Hazánkban is őshonos növény a szeder, szúrós, vékony indái belekapaszkodnak az erdőjárók ruhájába. Nyár végén viszont cserébe elszopogathatjuk nedvdús, kissé fanyar gyümölcsét. Nemesített változatai sokkal erősebb növekedésű és tüske nélküli fajták, a gyümölcsük sokszorosan nagyobb, mint az erdei szederé, és az ízük is sokkal kellemesebb.
A szeder jóval erőteljesebb és ellenállóbb növény, mint a málna, de talajigénye hasonló. Legjobban tápdús, középkötött vályogtalajban érzi magát, ne ültessük homokos vagy erősen kötött talajba. Utóbbiban különösen megnő a talajból fertőző gombás betegségek kockázata, mert a szeder gyökerei is érzékenyek a levegőtlen környezetre, ami agyagos talajban hamarabb kialakulhat.
A magas mész- és sótartalmú talajt nehezen viseli
Gyengén savanyú vagy semleges kémhatású talaj kedvező a számára, a magas mész- és sótartalmat nehezen viseli. Mindezek alapján tehát érdemes már egy évvel a telepítés előtt nekilátni a talajjavításnak a kiszemelt területen: vessünk zöldtrágyanövényt, vagy forgassunk be 40 cm mélyen szerves trágyát. Telepítés előtt gondoskodjunk a kellő talajlazításról, és dolgozzunk be nagy mennyiségű komposztot az ültetőgödör aljába – javasolja a Kerti Kalendárium nyomán a magyarmezogazdasag.hu.
A helyét úgy válasszuk ki, hogy a környezeténél semmiképp ne legyen alacsonyabban, ahol összefolyhat a víz, illetve a tavaszi fagyoknak is kitettebbek az alacsony fekvésű területek. Ha a kertünk agyagos, emelt ágyásba ültessük a szedret.
Félcserje lévén, a növénynek erős gyöktörzse alakul ki, onnan fejlődnek minden évben a tősarjak. A málnával szemben a szeder nem nevel gyökérsarjakat, de megegyeznek abban, hogy a második éves vesszőkön hoz virágot és termést, és a letermett vesszőket le kell vágnunk a szüret után.
Fényt és vizet igényel
Sarjai igen hosszúak, elérhetik a 4-5 m-t, ezért nagy térállásba kell ültetni a töveket, ha nem csak egyet ültetünk. A sortávolság általában 2-2,5 m, a tőtávolság 1,5-2 m. Mindig figyeljünk arra, hogy elég napfény érje a növényt, mert nagyon fényigényes.
Tavasszal ültessük el, és vágjuk vissza a vesszőit, hogy ne a terméshozásra, hanem a sarjképzésre fordítson energiát a növény.
A lendületes növekedéshez sok vízre van szüksége, rendszeresen locsoljuk. Érdemes a tövét komposzttal takarni, hogy ne száradjon ki a talaja.
A termő szedernek hetente 20-30 liter vizet adagoljunk az időjárás függvényében, és tövenként 5-6 termővesszőt hagyjunk meg, valamint ugyanennyi egyéves hajtást, legyezőszerűen szétterítve a kordonon.
Fajtától függően július második felétől szedhetjük a nagy, fényes fekete terméseket. Az érettséget elég nehéz megállapítani, mert hamarabb válik feketévé a gyümölcs, mint mielőtt teljesen megérik. A szeder a vacokkúppal együtt könnyen leszedhető a fürtről, amikor megérett. Tövenként 3-5 kg termésre számíthatunk.
Darázsszitkár, foltosszárnyú muslica – új, veszélyes kártevők
Sajnos új károsítók veszélyeztetik a szedret, az egyik egy erdei rovar, az üvegszárnyú ribiszkelepke rokona, a szeder-darázsszitkár. A kártevőt a Nógrád megyei növényvédő állomás szakemberei találták meg először hazánkban.
A rovar lárvái rágják el a szeder gyöktörzsét, ezáltal először csak néhány hajtás, majd az egész tő elpusztul. Sajnos a kártétel rejtve marad, csak a végeredményt vesszük észre. A kártevő erdős területek közelében veszélyes, és egyszerűen lehet védekezni ellene. A töveket mindig töltögessük fel földdel, mert akkor a petéket nem tudja a gyökérnyakra lerakni a nőstény darázsszitkár.
Sokkal nehezebb a védekezés a foltosszárnyú muslica ellen, amiről még mindig nem tudjuk, hogy honnan érkezik a nyár második felében a gyümölcsökre.
A bogyósok a kedvencei közé tartoznak, különösen a későn érő szeder van veszélyben. Egy szem gyümölcsben akár egy tucat apró lárva is rághat. A globális fölmelegedés ebben az esetben a segítségünkre van, mert a foltosszárnyú muslica nem viseli el a nyári hőséget (30 °C fölött) és a szárazságot, ilyen években kevésbé fertőz.
Szereti viszont a meleget a szederatka, ami feltűnő tüneteket okoz: egy-egy résztermés kifehéredik, a bogyó mozaikos vagy féloldalasan fehéres lesz.
A fertőzött bogyókat igyekezzünk összegyűjteni és megsemmisíteni. A szedret amúgy is hetente kétszer szedjük, így időben észrevehetjük, ha baj van.
Együnk minél többet – egészségünkért is!
Mint a sötét színű termések, a szeder is kedvező hatású az egészségünkre. A színanyagai révén antioxidáns és baktériumölő egyben, a többi közt gátolja az ínybetegségek kialakulását. Amerikai vizsgálatok szerint az antioxidánsok az öregedéssel járó szellemi hanyatlást is gátolják, javítják az agyi funkciókat.
Általában a gyümölcsök vitamintartalmát szokták kiemelni, a szederben C- és K-vitaminból van sok. Utóbbi a véralvadást segíti és egy bögre szederben az ajánlott napi mennyiség harmada található. C-vitaminból a napi adag felét fedezhetjük ennyi szederrel.
Az ásványi anyagok közül mangánból van sok ebben a gyümölcsben, ami azért érdemel figyelmet, mert a mangán szerepet játszik az immunrendszer egészségében és a csontok fejlődésében, valamint segít a koleszterin, a fehérjék lebontásában és a kollagénszintézisben, nem utolsósorban szabályozza a vércukorszintet.
