A gazdák bevételeit érintő, a közvetlen támogatásokról szóló tárgyalás és a Közös Agrárpolitika jövőjével kapcsolatos vita hamarosan elindul, és óriási hatása lehet az Európai Unió és Dél-Amerika között zajló kereskedelmi tárgyalások kimenetelének is. Az Agrárszektor közölt interjút Reng Zoltánnal, a szabadegyházi Hungrana Kft. vezérigazgatójával, aki ezekről, nomeg a cukorágazat helyzetéről is beszélt.
Egyre nagyobb teret hódít az egészséges táplálkozás. A fogyasztók ellenszenve emiatt folyamatosan erősödik a cukorral szemben Európában és világszerte is. Mekkora problémát jelenthet ez?
Fokozatos váltásra lenne szükség, mert ha a fogyasztó ragaszkodik az édes ízhez, akkor biztosan megtalálja majd azt a terméket, amiben van cukor. Természetesen a cukor nem egészséges töménytelen mennyiségben. Fontos a mértékletesség, a fogyasztókra azonban nem lehet bármit ráerőszakolni. Tavaly megszűnt az Európai Unió cukortermelésének szabályozására szolgáló kvótarendszer, és óriási túltermelés állt elő. Az eddig ki nem használt kapacitások beindultak, és tavaly a korábbi évekhez képeset sokkal nagyobb területen vetettek cukorrépát. Felborult az eddig mesterségesen fenntartott kereslet-kínálat. Ez jelen pillanatban még beláthatatlan következményekkel bír a cukorpiacon.
Ha egy drasztikus szabályozással kiegészítenék a kvótarendszer eltörlését, az komolyan érintené a feldolgozóipart, a hozzá kapcsolódó ellátási láncot és takarmányvonalat, valamint az egész mezőgazdaságot is. Fontos lenne, hogy a cukorral kapcsolatos “vitákat” szakmai alapon, és a politikától minél távolabb rendezzék el.
A cukorágazat érdeke is a jelenlegi KAP-helyzet megőrzése
Egyre élénkebb a párbeszéd a Közös Agrárpolitika jövőjével kapcsolatban. A legtöbben csak találgatnak arról, mi várható a következő uniós ciklusban. Egyesek drámai forráskivonástól tartanak, mások szerint ez nem fog bekövetkezni. Mire számít a KAP jövőjével kapcsolatban?
A Közös Agrárpolitika által eddig kialakított rendszer biztosan változni fog 2020 után, és az egyik legfontosabb kérdés az agrárfinanszírozás sorsa lesz. Valószínűleg az egész rendszer szerkezete és költségvetése módosulni fog. Magyarország számára a munkahelyek és a versenyképesség megőrzése lenne a legfontosabb feladat, mind európai, mind pedig tagállami szinten. Az új uniós KAP 22 millió gazdálkodót érint az Európai Unión belül és 180 ezret Magyarországon.
Fontos, hogy nem csak a gazdálkodókra, hanem teljes termelési láncokra és pénzügyi finanszírozási rendszerekre is kiterjed a változás. Ezek ugyanis mind a támogatási rendszerre és a Közös Agrárpolitikára épültek. Átfogóan és rendszerben kell kezelni az új uniós KAP-ot, hiszen az unió hosszú távú általános finanszírozásának kidolgozása, a szabadkereskedelmi megállapodások, valamint a klíma- és környezetvédelmi szabályozások mind komoly hatással lesznek majd az európai mezőgazdaság szerkezetére és versenyképességére.
A feldolgozók helyzete is kérdéses, ide-oda pattog a szektor
Az új KAP-ban miből fogják finanszírozni az élelmiszer-feldolgozókat, milyen források állhatnak majd rendelkezésre?
