Az afrikai sertéspestis néhány éve már az európai sertéstartókra nézve is komoly kockázatot jelent, beleértve Magyarországot is, ráadásul a határaink mentén – különösen Romániában – kritikusnak nevezhető a helyzet. Éppen ezért volt aktualitása annak az online előadásnak, amit 2021. június 17-én a Boehringer Ingelheim szervezett. Az előadó, Dr. Tomasz Trela, a cég sertéságazati regionális szakmai felelőse állatorvosként több ASP járványesetet is látott, több országban részt vett a telepek járványvédelmének javításában, így sok információval és gyakorlati tapasztalattal rendelkezik ebben a témában. Az alábbiakban az elhangzottakat foglaljuk össze, részletesebb információkat az előadásban hallhatnak, ami a www.megelozesdolga.hu oldalon tekinthető meg.
A jelenlegi helyzetről elmondható, hogy a múlt évvel összehasonlítva növekszik az esetszám mind vaddisznóban, mind házisertésben. Romániában és Szerbiában sok járványesetet jelentettek házisertésben is, a vaddisznóban kimutatott ASP-pozitivitás tekintetében Magyarország az első helyen áll, ami a hivatalos adatokat illeti. Sokszor elhangzik, de fontos megismételni, hogy az ASP csak erre a két fajra, a vaddisznóra és a házisertésre nézve patogén, emberre nem veszélyes.
Az ASP vírusának két genotípusa ismert, az I-es genotípus volt felelős a korábbi (1950-es évektől egészen az 1980-as évekig) járványesetekért. Ez a genotípus stabilnak tekinthető, Nyugat- és Közép-Afrikában elterjedt, Európában Szardínia szigetén továbbra is jelen van. A mostani járványt a II-es genotípusba tartozó törzsek okozzák, amit Afrikából hurcoltak be 2007-ben Grúziába, majd Európába és Ázsiába, az I-eshez képest virulensebb, gyorsabban terjed és gyakran heveny megbetegedéseket okoz.
Miért fontos ez? Az újabb megfigyelések alapján a II-es genotípusú ASPV törzsek között lehetnek alacsony virulenciájúak is, így akár enyhe tünetekkel vagy idült formában is jelentkezhet. Mivel így sokkal nehezebb vagy több időt vesz igénybe észrevenni, hogy ASP van a háttérben, az alacsony virulenciájú törzsek jelenléte elősegíti a vírus terjedését. Részben ezeknek a törzseknek tulajdonítható Kínában a járvány második hulláma is.
Fontos tudni, hogy az ASP vírus rendkívül ellenálló, ami szintén nagy kockázatot jelent. A takarítás és fertőtlenítés hatékonyságát illetően számtalan tapasztalat és publikáció elérhető, azonban a napi gyakorlat hibái az alkalmazott vegyület hatástalanságát eredményezhetik a megfelelő szer, a helyes koncentráció és behatási idő betartása ellenére. Leggyakrabban a fertőtlenítést megelőző takarítás során a felületeken maradt szerves anyagok jelenthetnek búvóhelyet a kórokozóknak.
Bár az ASP vírus átviteli módjai jól ismertek, néhány kivételtől eltekintve nem sikerült kideríteni, honnan fertőződtek be az érintett telepek. A vírus terjed a fertőzött sertések exkrétumaival és váladékaival történő közvetlen érintkezéssel, valamint a szennyezett nyers sertéshústermékek, moslék, növényi alapú takarmány vagy ivóvíz felvételével szájon át. Vektorral is terjedhet, például egy fertőzött puha kullancs csípésével (a betegség afrikai fennmaradásáért leginkább felelős fertőzési mód), de a vírussal szennyezett ragályfogó tárgyakkal (csizma, ruházat, eszközök, teherautók és más anyagok) való érintkezéssel is.
A vaddisznó-populáció szabályozása az ASP elleni védekezés kulcstényezője, mert a vaddisznó-populáció sűrűsége és az afrikai sertéspestis vírusával fertőzött elhullott vaddisznótetemek jelenléte egyenes arányban áll a házisertések ASP fertőzési kockázatával – ahogyan azt egy 2020-as cikk írja. Szigorúnak kellene lenni, de a tapasztalatok szerint még mindig nem követik a szabályokat.
A takarmányok szerepe az ASPV terjesztésében
Már 100 éve ismert, hogy az ASPV átvihető szájon át, az ivóvíz és a takarmány is lehet fertőzési forrás. A takarmánykeverők kiemelt jelentőséggel bírnak, hiszen a betakarított takarmányok tárolása, feldolgozása és szállítása során is érvényesíteni kellene a járványvédelem ide vonatkozó lehetőségeit. Vagy másképp megfogalmazva a takarmányokból eredő kockázat csökkentése a takarmánykeverőkkel történő együttműködés nélkül nehezen elképzelhető.
A hígtrágya, mint kockázati tényező
A hígtrágya egy magas kockázatú anyag, mivel az ASPV akár 3 hónapon át fertőzőképes maradhat benne. A nagy mennyiségű hígtrágya fertőtlenítése vagy hőkezelése inkább csak elméleti lehetőség, gyakorlati megvalósítása lehetetlen. Természetes fermentációs folyamat, ami elpusztítaná a vírust, a sertés hígtrágyában nincs. Csak az időfaktorra támaszkodhatunk – 80-100 nap tárolás (de inkább fél év) után már kisebb kockázatot jelent a hígtrágya, ami azonban csak a kiürített telepek esetében megvalósítható, ahol nem keletkezik egy ideig további mennyiség. Így a legegyszerűbb, ha a hígtrágya kezelésére és szállítására használt eszközök nincsenek közös használatban más teleppel vagy telepekkel.
