Bár a pampafű őshazája – nevéből adódóan – Dél-Amerika, azon belül is Brazília, Argentína és Chile, a magyar kertekben is egyre népszerűbb a különlegessége miatt. Ismerkedjünk, hát, meg vele.
Az egyszikűek közé tartozó pampafű (Cortaderia selloana) egy, a magyar szemek számára különleges megjelenésű, nagyra megnövő perjeféle, egy szoliternövény. Egy olyan évelő, amely – már csak a magassága miatt is – dísze lehet a kerteknek, és megjelenésével meghatározza egy kert hangulatát.
A díszfű fontos jellemzője, hogy virágzása idején elérheti akár a háromméteres magasságot is, sőt terebélyessé is válhat, így telepítésekor érdemes felmérni, hogy rendelkezésre áll-e elegendő hely a számára a kertben. Mert a pampafű csak egy nagyobb méretű kertben tud érvényesülni igazán.
Éles szélű levelei önmagukban is mutatósak, de a bugavirágzata az igazán szemet gyönyörködtető. Rózsaszín vagy krémfehér selymes virágai nyár végétől jelennek meg. Ezeket télen is megőrzi a növény, ezért a pampafű még ilyenkor is igazán szép látványt nyújt.
A pampafű a laza, illetve homokkal dúsított, tápanyagban gazdagabb talajt kedveli, a fényigénye viszont magas, ezért napos területre javasolt telepíteni. Mivel magas a vízigénye is, rendszeresen és bőséges kell locsolni.
A pampafű ültetése
A díszfüvet napos, jó vízáteresztő talajba ültessük. Szükség esetén, akár egy kis homokot is keverhetünk hozzá. A felületet ásónyomnyira ássuk fel, majd távolítsuk el a gyomokat. Terítsünk el nedves tőzeget mintegy 5 cm vastagságban, majd gereblyével egyengessük el azt. Ültetés előtt ne hagyjuk a növényt a napon vagy szeles, huzatos helyen. A szabadgyökerű évelők gyökerét kissé vágjuk vissza. Az ültetést követően alaposan öntözzük meg a frissen beültetett területet, majd kb. 2 cm vastagon terítsük be tőzeggel. A begyökerezése után már akár a száraz talajt is elviseli a növény, de az ültetés utáni első években figyeljünk oda a megfelelő vízpótlásra.
Az ültetés márciustól májusig és szeptembertől decemberig végezhető el
Pampafű teleltetése
A magyarországi teleket nehezebben viseli, mert a gyökérzete érzékeny a pangó vízre, fagyra, így könnyen elfagyhat vagy kirohadhat ha nem készítjük fel megfelelően a télre. Hosszú leveleit még az ősz során kössük össze, hogy minél kevesebb víz juthasson a pampafű tövéhez.
Megfelelő előkészítéssel ugyanakkor a keményebb fagyokat is kibírja, de ilyenkor a tövét a hótól, jégtől gyakran meg kell tisztítani és/vagy betakargatni. Az alsó rész szétfagyása a növény végét okozhatja. Ezt megakadályozandó rakhatunk a növény köré trágyát, lomblevelet, szalmát, fölé akár gúlába rakott kukoricaszárat, vagy más hasonló növényt a csapadék elvezetése miatt.
A pampafű összekötése
Ezt az óvintézkedést a tél elején végezzük el. Úgy kössük össze a telepeket, hogy a hajtások szorosan egymáshoz simuljanak. Így ugyanis, elkerülheti a téli csapadék megfagyását a növényen, ami annak pusztulásához vezetne! A pangó víz megfagy, és a jég szétroncsolja a növényt, elrothasztja annak tövét. Tavasszal pedig a pampafüvet szabadítsa ki az összekötözésből.
A tavaszi pampafű metszése
Az őszi végi visszavágás kárt okoz, mert így a növény tövéhez könnyebben odajut a víz, a hó, ezek pedig megfagyva árthatnak. Ezt megelőzendő ősszel csak kössük össze a pampafű leveleit, és csak a tavaszi fagyok elmúltával vágjuk azokat vissza. Mivel a levelekkel elég élesek, ezért érdemes azt a munkaműveletet kesztyűben végezni.
A metszést annál is inkább érdemes tavasszal végezni, mert ilyenkor a növény „segít” ebben. Ha a friss, üde zöld hajtásai már megjelentek, biztosan elérkezett a metszés ideje. Ekkor a talajtól számított 15–30 centiméteres magasságban vágja vissza a hajtásokat, a szálakat egyenesen levágva, hogy az új hajtások megfelelő növekedhessenek.
A pampafű szaporítása
Ha a növény már nagyon terebélyesre növekedett, ami 3-5 év alatt könnyen előfordulhat, tavasszal – lombjának visszavágása után – tőosztással több növényt is létrehozhatunk belőle. Ilyenkor gyökerestől ássuk ki a növényt, ásóval vagy fejszével válasszuk két vagy több részre, és úgy ültessük el őket a kívánt helyre.
