Elkészült Békés megyében a FirstFarms két sertéstelepe. A közel 10 milliárd forintos beruházás 14 hónap alatt ért a végére. Telekgerendáson kétezer férőhelyes kocafiaztató, Pusztaföldváron pedig a szaporulatnak malacnevelő telep épült, ezekkel 4000 koca tenyésztésére van lehetőségük. A két telephelyen mintegy 18 500 négyzetméter alapterületű épületegyüttes létesült, amelyhez 1750 teherautónyi betont használtak fel. Az épületek áramellátását napelemek biztosítják, míg a megfelelő hőmérsékletet – Magyarországon ma még egyedülálló technológiával – hígtrágyából visszanyert hővel biztosítják.
A tanulságokról, mérethatékonyságról és innovációkról kérdezte Sarusi-Kis Tamás ügyvezető igazgatót a Haszon Agrár, ezt az anyagot szemléztük.
Miért döntöttek a beruházás mellett?
Sarusi-Kis Tamás: A kulcsszó a mérethatékonyság. A sertéstartásnál egyre több olyan általános költség jelentkezik a működés során, amelyeket csak akkor lehet elviselhető szinten tartani, hogyha egyre hatékonyabb kibocsátást valósítasz meg. 2017-ben váltott tulajdonost ez a magyar vállalkozás – 2017-ben vette meg a FirstFarms Csoport –, de már 2010-ben, az előző tulajdonosi kör is úgy látta, hogy bővíteni kell.
Továbbá egyre több olyan beruházást kell megvalósítani, ami konkrétan a termelés hatékonyságát nem növeli, de például környezetvédelmi, vagy állatjóléti előírás miatt szükséges. Ezeknek a kitermeléséhez egyre nagyobb kibocsátás szükséges.
Már ebben az időben megfogalmazódott, hogy az akkori 2000 kocás nagyságrend nem lesz elég mérethatékony. Ez a törekvés folytatódott a tulajdonosváltáskor és már az első hónapokban elhangzott, hogy meg kell keresnünk a terjeszkedés helyszíneit.
Miért volt fontos, hogy 30 kilométeres körben valósuljanak meg a telepek?
Ez az összekapcsolódó telepek közötti takarmánylogisztika és állatlogisztika miatt fontos. De a munkaerő-kockázatokat is mérsékli ez a távolság, ugyanis négy különböző helyen diverzifikálja a kockázatot.
Tavaly brutálisan magas takarmányárakkal találkoztak az állattartók, és a sertés ára is óriási kilengéseket mutat. Lehet minimalizálni ezeket a kockázatokat, hogyha mérethatékonyan működik egy üzem?
A piac befolyásolására nagyon kevés eszközünk és lehetőségünk van. Ennek megfelelően nem is foglalkozunk túl sokat azzal, hogy a piac miként áll, hiszen azt a globális tényezők formálják. A takarmányárak sem helyben dőlnek el, azok is európai, illetve amerikai információk alapján alakulnak, a sertés ára pedig – európai központtal – Németországban dől el hétről hétre. Tehát alapvetően egy lehetősége van a termelőnek, ez pedig az, hogy a lehető legkedvezőbb önköltségen állítsa elő a terméket.
Annak idején, amikor idejöttek a dán vezetők, megkérdezték tőlük, hogy mi a siker titka. A válasz így hangzott: 30 százalékban genetika, 30 százalék technológia, 30 százalék menedzsment, 10 százalék szerencse.
Ha te a menedzsmenttel, a technológiával és a genetikával jó terméket állítasz elő, akkor nem kérdés, hogy a megtalálod piacodat. Hogy milyen áron, azt nem igazán tudod. De ezzel nem is szabad foglalkozni, mert mint említettem: nincs ráhatásunk.
A telep bemutatójában olvasható, hogy 60 százalékban megújuló energiával működik a két telep. Milyen technológiát alkalmaznak?
Nagyobb részt hőszivattyús technológiát. A tároló lagúnáknak a fenéklemezébe beépített csöveken keresztül igazából visszahűtjük a lagúna folyadékát, azaz a híg trágyát, és a hőkülönbségből a hőszivattyú 60 °c körüli hőmérsékletet állít elő.
Ez nálunk is új, eddig biomasszakazánokat használtunk. Az is megújuló energia, viszont sok élőmunka-felhasználással jár. Szalmát kell venni – amit egyre kevésbé adnak el a gazdák, mert visszaforgatják a földbe –, egyre drágább és nehéz beszerezni, illetve a kazán a töltése, ürítése és tisztítása sok értékes élőmunkát igényel. És mindkét telepen van napelemünk is.
