jól át kellett gondolni. 140-160 ezer forint között volt az árplafon, de a mostani 100 ezer forinthoz közeli árakon biztosan nem lehet nyereséget realizálni belőle.
Csak azt tudom tanácsolni, hogy akinek nagyobb volumenű terménye van, az folyamatosan figyelje a piacot, időben és több részletben értékesítsen. Tisztában kell lenni azzal, hogyha aratáskor nagy mennyiségű termény zúdul egy viszonylag korlátozott felvevőképességű piacra, akkor az árak le fognak menni. Ez a kukoricára is igaz lesz, tehát aki nem adott el időben és most keres piacot magának, az pofonokkal fog szembesülni.
Mire gondol időben történő értékesítés alatt? Mi legyen a döntés alapja?
Nem az év üzletére kell hajtani. Sokan szégyent éreznek, ha nem a legmagasabb áron adják el a terményüket. A piacot folyamatosan vizsgálva, a fedezeti szinteket figyelembe véve kell meghozni a döntéseket. Téves az a megközelítés, hogy minden egyes terménynek nyereséget kell termelni. Nem, a cégnek, a gazdaságnak kell nyereségesnek lennie.
