Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette.
Egyik nap megáll mellette egy metálszürke Audi. A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember.
Megkérdezi a pásztort:
– Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?
A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja:
– Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a
NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képet a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő-programmal, ír gyorsan egy szoftvert, mely összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas
tanulmányt készít, kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz és azt mondja:
– Pontosan 117 juha van itt a környéken.
– Igaza van, – válaszolja a pásztor. – Válasszon ki egy juhot magának.
A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába.
A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:
– Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?
A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:
– Maga tanácsadó.
– Honnan jött rá? – kérdezi az.
– Nem volt nehéz. – feleli a pásztor.
– Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna.
Másodszor: egy juhot akart fizetségül azért, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam.
Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom.
Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyámat.
