Ha ma egy kutya megharap egy gyereket, akkor a jog szerint a kutya gazdája a felelős, így akár bíróság elé is kerülhet a jószág tettei miatt. A középkorban maguknak az állatoknak kellett a törvényszék elé állnia. A Bíróság elé idézett állatok látványa nem volt szokatlan. 1408-ban Franciaországban különös perek zajlottak. A Normandiai Hercegséghez tartozó Pont-de-l’Arche-ban és a Bar Hercegségbeli Saint-Mihielben például sertéseket ítéltek akasztás általi halálra, mert gyilkossággal vádolták őket.
A témát a Greenfo.hu portál írta meg, azt az anyagot szemléztük. További különös történet, hogy néhány évvel korábban, Falaise-ben egy nősténykocát embernek maszkíroztak, elítéltek, és a többi sertés előtt kivégeztek gyermekgyilkosság vádjával. Ehhez hasonló perek a keresztény Európában a XIII. század közepe óta egészen a modern időkig előfordultak. A legtöbb ismert eset a XVI. században történt, majd mennyiségük a felvilágosodással, a boszorkányperek számának visszaesésével jelentős mértékben csökkent. Edward Pyson Evans szociológus valamivel több, mint 200 esetet tárt fel a középkortól a XIX. századig a kontinensen. [Edward Payson Evans: The Criminal Prosecution and Capital Punishment of Animals [Állatok bűnüldözése és kivégzése], Heinemann. London, 1906.] című könyve szól ezekről.
A Francia Királyság területéről Michel Pastouneau történész mintegy 60 darab, 1266 és 1586 között megtörtént esetet jegyzett fel. Kisebb földrajzi egységeket tekintve: a lotaringiai és a Bar megyei levéltárakban a XIV. és a XVIII. század között 34 esetről van adat. Az esetek többségében az adatok közvetett módon utalnak a történtekre, például elszámolásokat tartalmazó forrásokban találták meg azokat, ahol az eljárási és kivégzési költségeket számolják el.
Még inkább meglepő, hogy a perek az emberi bíróságok jogi procedúráját követték. Az állatokra úgy tekintettek, mint saját akarattal rendelkező tudatos lényekre, amelyek felelősek tetteikért, és képesek megérteni az ítéletet. Egy kocát és hat kismalacát 1457-ben, Burgundia hercegségben egy ötéves gyermek „meggyilkolásával” vádoltak meg. A gazdát ügyvédek védték, de az állatoknak nem volt jogi képviselője. A férfit mindössze a perköltségek megtérítésére kötelezték, a kocát pedig bűnösnek mondták ki, és akasztásra ítélték. Viszont a kismalacok megmenekültek, mert bűnösségüket nem támasztotta alá tanú.
A jogi intézmények szerepe az ítélet meghozatalával véget ért. Ezt aztán a közhatalom szervei hajtották végre. Ugyanúgy, ahogy az emberi perek esetében, az ítélet függött attól, hogy milyen mértékű sérelem esett. Elállhattak az ítélettől, ha az áldozat túlélte a sérelmet, a vádlottakat bizonyíték hiányában felmenthették, mint például a Savigny-beli kismalacokat. Más esetben viszont, ha a tettes nem volt azonosítható, az egész kondát megölhették. Az emberekhez hasonlóan gyilkosság esetén az állatokat is akasztással büntették.
Bíróság elé citálták a kártevőket
A bíróság elé citált állatok szűk faji változatosságot mutatnak, főleg a sertéseket vádolták, őket a macskák és a bikák követték a sorban. Ez azt jelenti, hogy abban a korban a sertések voltak a legnagyobb számban jelen a falvakban és a városokban. Sokfelé lehetett vad kondákkal találkozni, amelyek szabadon kószáltak az utcákon, a tereken és a temetőkben. A cikk szerint a szemételtakarítók szerepét töltötték be.
Nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a veszélyt, amit az állatok a mezőgazdasági munkák idején felügyelet nélkül hagyott gyermekekre jelentettek. A középkori parasztok végrendeletei tanúskodnak arról, hogy az apák kötelességüknek tartották „felvigyázni a gyermekeikre mindaddig, amíg azok nem képesek megvédeni magukat a kutyáktól és a disznóktól”. A bíróságok Franciaországban, Nagy-Britanniában és Európa más részein is határozottan felhívták a szülők figyelmét, hogy vigyázzanak gyermekeikre, és ügyeljenek az állatokra – írja a Greenfo.hu.