Várhatóan csökkenni fognak majd a KAP-ra szánt források. A hírek szerint ugyanis még a korábban agrárpolitika-párti Franciaország is más védelmi és egyéb kihívásokra tervezi átcsoportosítani azokat. Egyes vélemények szerint emögött az áll, hogy a franciák nem szeretnék, ha a kelet-európaiak az ő pénzükön zárkóznának fel. Az élelmiszer-feldolgozás egy ennél különlegesebb kérdés, ez a szektor ugyanis kicsit mindig mostohagyerek volt, és a vidékfejlesztési, illetve a kohéziós források közt dobálták. Ez egy igen forrásigényes ágazat, abban ugyanakkor tagállami szinten nagy az egyetértés, hogy a termékeket csak minél nagyobb feldolgozottsági szint mellett éri meg eladni.
A legújabb hírek szerint a bizottság most ismét az agrárpolitikához kapcsolná a vidékfejlesztést. Arról azonban még semmit nem lehet tudni, hogy hova kerül majd az élelmiszer-feldolgozás 2020 után, mekkora források állnak majd rendelkezésre, illetve milyen alapból finanszírozzák a jövőben az ágazatot.
Dél-Amerikai dömping jöhet, érdemes átgondolni a döntést
A dél-amerikai országok jóval versenyképesebbek az etanol és az izoglükóz terén, mint Magyarország, mégis régóta tartanak az uniós tárgyalások a piacnyitás mértékével kapcsolatban. Mi lenne a jó megoldás Magyarország, valamint az EU számára? A legnagyobb GMO termesztők is ezek az országok. Mi lenne az új Nemzeti Fehérjeprogrammal, ha sikerülne a dél-amerikai országokkal megegyezni?
Közel 16 éve húzódnak már a tárgyalások az Európai Unió és Dél-Amerika között. Szerintem azonban sokkal nagyobb jelentőséget, illetve növekedési lehetőséget tulajdonítanak ennek a megállapodásnak Európában, mint amekkorát valójában kellene. Nyilván itt nem csak a mezőgazdasági, hanem az ipari termékek növekedési potenciáljáról is szó van. Ha a mezőgazdasági termelők, valamint feldolgozók érdekeit nézzük, akkor ez a megállapodás több mint veszélyes. A dél-amerikai piac legfontosabb termékei az etanol, a cukor, az izocukor, a méz, a szarvasmarha és a baromfi, ezekben pedig Magyarország is érdekelt. Így egy esetleges megállapodás esetén könnyedén elveszíthetné a versenyképességét.
Az egyik legnagyobb probléma a megállapodással kapcsolatban, hogy az energiaárak, az éghajlati adottságok és a bérviszonyok annyira eltérőek Dél-Amerikában és az EU-ban, hogy nehéz közös nevezőt, illetve kompromisszumos megoldást találni. Megoldást jelentene a jelenlegi vámrendszer fenntartása, különben sem Magyarország, sem pedig az unió nem lesz képes versenyezni a dél-amerikai piaccal.
A fehérjeprogramot is veszélyezteti a piacnyitás
A dél-amerikai országok élen járnak az GMO-termesztésben, az uniós piacnyitás pedig az új Nemzeti Fehérjeprogramot is veszélyeztetné. Ugyanakkor az állatjóléti és -egészségügyi követelmények, a klímaviszonyok és a munkabérek mind olyan dolgok, amelyek nem fognak egyik napról a másikra megváltozni. Dél-Amerikában óriási a növekedési potenciál, ami az Európai Unióra is igaz, de ha az olcsó dél-amerikai áru beáramlik majd az unióba, onnantól ez a növekedés nem folytatódik majd.
Sajnos óriási a nyomás, ugyanis az EU márciusig szeretne megállapodni Dél-Amerikával, ami Franciaország és Írország szerint is óriási hiba lenne. Ugyanakkor Németország, Spanyolország és Olaszország támogatják a piacnyitást. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nettó importőrök a dél-amerikai piac legfontosabb alapanyagaiból. Nekik tehát nem mindegy, hogy milyen áron veszik majd meg ezeket a termékeket. A közép-európai országok számára további szempont lehet, hogy ha létrejön a megállapodás, akkor az amúgy korlátozottan rendelkezésre álló nyugat-európai tőke várhatóan ezen országok irányába fordul. Ezt pedig könnyen megérezheti majd a visegrádi országok gazdasága is.