A talajszennyeződés szerepe
A talaj szennyeződése valós veszély az ASP átvitele szempontjából, hiszen a vaddisznó tetemekben hónapokon keresztül fertőzőképes maradhat a vírus, ami aztán a mezőgazdasági és szállító járművek közvetítésével (azaz az ember „segítségével”) juthat be a telepekre. Egy 2020-as vizsgálat arra kereste a választ, hogy a különböző talajtípusokban milyen a vírus túlélése. A kísérleti körülmények között az ASPV több héten át kimutatható volt a talajból, ill. az is kiderült, hogy a talaj típusa mellett a pH-ja és a hőmérséklete is szerepet játszik a fertőzőképes ASPV stabilitásában. Mivel a szennyezett talaj csak közvetítéssel juthat el a telepekre, az ember- és járműforgalom kontrollja kiemelten fontos. A szállítójárművek tisztítása és fertőtlenítése általánosságban drága és időigényes folyamat, ezért a legjobb, ha minimális a járműforgalom a telepen, és teljesen elkülönül az állatoktól.
A rovarok szerepe az ASPV terjesztésében
A puha kullancsok (óvantagok) az ASP vírus vektoraiként fontos szerepet játszanak a betegség fenntartásában Afrikában, de Európában – ezidáig Portugália kivételével – nincsenek ilyen kullancsok. Itthon a legnépesebb kullancscsoport tagjai a kemény kullancsok, ezek azonban nem játszanak szerepet a terjesztésében, csak potenciális mechanikai vektorként tekinthetünk rájuk. Hasonlóan a szuronyos istállólégyhez és a közönséges szúnyoghoz. A „dán istállólégy vizsgálat” alapján a fertőzött vérrel jóllakott legyek szájon át fertőzhetik a sertéseket, de ehhez nagyon sok legyet kéne megennie egy disznónak, amit a normál légyirtással könnyen meg lehet előzni. A szúnyogokkal kapcsolatban 2021-ben készült egy kínai vizsgálat, amely során még fertőzött telepen belül sem tudtak fertőzést terjeszteni a szúnyogcsípéssel.
Vakcina
Az utóbbi 5 évben sok kutatás zajlott a vakcinafejlesztés területén, és van már néhány vírusizolátum, ami alapja lehet a későbbi vakcinagyártásnak. Több problémával kell azonban megküzdeni, hogy kereskedelmi forgalomban kapható oltóanyag álljon rendelkezésre. Az egyik, hogy az ASP vírusnak számtalan törzse van, amik nem csak eltérő virulenciájúak, de az általuk kiváltott immunválaszban is lehet különbség. Utóbbi azért is nehéz kérdés, mert még mindig nem ismert pontosan, mi történik az állatban a fertőződést követően. Az csak tovább árnyalja a képet, hogy vaddisznókhoz is szükség lenne vakcinára. Azt tudjuk, hogy az inaktivált vakcinák nem működnek az ASP ellen, amit a kutatók keresnek, az egy attenuált, élő vírusos vakcina.
Ha csak a vakcinát nézzük, azaz hogy legyen hatékony, ami ez esetben keresztvédettséget is jelent, plusz a természetes fertőzés és a vakcinázás legyen elkülöníthető (DIVA), ugyanakkor legyen biztonságos, azaz ne okozzon megbetegedést, mindezt házisertésben és vaddisznóban egyaránt, már komoly megoldandó feladat. Azonban a jogi szabályozás sem elhanyagolható probléma, hiszen már a vakcina fejlesztése is nagyon szigorú szabályok mentén folyik, így csak néhány laborban lehet rajta dolgozni, de a majdani vakcina kereskedelmi forgalomba helyezése és használata is számtalan igazgatási kérdést vet fel.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az ASPV egy bizonyos ideig még biztosan itt marad velünk Európában és Ázsiában. Sajnos azt is el kell fogadnunk, hogy amit más vírusokról megtanultunk, az nem mindig igaz az ASP vírusra, így új kutatásokra és kellő éberségre van szükség, hogy a rutin nehogy félrevezessen minket. A betegség többféle terjedési módja komoly kihívások elé állít minket és megnehezíti a visszakövetést, ezért értékelni kell és fontolóra kell venni minden lehetséges módszert, amellyel megvédhető egy adott gazdaság. A járványvédelem jelenti az egyetlen hatásos módszert az állattelepek afrikai sertéspestistől való megvédésére, ami összetett, új megközelítéseket igényel és kihívást jelent az emberek számára, de kifizetődik. Folynak ugyan kutatások vakcinák kifejlesztésére, de a biológiai nehézségek miatt még hosszú utat kell megtennünk addig, amíg egy ASP elleni vakcinával rendelkezünk majd. Ráadásul, ha elérhető lesz is vakcina – a jelenlegi jogszabályi rendelkezések szerint – egyes országokban nem is lehetne azt használni, pedig a gazdasági és etikai megfontolások indokolnák egy „jó” ASP vakcina használatát. Addig is a szakemberek azt tanácsolják, hogy maradjunk éberek, figyeljünk oda a részletekre, kövessük a legújabb vívmányokat az ASP elleni küzdelemben és cseréljünk egymással tapasztalatokat.
Részletesebb információkat az előadásban hallhatnak, ami a www.megelozesdolga.hu oldalon tekinthető meg.
(x)
